A köztér nem pusztán fizikai hely, hanem társadalmi és esztétikai kérdéseket is felvet. Erről szólt a Vizuális Művészeti Tanszék Köztér, művészet, közösség – A köztéri művészet és az épített terek című konferenciája, amelyet másnap három szakmai workshop követett.

A rendezvényt a házigazda nevében Lenner Tibor, a Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ igazgatója nyitotta meg, aki elmondta, a görög városállamok óta a közterek a városi hálózat alapvető elemei, amelyek funkciója, illetve vizuális megjelenése folyamatosan változott. A közterek eleinte főképp közhasznú szerepet töltöttek be, míg a modern városokban egyre inkább a rekreáció és a szabadidő eltöltésének helyszínei voltak. A 2000-es évektől a zöldfelületek növekedésével a közterekben egyre inkább a közparkok jellegzetességei köszönnek vissza, fejtegette az igazgató.

A szervezők részéről Bordács Andrea tanszékvezető köszöntőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy a köztér sajátossága a nyilvánosságában rejlik. Míg egy múzeumi látogatás tudatos döntés eredménye, a köztéri művészet „szembejön” a járókelővel. Éppen ezért nehéz megtalálni az egyensúlyt az esztétika, a közösségi igények és a használhatóság között. Rámutatott arra is, hogy a szakmai és a laikus ízlés sokszor eltér, ami izgalmas, ugyanakkor konfliktusokkal teli helyzeteket teremt. 

A konferencia célja éppen ezeknek a kérdéseknek a több nézőpontból való megvizsgálása volt, azzal a nem titkolt céllal, hogy az előadók a vizuálisművész-hallgatók számára új perspektívákat nyissanak meg.

A program három szekció köré szerveződött. Az első az urbanisztikai és szociológiai megközelítéseket vizsgálta, olyan témákkal, mint a nagyvárosi terek átalakulása vagy az üresen álló épületek újrahasznosításának lehetőségei. A második szekció általánosabb művészeti kérdéseket vetett fel: miképp változik a köztéri művészet szerepe, miként jelenik meg a közösségi média térben, vagy éppen hol vannak a nők a köztereinkből. A harmadik blokk konkrét alkotói tevékenységeket mutatott be.

A másnapi workshopok a gyakorlati tapasztalatszerzésre helyezték a hangsúlyt. Az elsőn résztvevők fotózás révén vizsgálták a lakótelepi környezet vizuális sajátosságait, majd közösen elemezték a képeket. Egy másik workshop a közösségi lakhatás lehetőségeit vette számba szerepjátékos formában, míg a harmadikon a hallgatók újrahasznosított anyagokból beltéri közösségi zugot hoztak létre az egyetem épületében.

A konferenciára és a workshopra az ország több oktatási intézményéből és kulturális műhelyéből érkeztek neves művész-tanárok és szakemberek, és a Vizuális Művészeti Tanszék oktatói saját, közterekhez kapcsolódó művészeti tevékenységükbe is betekintést engedtek.

Szöveg és fotó: Kleinhappel Miklós