2024. szeptember 19-én és 20-án rendezték meg a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Vasvár Város Önkormányzata, a Vasvári Népfőiskola, valamint az oszkói Hegypásztor Kör szervezésében az immár sok évtizedes hagyományra visszatekintő Szentgotthárd–Vasvár 1664. Háború és béke Közép-Európában című nemzetközi tudományos konferenciát, ahol többek közt Baráth Zsolt is előadást tartott.

Az ütközet és az azt követő béke 360. évfordulója alkalmából szervezett szimpózium során két témakörben – az interdiszciplinaritás jegyében – francia, amerikai, török, illetve magyar történészek ismertették legújabb kutatási eredményeiket. A rendezvény első napján a szombathelyi megyeházán először a neves francia Sorbonne Université, valamint a Université de Lorraine egyetem professzorai ismertették az 1664-es hadjárat francia segélyhadaival kapcsolatos kutatásaikat. Majd a 17. század történetének legnevesebb kutatói, Czigány István, Négyesi Lajos folytatták az értekezések sorát, de F. Molnár Mónika a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet munkatársa is ismertette a közelmúltban napvilágot látott, Raimondo Montecuccoli életrajzát tartalmazó, hiánypótló kötetét.

A délutáni szekció előadója volt Végh Ferenc mellett az ELTE Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ adjunktusa, Baráth Zsolt is, aki a A Csányi család és az aprólék végházak szerepe az oszmánellenes küzdelmekben címmel tartotta meg értekezését. A Történelem Tanszék munkatársa a 17. század első évtizedeiben megszilárduló oszmánellenes végvárrendszer védelmi struktúrájának olyan elemeit vázolta fel – bizonyítva létjogosultságukat –, amelyeket az eleddig megjelent szakirodalom nem említett. Ilyetén az előadás központi témája a hódolt polgárság információértékének ismertetése és annak felhasználása, továbbá a Rába és a Zala folyók közötti, majd 80 kilométernyi szakaszon az információk gyorsabb és produktívabb átadása érdekében, az oltalomra alkalmas épületek védelembe történő bevonásának lehetőségei, végezetül pedig a katonaság létszámával történő manipulálás, avagy a „látszatkeltés” volt. Az előadó kiemelte, hogy a források szórványos volta ellenére az utóbbi módszer egy időben volt a legegyszerűbb és leghatásosabb védelmi technika, amivel a rendszer hiányosságait pótolni tudták. A megtévesztés eszközét a Zala mellett is többször alkalmazták, gyakorta bízva abban, hogy a teljes Rába szakasz őrzésére elégtelen és bizonyos ideig egyben tartott haderő látszata meghátrálásra fogja sarkallni a támadni szándékozó törököket.

Vasvárott a konferencia második napján török, illetve amerikai egyetemekről érkező előadók prezentációi emelték a konferencia színvonalát. Mellettük Szalai Ágnes, Tóth Hajnalka, valamint G. Etényi Nóra osztották meg a hallgatósággal a vasvári békével kapcsolatos legújabb, recepciótörténeti ismereteiket. Az eseményt Zsoldos Endre előadása zárta, aki egy igazi csillagászati csemegét, az 1664. évi üstökös történet vázolta fel az érdeklődőknek. A konferencia eredményességét kiválóan tükrözi, hogy az előadásokat követően számos diszkusszióra került sor, illetve a szervezők – a korábbi nemzetközi tanácskozások hagyományait követve – tervbe vették az előadások szerkesztett változatainak közreadását, angol és magyar nyelven egyaránt.