Sokáig elsősorban „férfi problémának” tekintették a függőségeket, de az utóbbi évek kutatásai ezt árnyalták. Erről tartott előadást az egyetemen Kaló Zsuzsa, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar (PPK) egyetemi docense, a "Bevezetés a szerhasználó nők világába" és a "Traumainformált csoportos tanácsadás szerhasználó nőknek" című könyvek szerzője.

A PPK szombathelyi Pedagógiai és Pszichológiai Intézet pszichológia szakcsoportja által szervezett nyilvános program három rövid, fiktív történettel indult: egy kisgyermekes anya esti alkoholfogyasztásával próbálja kezelni a megfelelési kényszert; egy huszonéves nő párkapcsolati konfliktusok és erőszak után altatókat és alkoholt használ; egy idős, magányos özvegy pedig szerencsejátékban keres menekülést a gyász és az üresség elől.

Kaló Zsuzsa ezekkel a példákkal szemléltette, hogy az addiktív viselkedések nagyon különböző élethelyzetekben és életciklusokban jelenhetnek meg, mégis gyakran hasonló tényezők állnak a háttérben: krónikus stressz, érzelemszabályozási nehézségek, trauma és társas izoláció.

Az előadó kifejtette, hogy 

a nők szerhasználatáról sokáig kevés adat állt rendelkezésre, részben azért, mert bizonyos viselkedési formák, mint például az altatók vagy nyugtatók alkohollal való kombinálása sokáig kimaradtak a nagymintás kérdőíves vizsgálatokból. 

Az utóbbi évek kutatásai azonban azt mutatják, hogy a nemek közötti különbségek csökkennek. Korábban akár ötször több férfit tartottak problémás szerhasználónak, mint nőt, ma már inkább három az egyhez az arány. Sőt, az Európai Unióban élő 16 évesek körében végzett vizsgálatok szerint a fiúk és lányok sok esetben azonos arányban használnak különböző szereket. Magyarországon ehhez képest is rosszabbul áll, a fiatalok mentális jólléte romlik, és a lányok mutatói több területen rosszabbak a fiúkénál.

Az előadó arra is felhívta a figyelmet, hogy a nők gyakran sokkal később kerülnek be az egészségügyi rendszerbe, ebből következően már súlyosabb állapotban. Ennek oka egyebek mellett a szégyen, a társadalmi stigma vagy például az, hogy egy anya attól fél, segítségkérés esetén elveszítheti a gyermekeit, ami még nagyobb krízist okozna az életében. Emellett az ellátórendszer sem mindig reagál megfelelően, például sok nő hamarabb kap nyugtatót vagy altatót, mint valódi segítséget ahhoz, hogy megértse és feldolgozza a problémái valódi lelki okait.

Kaló Zsuzsa az előadás keretében foglalkozott a trauma és a függőség kapcsolatával is. A traumatikus élmények (párkapcsolati erőszak, baleset vagy háborús tapasztalat) természetes stresszreakciókat indítanak el, amelyek, ha tartóssá válnak, krízisek láncolatához vezethetnek. 

A trauma azonban nem mindenkinél eredményez tartós mentális zavart. Fontos különbség az is, hogy a nők traumái gyakrabban kapcsolódnak közeli személyekhez, például partnerhez, ami különösen erős hatással lehet a későbbi pszichés állapotra. A modern addiktológiai szemlélet ezért egyre inkább a traumainformált megközelítés felé mozdul el, a kezelés során nem pusztán a szerhasználatot próbálják megszüntetni. 

A traumás tünetegyüttes komplex rendellenesség, ezért a kezelése összetett gyógymódot igényel. A gyógyulásnak a szakirodalom szerint három egymásra épülő szakasza van, boncolgatta az előadó Judith Herman Trauma és gyógyulás című kötetére hivatkozva. Először a biztonság és kontroll visszaszerzése a cél, majd a traumatikus élmények feldolgozása és a gyászmunka, végül pedig az emberekhez és közösségekhez való újbóli kapcsolódás.

Az előadás végén Kaló Zsuzsa egy saját kutatásról is beszélt, amelyben traumainformált csoportos tanácsadást szerveztek szerhasználati problémákkal küzdő nőknek. A tapasztalatok legmeglepőbb tanulsága az volt a szakemberek számára, hogy még egy kifejezetten nőkre szabott program esetében is bizalom kell ahhoz, hogy a résztvevők jelentkezzenek.

Sok nő ugyanis korábban rossz tapasztalatokat szerzett az egészségügyi rendszerben, ezért nehezen hiszi el, hogy létezhet másféle szemléletmód is, amely figyelembe veszi biológiai, pszichológiai és társadalmi sajátosságaikat. Éppen ezért a genderérzékeny és traumainformált megközelítés nemcsak módszertani kérdés, hanem szemléletváltás is - hangsúlyozta Kaló Zsuzsa.

Az előadáson készült további fotók elérhetők az ELTE Savaria Egyetemi Központ Facebook-oldalán. 

Szöveg és fotó: Kleinhappel Miklós