Hogyan hidalható át az irodalomtanításban a tanterv és a diákok valósága közötti távolság? Erről szólt az ELTE szombathelyi campusán az a szakmai–módszertani konferencia, amelyen a résztvevő magyartanárok az eszmecserén kívül gyakorlati segítséget is kaptak a munkájukhoz.

A Klasszikusok új megközelítésben című rendezvényt az ELTE Savaria Egyetemi Központ és a Magyartanárok Egyesülete közösen szervezte.

A konferenciát a házigazda nevében Czetter Ibolya, a Magyar Irodalomtudományi Tanszék vezetője nyitotta meg.

Köszöntőjében a rendezvény címére utalva kiemelte, hogy a mindennapi pedagógiai munka egyik legnagyobb kihívása a kanonizált szerzők műveinek „aktualizálása”, vagyis a tantervek és a diákok valósága közötti – tapasztalatai szerint folyamatosan növekvő – távolság áthidalása. Mint fogalmazott, ez a nap a szakmai diskurzus, a kritika, a párbeszéd és a fejlődés napja.

A program tematikája érintette a Nemzeti Alaptanterv (NAT) „rejtett” kérdéseit is, valamint egy kevésbé reflektorfényben álló korszakot, a késő modern lírát és Szabó Lőrinc életművét.

Székely Zsuzsa, a Magyartanárok Egyesületének választmányi tagja felidézte: néhány éve tudatos döntés született arról, hogy az ehhez hasonló konferenciáikkal kilépjenek Budapestről.

Azóta számos hazai és határon túli városban, Pécsett, Miskolcon, Debrecenben, Szegeden, Pozsonyban és Szabadkán, is megfordultak, Szombathely pedig ennek a szakmai „vándorlásnak” a legújabb állomása.

A rendezvényen elsőként Fenyő D. György, a Magyartanárok Egyesületének alelnöke, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnázium vezetőtanára tartott interaktív előadást.

Néhány olyan mű a NAT-ban, amit nem szoktunk tanítani címmel arra kereste a választ, mely területeken szorulnak leginkább segítségre a tanárok. Minden bemutatott műhöz konkrét módszertani megoldást társított, hangsúlyozva, hogy ezek más szövegekre is jól átültethetők. Heltai, Petőfi, Arany és Herczeg Ferenc műveihez kapcsolódó feladatokat ismertetett; Heltai szövegein például azt a technikát mutatta be, amikor a tanár „lefordítja” a régi szöveget mai magyar nyelvre, úgy, hogy közben minden lényegi információ megmarad.

Sárközi Balázs, a Magyar Irodalomtudományi Tanszék adjunktusa Szabó Lőrinc és a késő modern magyar líra tanítása című előadásán a tanári tudás három pillérét emelte ki: a módszertani felkészültséget, a szaktárgyi tudást és a személyiséget. Véleménye szerint különösen a szaktárgyi tudás bír erős személyiségformáló hatással, hiszen jó módszert, gyakorlatot és feladatot csak az a tanár tud kialakítani, aki biztos szaktudományos háttérrel rendelkezik.

Előadásán az életmű közoktatásbeli áttekintését a recepciótörténet felől közelítette meg, és azt vizsgálta, hogyan változott Szabó Lőrinc megítélése és értelmezése, és miként vethető össze az irodalomtudomány különböző szintjein megjelenő érdeklődés azzal, ahogyan az életmű a közoktatásban jelen van.

A konferencián felmerült gondolatokat a résztvevők a program végén szakmai beszélgetés keretében vitathatták meg.