Régi–új arcát mutatta meg a nagyközönségnek legújabb önálló kiállításán Szántó István festőművész, a Vizuális Művészeti Tanszék adjunktusa, aki ezúttal a múzeumi miliőről, valamint a néző és a művek viszonyáról szóló, mintegy negyed évszázada készült fotóit mutatta be. A tárlat megnyitóján az is kiderült, miért tekinthető az effajta kísérletezés ízig-vérig kortárs művészetnek, és hogy a képek inspiráló példák lehetnek a hallgatók számára a különböző médiumokban történő alkotáshoz.

Nem véletlenül szólította meg különösen is az egyetemi közönséget az Én, a néző című kiállítás az ELTE Savaria Egyetemi Központ (SEK) Zéró Galériájában. A megnyitón szép számmal voltak jelen középiskolások és egyetemisták is, akik a fotók révén betekinthettek egy alkotói életút korai szakaszába. A bemutatott fényképek ugyanis Szántó István pályájának abban az időszakában születtek, amely életkorban közel áll a mostani tizenévesekhez.

A megnyitón Lenkai Nóra, az ELTE SEK rektori biztosa mondott köszöntőt, hangsúlyozva, a tárlat arra hívja a látogatókat, hogy saját szerepükről és felelősségükről gondolkodjanak a művészet világában.

– A műtárgy jelentése nem lezárt és nem végérvényes, hanem a néző tekintetének, tapasztalatának, kulturális hátterének és érzékenységének hatására formálódik. Ebben az értelemben pedig, minden befogadó alkotótárssá válik.

A kiállítást Bordács Andrea esztéta, a Vizuális Művészeti Tanszék vezetője nyitotta meg, aki elmondta, az, hogy Szántó István tevékenysége alapvetően a festészethez kötődik, a most bemutatott anyag pedig egy fotókiállítás, jól példázza, hogy a kortárs művészetben nincs médiumfixáció. A tanszék művész–tanárai sokféle médiumban kísérleteznek, ami a vizuálisművész-hallgatók számára ösztönző példa.

Bordács Andrea beszélt arról is, hogy a kiállítás fényképei nem a fotográfia hagyományos műfajaihoz kapcsolódnak, nem tájképek vagy éppen portrék, és nem is klasszikus dokumentumfotók, hanem a múzeumi miliőről, a műtárgyak elhelyezéséről, valamint a néző és a művek viszonyáról mesélnek. A fotók olykor elmosódottak, tükröződéseket mutatnak, nem mindig a műtárgy kerül élesen a fókuszba, ezzel is a befogadás összetettségére irányítva a figyelmet, fejtegette.

Szántó István fotói 2001 és 2004 között készültek, részben Magyarországon, részben külföldön, glasgow-i, illetve bécsi tanulmányainak idején.

– A sorozatban a festészet iránti elkötelezettség, az európai művészettörténethez való folyamatos visszakapcsolódás és a jelen kérdései egyszerre vannak jelen. A képek nem dokumentálnak, hanem viszonyokat tesznek láthatóvá: van, ahol a műtárgyak dominálnak, máshol a nézők kerülnek előtérbe – fűzte hozzá Bordács Andrea.

A művész személyes hangvételben beszélt a munkákról. Elárulta, hogy az egy kivételével analóg technikával készült képeket több mint húsz évig nem látta, így különleges élmény volt számára újra elővenni és bemutatni őket. A fotózást már nem űzi, végül azért hagyta abba, mert sok eszközre és beállításra volt szükség ahhoz, amíg az általa megálmodott műig eljutott; a kiállítás anyagában például szerepel olyan fotó is, amelynek az elkészítése egy napot vett igénybe.

Végül Szántó István hangsúlyozta: – A kiállítás megerősíti azt a gondolatot, hogy a művészettörténet nem pusztán háttér, hanem önállóan is fontos, nemcsak az egyetemi oktatásban, hanem a kortárs művészeti reflexiók szempontjából is.

A tárlat megnyitóján jelen volt Horváth Soma, Szombathely kultúráért felelős alpolgármestere is.

A kiállítás március 27-ig látogatható, hétfőtől szombatig 8–19 óra között.