A Magyar családnévatlasz projektjének szakmai megalapozását háttérből egy általam életre hívott, időközben nemzetközi lett konferenciasorozat támogatja, melynek fő címe: A nyelvföldrajztól a névföldrajzig. A meghívásos rendezvénynek a korábbi gyakorlatnak megfelelően más-más város adott otthont: A konferenciák eddigi helyszínei: Szombathely (2010; támogató: Magyar Nyelvtudományi Társaság, Nyugat-magyarországi Egyetem Tudományos Bizottsága), Győr (2011; támogató és fővédnök: Borkai Zsolt, Győr város polgármestere), Sárvár (2012; támogató és fővédnök: Kondora István, Sárvár város polgármestere), Dunaszerdahely (2013; támogató és fővédnök: Hájos Zoltán, Dunaszerdahely város polgármestere).

A 2014-es magyar–szlovák kétnyelvű konferencia helyszíne Pozsony volt. A rendezés költségeire és a kötet megjelentetésére a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumától sikerült pályázati úton előteremteni a forrást. A helyszínt a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet biztosította. Együttműködő partnerünk a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Kara és a Szlovák Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete volt.

A burgenlandi helyszínű rendezvény kötetének megjelentetését a Magyar Nyelvstratégiai Intézet támogatta. Társrendezők és egyben házigazdák voltak: az alsóőri székhelyű Imre Samu Nyelvi Intézet és az Ungarisches Medien- und Informationszentrum / Alsóőri Média és Információs Központ. 2016-ban a rendezvénysorozat VII. álommásaként Sopron városa adott helyet a tanácskozásnak. A tanácskozás házigazdája a Nyugat-magyarországi Egyetem rektora, prof. dr. Faragó Sándor a campus területén található Ligneumban biztosított helyet a tanácskozásnak.

A 2017-es nemzetközi konferenciánknak az Erdélyi Múzeum-Egyesület adott helyet. Kolozsvári társszervezőnk a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az ELTE BTK volt. Az előadásokat A magyar nyelvterület keleti peremén alcím köré csoportosítottuk. A meghívott előadók között nyelvészetet, a geoinformatikát, a művelődéstörténetet és a földrajztudományokat képviselték.

A 2018. május 24–25-én eszéki névföldrajzi konferenciára demográfusokat, geoinformatikusokat, nyelvi kapcsolatokkal foglalkozó kutatókat, kulturális antropológusokat, művelődéstörténészeket, népességmozgással- és kisebbségkutatásokkal foglalkozó néprajzosokat, történészeket szólítottunk meg. Az előkészítésben három ország szaktanszékei működtek együtt: Kolozsvárról a Babeş–Bolyai Tudományegyetem BTK Magyar és Általános Nyelvészeti Tanszéke, Magyarországról az ELTE Magyar Nyelvtudományi Tanszéke, az eszéki házigazdák részéről pedig a Josip Juraj Strossmayer Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke, valamint a Bölcsészettudományi Kara Történettudományi Tanszéke. A tanácskozáson az alcím által szabott keretek között – Név és társadalom a magyar nyelvterület peremén – indult diszkusszió az egyes tudományterület horvát és magyar előadói között. Az előadások 2018 novemberében kétnyelvű, szerkesztett kötetben láttak napvilágot. A kiadványt a Savaria University Press és az eszéki Glotta Nyelvi intézet gondozta.

2019-ben a konferenciasorozat tízéves jubileumához érkezett. A 2019-es tanácskozásnak a révkomáromi székhelyű Selye János Egyetem volt a házigazdája. A konferencia előadásai a Nevek a nyelvpolitikai küzdőtéren témája köré szerveződtek. Az eddigi hagyományokhoz híven meghívott előadók vettek részt a révkomáromi eszmecserén. Az előkészítésben az ELTE BDPK Magyar Nyelvtudományi Tanszéke, valamint a Selye János Egyetem és a Konstantin Filozófus Egyetem társtanszékei működtek együtt. A kötet megjelentetését a Magyarságkutató Intézet támogatta.

2019. június 8-án került sor A nyelvföldrajztól a névföldrajzig című konferenciasorozat tizedik, egyúttal jubileumi rendezvényére. A szakmai tanácskozásnak ezúttal a komáromi Selye János Egyetem adott otthont. A konferencia központi témája a névhasználat és a nyelvpolitika kapcsolata volt, erre utal a cím is: Nevek a nyelvpolitika küzdőterében. A tanácskozáson elhangzott előadások anyaga immár kötetben is hozzáférhető. A tíz magyar és egy horvát nyelvű írást tartalmazó kiadvány a Savaria University Press gondozásában jelent meg. A kötet megjelenését a Magyarságkutató Intézet Nyelvtervezési Kutatóközpontja támogatta.

A konferenciasorozat, melynek ötletgazdája Vörös Ferenc, az ELTE BDPK Magyar Nyelvtudományi Tanszékének vezetője, programjába az elmúlt tíz esztendőben a hazai és határon túli nyelvészek mellett a névkutatással rokon tudományágak képviselői is bekapcsolódtak, ami a kutatások iránti érdeklődésről, a párbeszédre és együttműködésre való készségről, valamint a nevek világának szerteágazó kapcsolatrendszeréről tanúskodik.

A kötetben részletes ismertetést olvashatunk a külhoni magyarok névhasználatának sajátosságairól (Vörös Ferenc), a különböző keresztnévszótárakról és utónévportálokról (Farkas Tamás), ország- és államnevek változásairól, azok okairól (Gercsák Gábor), a tulajdonnevek megjelenéséről a nyelvi tájképben (Bauko János, Angyal László, Lőrincz Gábor), a szlovákiai kisebbségi nyelvtörvény hatásairól (Misad Katalin és Takács Henrietta), négy 19. századi, Magyarországon megjelent horvát nyelvtan névanyagáról a korabeli magyarosítási folyamatok tükrében (Lehocki-Samardžić Anna és Jadranka Mlikota), a névkölcsönzés, névfordítás és párhuzamos névadás fogalmáról (Vörös Ottó), a magyar eredetű földrajzi köznevekről a román nyelvben (Benő Attila), a helynévmagyarosítás 1894 és 1944 közötti történetéről (Mikesy Gábor).

A jubileumi kötetet mindazok figyelmébe ajánlom, akik érdeklődnek a nevek múltja és a névadási szokások változása iránt.
A könyv az ELTE BDPK könyvtárában is kézbe vehető.

Várjuk a folytatást.

Dr. Tóth Péter

Az előadók anyaintézete

Angyal László – nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem, Közép-európai Tanulmányok Kara, Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet

Bauko János – nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem, Közép-európai Tanulmányok Kara, Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet

Benő Attila – kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Bölcsésztudományi Kar, Magyar Nyelvi és Általános Nyelvészeti Tanszék

Farkas Tamás – ELTE Bölcsészettudományi Kar, Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszék

Gercsák Gábor – ELTE Informatikai Kar, Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék

Jadranka Mlikota – eszéki Josip Juraj Strossmayer Egyetem, Történettudományi Tanszék

Lehocki-Samardžić Anna – eszéki Josip Juraj Strossmayer Egyetem, Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék

Lőrincz Gábor – komáromi Selye János Egyetem, Tanárképző Kar, Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszék

Mikesy Gábor – budapesti Lechner Tudásközpont

Misad Katalin – pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék

Takács Henrietta – pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék

Vörös Ferenc – ELTE Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ, Magyar Nyelvtudományi Tanszék

Vörös Ottó –  ELTE Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ, Magyar Nyelvtudományi Tanszék nyugalmazott tanára

A tanulmányok

Vörös Ferenc: Kárpát-medencei névpolitika seregszámla

Farkas Tamás: Keresztnévszótárak és utónévportálok

Gercsák Gábor: Ország- és államnevek a nyelvpolitikai küzdőtéren

Bauko János: Kisebbségi nyelvpolitika és névszemiotikai tájkép

Angyal László: Rimaszombat/Rimavská Sobota névszemiotikai tájképe

Misad Katalin – Takács Henrietta: A kisebbségi nyelvhasználati törvény hatása a dunaszerdahelyi önkormányzati hivatal kétnyelvűségére

Ana Lehocki-Samardžić – Jadranka Mlikota: Imenska građa u gramatikama hrvatskoga jezika na mađarskom govornom području u svjetlu procesa mađarizacije u drugoj polovici 19. stoljeća

Vörös Ottó: Névkölcsönzés, névfordítás, párhuzamos névadás, interferencia

Benő Attila: Magyar eredetű földrajzi köznevek a románban

Lőrincz Gábor: Egy délnyugat-szlovákiai kisváros kétnyelvű és multikulturális nyelvi tájképe a múltban és a jelenben

Mikesy Gábor: Tömeges helynév-magyarosítás a térképeken (1894–1944)

A szombathelyi Dialektológiai Szimpozion

A szombathelyi Magyar Nyelvtudományi Tanszék eddig hét alkalommal szervezte meg a magyar nyelvjáráskutatók szakmai találkozóját. Az első szombathelyi Dialektológiai Szimpozionra 1981-ben, a másodikra 1987-ben, a harmadikra 1992-ben, a negyedikre 2001-ben, az ötödikre 2007-ben, a hatodikra 2015-ben, a hetedikre 2023-ban került sor. A szakmai tanácskozások alkalmat adnak arra, hogy a kutatók ismertessék eredményeiket, megvitassák a nyelvjáráskutatás helyzetét, s megfogalmazzák a jövőbeli teendőket.

Az első szimpozionon az előadók négy témakörrel foglalkoztak: a nyelvjárási monográfiák elvi és módszertani kérdéseivel, a szókészleti gyűjtések közzétételével és elemzésével, a nyelvatlaszok készítésének aktuális problémáival, valamint a dialektológia helyzetével a felsőoktatásban. A későbbi tanácskozásokon a következő témakörök voltak napirendre tűzve: „Az élőnyelv területisége és szociolingvisztikája” (II); „Az élőnyelv és a nyelvföldrajz” (III); „A magyar dialektológia az új évezred küszöbén” (IV); „A magyar dialektológia időszerű kérdései” (V); „Magyar dialektológiai kutatások az ezredforduló után” (VI).

Az V–VII. Dialektológiai Szimpozion szakmai programját egy-egy kerekasztal-beszélgetés is színesítette. 2007-ben az „Új magyar nyelvjárási atlasz”-ról, 2015-ben a regionális nyelvhasználat és az iskolai oktatás kapcsolatáról, 2023-ban pedig „A dialektológia a felsőoktatásban” témakörről értekeztek a jelenlévők.

A nyelvjáráskutatók szombathelyi szakmai találkozóinak történetéről Molnár Zoltán Miklós készített részletes ismertetést „Az I–V. dialektológiai szimpozionról” címmel (lásd a VI. Dialektológiai Szimpozion kötetétben és a „Fél évszázad a magyar nyelv szolgálatában” című tanszéktörténeti könyvünkben).

A tanácskozások szakmai anyaga a következő kötetekben jelent meg:

Szabó Géza – Molnár Zoltán szerk. 1982. [I.] Dialektológiai Szimpozion. Veszprém, VEAB.

Szabó Géza szerk. 1990. II. Dialektológiai Szimpozion. Veszprém, VEAB.

Szabó Géza – Molnár Zoltán szerk. 1998. III. Dialektológiai Szimpozion. Szombathely, BDTF.

Szabó Géza – Molnár Zoltán – Guttmann Miklós szerk. 2002. IV. Dialektológiai Szimpozion. Szombathely, BDTF.

Guttmann Miklós – Molnár Zoltán szerk. 2007. V. Dialektológiai Szimpozion. Szombathely, BDF.

Czetter Ibolya – Hajba Renáta – Tóth Péter szerk. 2016. VI. Dialektológiai Szimpozion. Szombathely–Nyitra, NYME SEK Magyar Nyelvtudományi Intézeti Tanszék – Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara és a Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács.

Czetter Ibolya – Hajba Renáta – Tóth Péter szerk. 2024. VII. Dialektológiai Szimpozion. Szombathely, Savaria University Press. (Szerkesztés alatt)

A szombathelyi Magyar Nyelvtudományi Tanszéken a nyelvjárási gyűjtőmunka a tanszékalapítás óta folyamatos. A gyűjtések eredményességét tudományos értekezések, szakdolgozatok s a tanszéki archívum hatalmas, ma még feldolgozatlan anyaga is jelzi. A tanszéki kutatómunkának a diákok is aktív résztvevői. Az elméleti felkészülést az egyetemi nyelvjárástanórák biztosítják. Az egyéni gyűjtések mellett alkalmanként közös terepgyakorlatra is lehetőség nyílik.

Az oktatók és a diákok a nyelvjárásgyűjtések során többek között eljutottak Kemenesaljára (1976, 1985, 1986), Göcsejbe (1978,1979), az Őrségbe (1979, 1980-as évek), Kőszeghegyaljára (1970–1980-as évek), a Szigetközbe (1980, 1988), Somogyba (1980), Sárvár környékére (1981), Balassagyarmat vidékére (1982), az Őrvidékre (1984, 1986, 1987), a Muravidékre (1986), Kapuvár, Csorna, Beled térségébe (1986), a Balatonfelvidékre (1987), Zalába és a Rábaközbe (2002). A kutatómunkához a Tanszéken több nyelvföldrajzi kérdőfüzet készült.

2015-ben a muravidéki Hosszúfaluban és Zsitkócon, 2016-ban az őrvidéki Felsőpulyán és Középpulyán végeztünk kutatást. Az elmúlt években több alkalommal csatlakoztunk az ELTE BTK Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai és Dialektológiai Tanszéke által szervezett nyelvjárásgyűjtésekhez (2018: Muravidék, Őrvidék, 2019: Horvátország).

A rendszeres terepgyakorlatot azért is tartjuk fontosnak, mert az oktatók és a diákok bővíthetik ismereteiket a magyar nyelvről, felfedezhetik a nyelvjárási és kulturális értékeket, kapcsolatot teremtenek a nyelvjárási beszélőkkel és a helyi értelmiséggel, ami révén gyakran barátságok szövődnek. E gyűjtőutak olykor örökre szóló élményeket jelentenek.