Magyarországi lakóhellyel rendelkező, de Ausztriában tanuló gyermekek oktatási helyzetét vizsgálta Langerné Buchwald Judit, aki kutatás eredményeit a Nyugdíjas egyetem tavaszi szemeszterét nyitó előadáson ismertette a szépkorú érdeklődőkkel.

Elkezdődött az egyetem szombathelyi campusán zajló Nyugdíjas egyetem 23. szemesztere, adta hírül a szervező ELTE Savaria Regionális Pedagógiai Szolgáltató és Kutató Központ. 

Az 50 éven felüliek számára félévről félévre megvalósított népszerű programsorozat első alkalmán, március 17-én Langerné Buchwald Judit egyetemi docens, kutató, nyelvtanár és fordító, a Pedagógiai és Pszichológiai Intézet igazgatója adott elő. Az Unoka a határon: tanulni Ausztriában, élni Vasban című téma egy 2016-ban lezárt, majd könyv formájában is publikált kutatás eredményeire épült, amely a határmenti térségben jellemző jelenséget, a magyarországi lakóhellyel rendelkező, de Ausztriában tanuló gyermekek oktatási helyzetét vizsgálta. 

Középpontjában az úgynevezett ingázó diákok álltak, akik napi szinten vettek részt az osztrák köznevelési rendszerben, miközben családjaikkal Magyarországon éltek. 

Az Európai Unióhoz történt 2004-es csatlakozást követően a tagállamok közötti oktatási hozzáférés jelentősen könnyült, így a magyar állampolgárságú fiatalok azonos feltételek mellett vehetnek részt az osztrák oktatásban. 

A megfigyelt időszakban mintegy kétezer magyar anyanyelvű gyermek tanult Burgenland tartományban, akik elsősorban az elemi oktatást adó Volksschule, valamint az általános vagy szakmai képzést nyújtó középfokú oktatás valamelyik iskolafokán tanultak.

A tudományos munka során interjúk készültek összesen hatvan olyan családdal, amelyek Magyarországon laktak, ám gyermekeik Ausztriában jártak óvodába vagy iskolába. Az elemzés kiterjedt az oktatási rendszerek összehasonlítására, a szülői döntések motivációira, a tanulók nyelvi fejlődésére, integrációjára, valamint identitásuk alakulására is. 

Az eredmények alapján a szülők döntését elsősorban a nyelvtanulás hatékonyságába vetett bizalom határozta meg. 

Az osztrák intézményekben a gyermekek nemcsak a standard német nyelvet, hanem a helyi dialektust is elsajátították. Emellett fontos szempont volt továbbá a gyakorlatorientált oktatás, a kisebb tanulói terhelés, valamint az a feltételezés, hogy az osztrák végzettség kedvezőbb munkaerőpiaci lehetőségeket, minőségibb életkörülményeket biztosít.

A vizsgálat rámutatott arra is, hogy az osztrák intézmények kezdetben ösztönözték a magyar tanulók beáramlását, különösen a kisebb létszámú iskolák fenntarthatósága érdekében. A tanulói létszám növekedésével azonban szabályozási lépések történtek, például az osztrák lakcímhez kötött beiskolázás bevezetése. Később ezt további ellenőrzések és felvételi követelmények egészítették ki. 

Az integráció kérdésében meghatározó tényező a nyelvi kompetencia. A kutatás szerint a tanulók többsége két éven belül eléri azt a szintet, amely lehetővé teszi az eredményes tanulást és a társas kapcsolatok kialakítását. Az osztrák iskolák jellemző gyakorlata, hogy az első időszakban nem értékelik osztályzatokkal a tanulókat, ezzel támogatva a nyelvi felzárkózást. 

A kutatás egyik kiemelt területe a kétnyelvűség és az identitás alakulása volt. 

A megállapítások szerint a tanulók többsége funkcionális kétnyelvűvé vált, miközben a családi környezetben a magyar nyelv dominanciája megmaradt. A két kultúra egyidejű jelenléte hozzájárult a komplex identitás kialakulásához, amelyben a nemzeti hovatartozás értelmezése is árnyaltabbá vált. 

Az előadás rávilágított arra, hogy a határmenti tanulási célú ingázás összetett társadalmi, pedagógiai és nyelvi folyamat, amely mind a küldő, mind a fogadó oktatási rendszerek számára kihívásokat és lehetőségeket egyaránt jelent.

ELTE SEK