Rendhagyó programmal várta a szépkorú érdeklődőket a Nyugdíjas egyetem legutóbbi rendezvénye az ELTE szombathelyi campusán: az előadók a solymászat példáján szemléltették, a pedagógus hogyan ismertetheti és szerettetheti meg a gyerekekkel a természetet. Egy vándorsólymot és egy Harris-héját is hoztak magukkal, sőt táltosdob megszólaltatására és közös éneklésre is sor került.

A solymászat hivatalosan idomított ragadozó madárral történő hagyományos vadászati mód, amelyhez bemutatók és tenyésztés is kapcsolódik, az UNESCO szellemi kulturális örökség része, 2013 óta hungarikum. De ahogyan az előadáson kiderült, ennél sokkal többet jelent.

Bogdán Krisztina solymász, állatasszisztált foglalkozásokat vezető óvodapedagógus mestere, Lóki György gondolatát idézve úgy fogalmazott, a solymász akkor születik, amikor az ember a sólyom „jóságos, meleg barna szemébe” tud nézni. Saját élményét így idézte fel: egy óvodai bemutatón húzott először kesztyűt, és hívta karjára a madarat. „Amikor a madár megérkezett a kesztyűre, rádöbbentem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.”

Óvodapedagógusként ezt az élményt ma már tudatosan, játékos formában adja tovább. Számára a solymászat „a csend és a türelem művészete”, valamint a természet, a hagyomány és az élmény találkozása. Hangsúlyozta, a pedagógiában az élményszerzés a kulcs. Az állatasszisztált foglalkozások során azt tapasztalta, hogy a gyerekek aktívabbak, nyitottabbak, és mélyebben megértik a természet működését. Innen jött az ötlet, hogy mindezt ragadozó madarakkal is kipróbálja, amely túlmutat az egyéni nevelésen, fejtegette Bogdán Krisztina. Az ősi hagyomány átadása társadalmi felelősségvállalás, amely nemcsak a gyerekeket, hanem rajtuk keresztül a szülőket is megszólítja.

Az előadás második részében Nagy Gábor biológus, természettudomány–környezettan szakos tanár a ragadozó madarak világába adott betekintést. Elmondta, a sólymok akár 300–400 kilométeres sebességgel csapnak le zsákmányukra. A Harris-héják a levegő farkasai: csoportban vadásznak, a fiatalok terelnek, a tapasztaltabbak pedig lecsapnak. A ragadozó madarak éles csőre és erős karmai, lehetővé teszik, hogy akár náluk nagyobb zsákmányt is elejtsenek. A szemük alatti sötét csík, a gepárdhoz hasonlóan, a fény visszaverődését csökkenti, még pontosabbá téve a vadászatot.

A program végén a legbátrabbak közelebbről is megismerkedhettek a vándorsólyommal, sőt fotózkodhattak is vele, természetesen az előadók gondos felügyelete mellett, hiszen, ahogy elhangzott: „a madár az első”. 

A Nyugdíjas egyetem immár a 23. szemeszterénél tart, a félévről félévre megtartott rendezvényeken több mint százan vesznek részt. Az aktuális programokról a szervező Savaria Regionális Pedagógiai Szolgáltató és Kutató Központ honlapján lehet tájékozódni.

Szöveg és fotó: Kleinhappel Miklós