A Mohács 500 programsorozat keretében rendezett konferenciának adott helyet az ELTE Savaria Egyetemi Központ. A tudományos tanácskozáson az előadók a mohácsi csatával kapcsolatos kutatásuk legfrissebb eredményeiről számoltak be.

A Gyermekjóléti Alapítvány, a Megújuló Oktatásért, Nevelésért Mozgalom és a Történelem Tanszék által Mohács 500 éve – Mohács 500 év után címmel szervezett konferencián elhangzott megnyitó beszédekben a felszólalók az emlékezés, a tudományos reflexió és a jelenkori felelősség kérdését boncolgatták.

A házigazda nevében Lenner Tibor, a Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ igazgatója köszöntőjében hangsúlyozta, hogy

Szólt arról is, hogy

a pedagógusképzésben kiemelt felelősség múltunk árnyalt, kritikus és felelős közvetítése a jövő generációi felé.

Az igazgató hangsúlyozta, Mohács nem csupán történelmi adat, hanem élő emlékezet és identitásunk része, a tanácskozás pedig lehetőséget teremt új kutatási eredmények megismerésére és párbeszédre.

Lenner Tibor köszöntötte a kutatókat, hallgatókat, középiskolai diákokat és tanáraikat, hangsúlyozva, hogy részvételük biztosítja a történelmi emlékezet folytonosságát, majd megnyitotta a konferenciát abban a reményben, hogy az szakmailag gazdagító és közösségépítő élményt nyújt mindenkinek.

Majd Rátz Ottó, mesterpedagógus, szaktanácsadó, tanügyigazgatási szakértő, a Gyermekjóléti Alapítvány alapító elnöke elmondta, hogy Mohács neve nem távoli múltként hat, hanem súllyal és erkölcsi tartalommal bír.

Kiemelte az egykori katonák bátorságát, akik túlerővel szemben is vállalták a küzdelmet, rámutatva, hogy a hazaszeretet nem hangos szólam, hanem csendes, következetes elköteleződés és végső hűség a közösséghez.

Irodalmi példákon keresztül hangsúlyozta, hogy a hűség nem a sikerhez kötött, hanem a létezés alapja, és hogy a magyar történelem a veszteségek mellett a megmaradás, a kitartás és az újrakezdés története is.

Szavai szerint

Mohács emlékezete ma is felelősség: az emlékezet, az értékek és az erkölcsi tartás őrzése.

A konferenciát olyan gondolkodási térként jellemezte, ahol a múlt megértése és a jövőért vállalt felelősség találkozik, és ahol nemcsak emlékezni, hanem kérdezni, elemezni és tanulni kell.

Rácz Ottó zárásként hangsúlyozta, hogy 500 év távlatából Mohács nemcsak veszteség, hanem erkölcsi mérce is, amelyhez újra és újra vissza kell térnünk, hogy megvizsgáljuk, méltók vagyunk-e örökségünkhöz, és képesek vagyunk-e közösen, felelősen továbbvinni annak tanulságait.

A megnyitón közreműködtek a Zenepedagógiai Tanszék hallgatói, Andrejszki Judit adjunktus kíséretében és Jászberényi Edina lantművész.

A konferencián összesen nyolc előadás hangzott el.

A Történelem Tanszék oktatói a mohácsi események előzményeit és a helyi történeti összefüggéseket tárgyalták. Ölbei Tamás hadtörténész, óraadó Egy elszalasztott lehetőség. I. Lajos és az Oszmánok elleni kereszteshadjáratok 1365/66, Urbán Máté egyetemi adjunktus Udvarkritika és luxuskritika Mohács előestéjén, Baráth Zsolt egyetemi adjunktus A Nyugat-Dunántúl helyzete a mohácsi csatát követő időszakban (1526–1529) címmel tartott előadást.

A külsős előadók témái a mohácsi események tágabb történeti értelmezését, régészeti kutatások eredményeit, valamint a csata későbbi emlékezetének kérdéseit boncolgatták.