Egy frissen megjelent könyv és egy különleges visszatérés, a költészet napja alkalmából. Szauer Ágoston Mindenek mögött című verseskötetének bemutatójára alma materében, az ELTE Savaria Egyetemi Központban került sor. "Szép és meghitt keretben": a szerző beszélgetőtársa fia, az intézmény hallgatója, Szauer Dániel, költő volt.
A fenti megfogalmazás Czetter Ibolya főiskolai tanártól, a szervező magyar tanszékek vezetőjétől származik, aki köszöntőjében arra is felhívta a figyelmet, hogy Szauer-könyvbemutatóra ezek között a falak között még nem került sor (a költő 1988-ban végzett magyar szakon a jogelőd Berzsenyi főiskolán, jelenleg az ELTE Bolyai János Általános Iskola és Gimnázium tanára). Majd hangsúlyozta, Szauer Ágoston költészete nem közvetlen kimondás, hanem „a jelenségek mögötti lényeg megragadása”, amely az átjárás élményét hordozza, ég és föld között, „a lélek hídján egyensúlyozva”.
A beszélgetésből kiderült, Szauer Ágoston kémia tagozatos gimnazistaként csodálkozott rá a francia szimbolistákra. Öveges professzort előbb Baudelaire-re, majd Adyra „cserélte le”. „Szabadon szeretni” csak azt követően tudta ezeket a költőket, amikor már nem tananyagként viszonyult hozzájuk. (Az irodalom csak akkor működik igazán, amikor megszűnik elvárás?...) Első költeményei is ekkortájt születtek, de a saját hang megtalálásához időre volt szükség. Úgy érzi, nem született tehetség, „mint a többség”, ő is a nagyoktól leste el a mesterfogásokat. A jól sikerült verset igényességgel és arányérzékkel magyarázza. Szereti a „tenyérben elférő verseket, ahol nincs semmi hordalék, ahol minden szónak súlya van”, és addig bíbelődik egy–egy szöveggel (akár fél évig), amíg ez a szikár „váz” létre nem jön. A szerkesztői munka ezt teljesíti ki, pár aprósággal „makulátlanná téve” a verseket. A kötetek összeállítása manuális folyamat: egy A4-es lapra négy verset nyomtat, a papírt négyfelé vágja és az egyes darabokkal addig „kártyázik”, amíg kialakul a belső ív. Precizitás és játékosság – mint egy Szauer-költemény.
A most megjelent Mindenek mögött című kötet egy újévi telefonhívásból (számára) rekord gyorsasággal, néhány hét alatt vált kész könyvvé. Szondi György, a kiadó Cédrus Művészeti Alapítvány főszerkesztője, egy antológiához kért tőle az isten és a csend tematikába illő verset. A Mindenek mögött anyaga, az ember és az isten, a föld és az ég, a látható és láthatatlan világ, a test és lélek viszonyáról szóló alkotásokkal, már készen állt. Így a tervezettnél korábban jött el a pillanat a kiadásához. „Kipróbált versek” ezek, amelyek korábban valahol, jellemzően folyóiratokban már megjelentek, de van köztük pár „korábbi kötetekből visszacsempészett” mű is, amelyek illettek ebbe a csokorba.
A könyvbemutató Kelemen Zoltán színművész jóvoltából felolvasással is kiegészült: a költeményeket izgalmas megközelítésben, az általa kiválogatott verseket összefűzve tolmácsolta. Nem maradt ki a zene sem: Kardos Marcell hallgató zongorázott, majd Csuk Csaba könyvtárigazgató révén a Szféra című vers MI-alapú megzenésítése csendült fel, Szauer Ágoston kedvenc stílusában, rockos változatban. De az alkotó maga is a zongorához ült, és spontán megszólaltatta saját változatát. Szauer Ágoston számára „a zene is valamiféle költészet, a léleknek egyfajta kivetülése”; amely bizonyos értelemben szabadabb, mint az irodalom.
Szöveg és fotó: Kleinhappel Miklós
