2024. május 9-én az ELTE BDPK Történelem Tanszékének szervezésében tanulmányi kirándulásra került sor a mediterrán hangulatú baranyai megyeszékhelyen, Pécsett. A történelem szakos egyetemisták az úticélt egy online szavazáson választották ki, amelyen a többség a 2010-ben Európa kulturális fővárosának választott város meglátogatása mellett tette le a voksát.

A korai indulás dacára az ötven fős autóbusz csaknem teljesen megtelt jókedvű diákokkal, akik a hosszadalmas utazás ellenére is izgatottan várták az odaút végét. A megérkezést követően a csepegő eső némi aggodalomra adott okot, de az időjárás végül kegyes volt, így a délutánt kellemes napsütéses, tavaszi időben tölthettük el. Az autóbuszt elhagyva utunk a nyüzsgő és élettel teli Széchenyi térre, valamint az ott magasodó Gázi Kászim pasa dzsámijához vezetett, ahol egy járókelő szíves közreműködésének hála, Pécs talán legismertebb épülete előtt készíthettünk egy remekbeszabott és vidám csoportképet.

Miután az idő némileg szorított, így a fotó után elindultunk az egykori török hódoltság legjobb állapotában az utókorra maradt építészeti emlékéhez, Jakováli Hasszán pasa dzsámijához. Az egykori boszniai beglerbég által építtetett dzsámi már kívülről is impozáns látványt nyújtott a mellette álló minarettel együtt, de az igazi csoda csak a templombelsőben várt.

Először egy rendkívül érdekfeszítő kisfilmet nézhettünk meg az egykor a dzsámi körül emelkedő derviskolostor lakóinak életéről, majd ezt követően számos érdekes információt tudhattunk meg a török kori Pécs mindennapjairól és lakóiról. Mindezek után a templom lélegzetelállító atmoszférájától átölelve az épület építészettörténetéről, falait díszítő motívumairól, valamint az iszlám világ és vallás jellegzetességeiről hallhattunk egy lebilincselő ismertetést. Miután statikai okokból a minaret tetejére – a korabeli müezzinekhez hasonlóan – nem tudtunk felmenni, így úticélunk másik fő állomásához, a Cella Septichora Látogatóközponthoz indultunk. Itt a társaság két csoportra oszlott és az időtényezőt szem előtt tartva felváltva tekintettük meg a monumentális Szent Péter és Szent Pál Székesegyház szomszédságában lévő kuriózumokat. Megmustráltuk egyrészt az 1367-ben alapított, ám mindössze csak néhány évtizeden keresztül működő pécsi középkori egyetem maradványait. Hazánk ezen első egyeteméről – rövid élete ellenére – a tárlatvezetőnk számos érdekes történetet mesélt. Rávilágított arra is, hogy sok másikhoz hasonlóan ezen épület esetében is visszaköszönnek a török hódoltság időszakának hatásai, ugyanis a felettébb díszes szobrok és ábrázolások az iszlám és a keresztény világ kulturális különbségei okán jelentős pusztulásokat szenvedtek. Ezen felül megcsodáltuk a Pécs város római kori elődje, Sopianae ókeresztény temetőjét és sírkamráit is. A páratlan régészeti leleteket és a többek közt az ún. Péter-Pál sírkamrát látva ismét minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy ezen, a 4. században emelt sírépítmények teljes joggal képezik az UNESCO világörökségének részét. Miután a rendkívül tartalmas és adatgazdag idegenvezetés véget ért, a hallgatók egyéni program keretében fedezhették fel az egykori török hódoltság egyik legjelentősebb szellemi központjának számító várost. Az idő a tartalmas programok közepette hamar elszaladt, így nemsokára már az autóbuszt várva gyülekeztünk az előre megbeszélt helyen öt óra magasságában.

Összességében elmondhatjuk, hogy egy alapvetően tartalmas nap után is sokunkban az az érzés kavargott, hogy ugyan a legfontosabb kulturális emlékeket megtekintettük, ám a látnivalók, a kulturális sajátosságok, kulináris élvezetek jelentős részét közel sem fedeztük fel. Így a hazaindulást követően mindannyian egyet értettünk abban, hogy Pécs az a hely, ahova érdemes el-, illetve visszalátogatni.