Idén az ELTE szombathelyi campusának tizenhárom végzős képalkotás szakos hallgatója mutatta be diplomamunkáját. A Sokszoros nézőpont című tárlaton az írástörténeti társasjátéktól kezdve, az épületgépészeti kinetikus szobrokon át, egészen a vörösiszap-katasztrófát feldolgozó drámai nyomatokig terjedt a skála.
A leendő vizuális művészeknek a hároméves képzés végére a hagyományos szakdolgozat mellett egy gyakorlati zárómunkát is el kell készíteniük. Ezeket a munkákat a Vizuális Művészeti Tanszék minden évben diplomakiállításon tárja a nagyközönség elé. A tárlatnak ezúttal is az Írokéz Galéria adott helyet.
Horváth Soma alpolgármester köszöntőjében kiemelte, a kiállított művek arról tanúskodnak, hogy a különböző médiumok és technikák segítségével a fiatalok mindannyian más-más módon keresik a választ a világ kérdéseire. Lenner Tibor, a Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ igazgatója arra biztatta a közönséget, hogy a kész tárgyak mögött lássák meg a kiállítást megelőző, komoly szellemi és fizikai alkotói folyamatot is.
Bordács Andrea tanszékvezető elmondta, hogy a Vizuális Művészeti Tanszék tudatosan kér fel korábban végzett hallgatókat a diplomakiállítások megnyitására, hogy a végzősök valós jövőképet lássanak maguk előtt. Az idei tárlaton Kiss Bence grafikust állította példaként a fiatalok elé, aki 2022-es végzése óta számos hazai és nemzetközi sikert ért el: mint mondta, a folyamatos, szisztematikus és rendszeres munka idővel mindig beérik.
Kiss Bence beszédében a tárlat különlegességéről szólva úgy fogalmazott, rendhagyó, energikus és friss alkotásaikkal a fiatal művészek hidat képeznek többek között a zene és a képzőművészet, vagy a tanulás és a játék között. Munkáikban emellett erősen jelen van a művészi felelősségvállalás, a kollektív traumafeldolgozás, az újrahasznosítás és a társadalmi érzékenyítés igénye is.
A tárlaton szerepelt például egy olyan alkotás, amely három város térképét olvasztotta össze egy különleges penésznapló kíséretében, de helyet kaptak fotók alapján készített intarziák, valamint a zene és a csend ritmusát vizuálisan láthatóvá tevő hangszerek is. A tetoválás történelméről és társadalmi szerepéről ruhákon és kiegészítőkön lévő nyomatok meséltek, a fantasy műfaja és a tarot kártyák vizualitása pedig egy saját könyvben kapcsolódott össze. A kiállításon a Holt költők társasága című film ihlette installáció is várta az érdeklődőket, egy formabontó ortopéd fűző és a hozzá tartozó videóalkotás pedig a testünk és a technológiai függőségünk közötti feszültséget mutatta be.
Szöveg és fotó: Kleinhappel Miklós
