A játék, a zene, a közös éneklés és a gyermekek világára való ráhangolódás jegyében telt a Forrai Katalin születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett szakmai nap az egyetemen. A zene világnapján megtartott program azt is megmutatta, hogy a zenepedagógus öröksége jelen van a kisgyermekeket nevelő pedagógusok képzésében az ELTE szombathelyi campusán.
A köszöntők sorát Lenkai Nóra, az ELTE Savaria Egyetemi Központ rektori biztosa nyitotta, a Kodály-tanítvány Forrai Katalin örökségének lényegét abban ragadva meg, hogy a gyermekek számára a zene mindenekelőtt élmény kell, hogy legyen. Kovács Gábor, az ELTE Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ oktatásszervezésért felelős igazgatói megbízottja személyes példával érzékeltette az éneklés erejét: háromgyermekes édesapaként maga is megtapasztalta, hogy a Kis kacsa fürdik eléneklése segített megnyugtatni a nehezen elcsendesedő gyermekét.
Bognárné Lovász Katalin, a Gyermekkori Nevelés Tanszék vezetője arról beszélt, hogy az egyetem célja olyan hallgatók képzése, „akik tudnak figyelni a gyerekekre, akiknek öröm a munka, öröm a dal, a játék, a gyerekekkel való együttlét”. Horváthné Csomó Orsolya, a Zenepedagógiai Tanszék vezetője a két tanszék együttműködésének jelentőségét emelte ki, hiszen így a zenei nevelés a különböző korosztályokkal foglalkozó leendő pedagógusok képzése során összekapcsolódik.
Hegedűsné Tóth Zsuzsanna, az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar Ének–Zenei Tanszék mesteroktatója a Forrai-módszerről szólva rámutatott, hogy mit érdemes a leendő pedagógusoknak magukkal vinniük a zenepedagógus örökségéből. Emlékeztetett arra, hogy Forrai Katalin „egész életében tanult, fejlődött és újragondolta azt, amit már leírt a könyveiben”. Számára a zene a gyermekekkel való kapcsolatteremtés eszköze volt, azt vallotta, hogy a pedagógusnak nem egyszerűen dalokat kell tanítania, hanem olyan zenei világot kell teremtenie, amelyben a gyermek örömmel vesz részt. Az előadó a leendő pedagógusok figyelmébe ajánlotta a tudatos dalválasztást is: „A maguk felelőssége az, hogy mi kerül be az óvodai és a bölcsődei zenei világba” – hangsúlyozta.
Az előadás után a résztvevők maguk is kipróbálhatták a Forrai-módszert: a különféle játékokhoz tartozó mozgás során előkerült a gitár, a zongorán addig pihenő fakanalak pedig szintén szerepet kaptak, a színes szalagokkal együtt.
Az idén nyáron tanító szakon diplomázott egykori hallgatónk, Tóthné Varga Boglárka Csenge interaktív előadásán a néphagyományok továbbadásának lehetőségeiről beszélt. Személyiségével és a gyermekekhez való hozzáállásával akarva-akaratlanul maga is közel hozta Forrai Katalin szemléletét, lelkesedése pedig azt érzékeltette, milyen fontos szerepe van a személyes kötődésnek a népi kultúra átörökítésében.
Már a szakdolgozatában komplex népművészeti foglalkozásokat dolgozott ki, amelyekben az éneklés, a tánc, a játék és az alkotás egymást kiegészítve kapott helyet. Másodikosokkal egy egész lakodalmat is „rendezett”, a negyedikesekénél pedig a tananyagba illesztette be a helyi hagyományokat, megmutatva, hogy ehhez nem feltétlenül kell külön foglalkozásokat szervezni.
Tanítóként is fontos számára ez a szemlélet. Egyik kis tanítványa egy újonnan megtanult dal után megjegyezte: „Ezt a mama énekelte nekem otthon.” A dal így személyes emlékké vált.
Tóthné Varga Boglárka Csenge hangsúlyozta, a néphagyomány akkor él igazán, ha kapcsolódni tudunk hozzá, és a sajátunknak érezzük. Ezt egy saját történetével is érzékeltette. Kedves népdalában egy lány a gencsapáti legények közül választ barna fiút. Miután későbbi férjét, a gencsapáti barna legényt megismerte, a színpadon énekelve már őt látta maga előtt, és még rá is kacsintott a dal közben. Később kiderült, hogy a dal egyik gyűjtött változatában ikervári legény szerepel, ám ez mit sem változtatott a személyes kötődésén: „Mert ez az én dalom volt már akkor”.
A rendezvényt kerekasztal-beszélgetés zárta, amelyen a résztvevők a Forrai-örökségről, mai aktualitásáról és gyakorlati megvalósíthatóságáról, valamint a felmerülő kérdésekről osztották meg gondolataikat.
A szakmai napon fellépett a Sinkó Imréné karnagy vezette, Forrai-díjas Szombathelyi Csiribiri Kórus, amely gyermekdalokból álló műsort adott. De a résztvevők sem maradtak ki: a Zenepedagógiai Tanszék hallgatóinak vezetésével ők is bekapcsolódhattak a Viva la Musica éneklésébe.
Szöveg és fotó: Kleinhappel Miklós
