Hogyan kapcsolódik Horváth Florencia Hiátus című első verseskötetének nyitó költeménye a Kispál és a Borz debütáló lemezét indító Lefekszem a hóba című dalhoz? Miért hasonlították a költőt Pallas Athénéhez? És mit gondol a szerző arról, ha műveit traumaköltészetnek tartják? 

Horváth Florencia tavaly napvilágot látott könyvének bemutatójára és a hozzá kapcsolódó beszélgetésre szép számú közönség volt kíváncsi az ELTE Savaria Egyetemi Központ könyvtárában.  

A program elején Czetter Ibolya, a Magyar Irodalomtudományi Tanszék vezetője a kötet címére utalva megjegyezte, hogy bár a Hiátus szó hiányérzetet sugall, a könyvben olvasható versekkel 

"Horváth Florencia teljes fegyverzetben lépett elő, akár a mitológiában Pallas Athéné". 

Hozzátette, hogy a szerzőt kulturális újságíróként és egyetemi hallgatóként is köszönthetik.

Horváth Florencia a rendezvényen Málics Viktória, magyar–történelem tanári szakos hallgató kérdéseire válaszolva elmondta, számára ez egyfajta hazatérés, hiszen Celldömölkön született, és az ELTE közegében is otthon érzi magát, ugyanis a budapesti képzési helyszínen tanul irodalom- és kultúratudomány mesterszakon. 

A beszélgetés során szó esett irodalmi érdeklődésének kezdeteiről, valamint a szövegműhelyek szerepéről is, amelyeket minden fiatal alkotónak ajánlott.

A Hiátus keletkezéséről szólva arról mesélt, hogy a kötetben található versek írásának folyamata sok személyes küzdelemmel járt. Úgy fogalmazott, olyan volt, „mintha az író Florencia egy fáklyával égetné el az igazi, élő Florenciát”. A kötet verseit 18 éves korában kezdte el írni, és bár sokáig nem tudta, hogy könyv születik-e belőlük, érezte, hogy ezekben a sorokban már valódi tét van. A verseket „vállaltan életrajzi anyagnak” nevezte, amelynek fókuszában az édesanyját nyolcéves korában elvesztett szerző lelki folyamatai állnak, de a fikció és játék is jelen van bennük.

Kezdetben attól tartott, hogy műveit a traumaköltészet kategóriájába sorolják majd, de ma már nem foglalkoztatja ez a kérdés. 

Mint mondta, sikernek tekinti, ha azok, akik valamilyen hiányhelyzettel küzdenek, találnak valamit ezekben a szövegekben, amihez kapcsolódhatnak. 

Felidézte azt is, hogy gimnazistaként számára az irodalom jelentett menekülést és kapaszkodót.

Horváth Florencia egy mentori tanács kapcsán arról is beszélt, hogy Fehér Renátó költő a Kispál és a Borz debütáló lemezét indító Lefekszem a hóba című dallal példálózva hívta fel a figyelmét arra, mennyire fontos az első kötet kezdő verse, mert az nemcsak a könyvet, hanem egy életművet is megnyit. Végül ezért került a kötet elejére az a vers, amelyhez különösen erősen kötődik, a Valójában senki. A szöveg Áfra János költő hajdúböszörményi íróműhelyében született meg, ahol a vezetett meditációhoz hasonlatos úgynevezett automatikus írás gyakorlat hatására mintegy „kizúdult” belőle.

A beszélgetés végén arról is szó esett, hogy a költő miképp tekint vissza a kötetre egy évvel a megjelenése után. Horváth Florencia szerint ilyenkor mindig vissza kell helyezkednie abba az alkotói állapotba, amelyből a Hiátus megszületett. Alapvetően koncepciókban gondolkodik, ezért a jövőben is olyan kötetet képzel el, amely egy tudatosan felépített ívet jár be. 

Úgy érzi, már egy új hang is formálódni kezd benne, amely a következő szövegek alapja lehet.

A magyar tanszékek által szervezett rendezvényen Horváth Florencia verseiből a résztvevők két hallgató, Nagy Eszter Noémi és Szabó Kamilla szavalatai által kaptak ízelítőt. 

Szöveg és fotó: Kleinhappel Miklós