Alumni
JUBILEUM 60 -- ALUMNI
Népem gyermekeit „fogom taní-tani”
1.
Ahol poéta padra invitál,
hogy minden gond maradjon föld porában,
kopogjatok be szellem s szép honába,
a kincseit csodálja nagyvilág.
Lesztek a fény, mi rajtuk irizál…
Hol volt, hol nem volt, Kőszeg városában
az oktatás csirája már kipattant,
sarkallta szükség s fejlődési vágy.
Göröngyökön vezettek lépteink
elindulástól az egyetemig.
Hat évtized hogyan is férne versbe?
Padon ma Sándor látnok-szóval int,
tanít tanulni, hát azért terít
derűs nyugalma lelketekre csendet.
2.
Derűs nyugalma lelketekre csendet
tanácsoljon, ki költő vagy tanár.
Az ismeret nem vész el, célt talál
s a gondolat merészen útra kelhet.
Ha érzitek, hogy többek is lehettek,
mint lexikon, gép, régi példatár,
aranyesős diákkör-hagyomány
szolgál dicsére majd tetteiteknek.
A szürkeségek ellen mit tehet
egy hallgató? Hogy lehel életet
munkáiba s lesz ura ötleteknek?
A kényelemre bizony, meglehet,
az értelem kis bárányfelleget
borít, s nehézkes álmokat feledtet.
3.
Igen, nehézkes álmokat feledtet
jövőbe néző szép emlékezés.
Öröm, siker volt, és nem is kevés!
Minden sportágban érmeket szereztek
a versenyzők, taroltak, hengereltek.
Testnek is kell a kellő terhelés,
s a pályán kombinál a józan ész.
Mi szurkolunk jövendő lelkeseknek.
Ha ép a test, a gondolat is frissen
munkálkodik teremtőn bármi szinten.
Komoly a tét, időtök meg nem áll.
Elég erősek vagytok pálya-hitben?
Igen? Akkor oly gördülékeny minden.
Tudás-magoknak tiszta föld dukál.
4.
Tudás-magoknak tiszta föld dukál.
Hiába jó a mag, a föld, ha száraz,
a kibúvó sarj vízcseppel sem játszhat
s levél korában szomja égre hág.
A művészetek fénylő záporát
fürödni kapja mindaz, ki kívánja,
abban lel egy különleges világra
s oldott örömben álmodik tovább.
Benépesül hiánya szépségekkel,
a szín, a hang éter-magasból jött jel.
Az álma új keretben folydogál tovább.
A gyűjtögetés kora érkezett el,
utána majd a kincset osszátok fel!
A hídon túli alma arra vár.
5.
A hídon túli alma arra vár,
simogassátok érték-ragyogásért
elégedett Beethoven mosolyáért.
Sok nagy szerző itt virtuózt talál.
Több kis csoport is együtt muzsikál,
a hangszerhez mind kiválóan ért.
Az elvük példakép: „egy mindenkiért”.
S az összhang vérbe fészkelő madár…
Mi az, mi ösztökél, türelmet ád,
mivel lebírja az egyén magát?
Padlásszobákban éhen festegettek
a legnagyobbak, úgy tettek csodát.
Manapság más a módi: az almát
simítsa meg, akit kudarc ijesztget.
6.
Simítsa meg, akit kudarc ijesztget,
a hangszerét, ecsetjét vagy mivel
a múzsák egyikét jegyezte el.
Olimposzt bombáz sóvár tekintet.
Parnasszus lábánál is ott keringnek
megszállottak, gyáván sandítva fel.
Minden művészet-ág gazdára lel.
Így volt ez hajdan s erre meneteltek.
Van vonzalom s van elhatározás,
fakad, csobog a friss vizű forrás.
Ti is a szépség hordozói lesztek,
amint elődötök volt annyi más,
ki dolgozott, ki szerencsére várt.
Nagyobb erőt jelentenek a tettek.
7.
Nagyobb erőt jelentenek a tettek:
Figyelni kottát, karnagyot, ha kell.
A társ, a másik tisztán énekel?
Ezt őrzik úrnői művészeteknek.
Görög „musiké” szó zenét jelentett,
a témakörök később váltak el.
Mindegyikért egy istennő felelt,
s az emberek boldoggá töltekeztek.
Professzorok, diákok szövetségén
lett tágasabb, átláthatóbb az ösvény,
a hatvan év bizonyította már.
A változás, megújulás kötelmén
több nemzedék dolgozott vállat vetvén.
Szavaz a kor, ki lesz a jó tanár.
8.
Szavaz a kor, ki lesz a jó tanár.
Sok munka sejlik diplomák pecsétjén.
A hatvan évnek végzős nemzedékét
minősíti sok tanítványa már.
Némelyik túl aktív korszakán,
lemérhetett jót és hiányt a bőrén,
tapasztalása útirányra mérték.
Lépcsőt ostromló mind magasba hág.
Ti régi-régi kedves hallgatók,
tartottatok komoly beszámolót,
meséltetek megindítóan, szépen.
Eltölteni a hallgatói kort
nem hiába volt, így hangot kapott
találkozótok könnyed légkörében.
9.
Találkozótok könnyed légkörében
derű, igazság és vágy szálldosott.
Ha lennétek megint fiatalok,
a választás? Ismét ugyanaz, vélem.
Mindennapok s képzés tekintetében
a világ olyan sokat változott,
tanárlelkület maradt ugyanott,
ahol elődök álma szülte régen.
Legyen hát középpontban a gyerek,
mert állni kell szilárdan a helyet
a zűrzavaros élet sűrűjében.
A fényt hozni égből: hősi tett,
világosodjanak buksi fejek…
A vallomások erről szóltak éppen.
10.
A vallomások erről szóltak éppen:
alkalmaztátok a tanultakat,
tettétek, ami volt a feladat,
fáradhatatlanul, „pontosan, szépen”,
bátran, „ahogy a csillag megy az égen”.
Szemek ragyogtak órátok alatt,
látni, hallani kell a fontosat
tudás-hajnalra várva éji fényben.
Friss diplomások vagy már edzettebbek,
időnként jó, ha áttekintést nyertek.
Ha elértétek a nyugdíjas kort,
az emlékek hosszú távon üzennek.
Felsóhajthattok már elégedetten:
„Ez jó mulatság, férfimunka volt!”
11.
„Ez jó mulatság, férfimunka volt!”
Ha lányként láttatok is napvilágot,
tudás, tehetség, eltökéltség lángolt,
mi nemcsak gének adománya volt…
Szóljunk róluk, akik feladatot
jelöltek ki, irányt az „almafához”
- nem volt az tiltott, sőt, inkább ajánlott, -
miről gyümölcsöt szakíthattatok.
A kertész-munka oly sokoldalú
- hat évtized a hiteles tanú -
a tudományok táguló kertjében.
Sáros, göröngyös volt némelyik út.
A szerszám, habár itt-ott elavult,
a felnövők is töltekeztek szépen.
12.
A felnövők is töltekeztek szépen
professzorok diákjai nyomán.
Az élgárda az idők folyamán
megújulásra kész lett szellemében.
Tudományt művelni magasabb szinten
valóság lett és nem fantom csupán.
A létra enged túllépni fokán,
ha vége tűnik fent a végtelenben.
Míg fejlődött a meglévő csapat,
a szervezés gyűjtött tudósokat
kis országunknak mind több szegletében.
Az oktatás-szint legyen magvasabb.
Mondják azt, kiket majd tanítanak:
erőre leltek emberségben, észben.
13.
Erőre leltek emberségben, észben
tanítványaink tanítványai.
Az új címmel kell jól sáfárkodni
a következő, több, mint hatvan évben!
A jó talaj dús virágot nevel fel.
Egy új korszak most kezdetét veszi,
a városnak is tiszte érteni,
növényét óvni kell, ha szárba szökken.
Élünk hagyományokkal, nagy nevekkel,
dúskáljunk hát ezután is ezekben.
Sándor arca csak akkor lesz nyugodt.
S ha mellé ül egy hétköznapi ember,
örül, mert azt úgy tanították egyszer:
Követni, tenni mindenütt a jót!
14.
Követni, tenni mindenütt a jót!
Tanárképzősök! Múltból, s eljövendők,
ti, kollégák, még aktívak és élők
s kiket rejtenek más dimenziók!
Szóltam hozzátok, kissé megkopott
fogaskerék, kit próbált sok esztendő,
de még forog - bár alig van teendő -,
ma ünneplésben megkapaszkodott.
Jól látok-e mindent a „rég” ködén át?
Kérdezzétek meg Weörest, a poétát:
van út fel, ha a „lent” szilárdan áll!
Megértést kérek gondolatimért, hát,
amik rám törtek, míg az ünneplés várt,
ahol a költő padra invitál.
15.
Ahol poéta padra invitál,
derűs nyugalma lelketekre csendet
borít, nehézkes álmokat feledtet.
Tudás-magoknak tiszta föld dukál.
A hídon túli alma arra vár,
simítsa meg, akit kudarc ijesztget.
Nagyobb erőt jelentenek a tettek!
Szavaz a kor, ki lesz a jó tanár.
Találkozótok könnyed légkörében
a vallomások erről szóltak éppen,
„ez jó mulatság, férfimunka volt”.
A felnövők is töltekeztek szépen,
erőre leltek emberségben, észben:
követni, tenni mindenütt a jót.
2019. július 1.
Bognár Stefánia, öregdiák