A magyar szakos képzés 1972-ben indult meg Szombathelyen az irodalom és nyelvészet oktatásáért átmenetileg egyszerre felelős, ideiglenes Magyar Tanszék gondozásában. A Magyar Nyelvi (1978-tól Nyelvészeti) Tanszék 1973-ban alakult meg a szombathelyi főiskolán, amely akkor már tanárképzővé szerveződött, de még a pécsi ilyen jellegű intézménynek kihelyezett tagozata keretében működött egy évig. Megszervezését dr. Szabó Géza, a pécsi főiskola oktatója, az ELTE tudományos ösztöndíjas aspiránsa vállalta, megszakítva a pozsonyi egyetemen vendégtanári megbízatását. Előbb docensként, majd hamarosan főiskolai tanárként 1999-ig volt a tanszék vezetője, s eközben elismert oktatási és tudományos műhelyt alakított ki tanszékén.

            Az oktatás kezdetben az úgynevezett pécsi program szerint folyt, amely főként a leíró magyar nyelvtani és a nyelvművelő stúdiumoknak kedvezett, a nyelvtörténet és a nyelvjárástan pedig csak a képzés vége felé, csak egy félév erejéig és csak választható tárgyként szerepelt. Az 1984/1985. oktatási évvel indult el a nyíregyházi koordinálással készült új óra- és vizsgaterv, amely arányosabbá kezdte tenni az egyes nyelvészeti tárgyak jelentkezését (a nyelvtörténet és a dialektológia kötelezően beépült a képzésbe, megjelent a szövegtan, a kötelezően választható tárgyak jegyzéke is bővült). Az 1989/1990. tanévtől bevezetett tanterv tovább finomította az oktatási folyamatot, közeledve az egyetemi, főként az ELTE-s képzési struktúrához (külön tárgy lehetett a stilisztika, előtérbe kerülhetett a szociolingvisztika). Az új képesítési követelményeknek megfelelően az 1999/2000. oktatási évben újabb finomhangolások, főleg óraszám-módosulások történtek, a 2002/2003. tanévvel pedig bevezetésre került a kreditrendszer óraszámcsökkenéssel, ugyanakkor a szabadon választható tárgyak kínálatának bővülésével együtt. A 2006/2007. oktatási évvel kezdődött meg az átállás a BA-rendszerre, amely egyes hagyományos tárgyak térvesztése mellett új stúdiumok (például a nyelvpolitika, nyelvi tervezés) lehetőségét is magával hozta. Bár a magyar nyelv és irodalom szak szombathelyi gondozói 2004 áprilisában benyújtották a hagyományos egyetemi szak indítására vonatkozó kérelmüket az Oktatási Minisztériumnak, a BA-képzés bevezetésének előkészületei miatt ezt már nem bírálták el. A magyartanári MA-képzés viszont megindulhatott Szombathelyen a 2009/2010. oktatási évtől.

            A magyar szakos hallgatók létszámának alakulásáról szólva előbb fokozatos bővülés, majd bizonyos mérvű csökkenés tapasztalható. A nappali tagozaton az évfolyamok az 1970-es éveknek a zömében 40–50, a végén 60–70 fősek voltak. Ez a szám az 1980/1990-es évek fordulóján 80 körül mozgott, az 1990-es évek második felére 120–135-re emelkedett. A 2000-es évek első felében 60–70 között ingadozott. A BA-képzés 2006-ban 56 fővel indult, de az utána jövő évfolyamokon a létszám 10–20 főre csappant. A levelező tagozaton a hallgatói szám az 1970/1980-as években 50–100 között mozgott (beleértve a másoddiplomásokat is). Az 1990-es években egy darabig nem volt a levelező tagozaton első diplomára irányuló, csak másoddiplomás képzés, ez utóbbi általában 20–30 fővel. De ez a kettős levelezős oktatási forma a 2000-es évek első felében újból működött, az előbbi 10–15, az utóbbi 15–20 fővel. A BA-képzés ezen a tagozaton 2006-ban 20 fővel indult, az utána következő években a létszám éppen hogy eléri a 10-et. A 2009-től kezdődő magyartanári mesterképzésben a nappali tagozaton 10, a levelezőn 55 fő vesz részt.

            Ez a változás a képzési kínálattal, a demográfiai helyzettel, nem utolsósorban oktatáspolitikai intézkedésekkel is összefügg. A magyar szak az elején csak a népműveléssel (legutóbb: művelődésszervező) és a könyvtár (ma: informatikus könyvtáros) szakkal volt párosítva. Az 1970-es évektől társítható volt az orosszal, az 1980-as évektől az énekkel, a tanító szakkal, a történelemmel, a szlovénnal. Az 1990-es évek elején a szombathelyi intézményben meglevő szakoknak szinte mindegyikével (angol, német, olasz, francia, rajz, biológia, földrajz, matematika, technika stb.) szakpárt alkothatott. A legutóbb, a 2000-es évek elején létrejött ilyen pár a magyar–kommunikáció volt. A BA-képzésben megszűntek ezek a párosítások, illetve a magyart az 50 kredites tanári modul keretében főként történelem, pedagógia, ritkábban angol, olasz szakosok veszik/vették fel. A magyartanári MA-képzést eddig zömmel a nálunk főiskolai magyar szakot végzettek választják, és egyszakosak.

            A Magyar Nyelvészeti Tanszék az oktatási alaptevékenysége (az intézmény magyar szakos hallgatóinak nyelvészeti képzése) mellett többféle oktatási feladatot is ellát/ellátott (a tanító szakosok, a nyelvszakosok, az egyéb nem magyar szakosok magyar nyelvi képzéséről lásd az „Oktatás, nevelés, célok, küldetés” című fejezetet). Ezen kívül egyebek is biztosítják/biztosították a szóban forgó oktatómunka sokszínűségét. Az 1970–1980-as években a Szombathelyen tanuló külföldi (laoszi, afgán) magyar szakos hallgatóknak külön magyar nyelvóráik voltak. Ugyanígy az 1980–1990-es években a Burgenlandból/Őrvidékről ide járó magyar szakos hallgatók képzését is a tanszék szervezte. Az 1970–1980-as években a gyakorló, illetve a tanítási gyakorlatokat vállaló iskolákban a tanszék oktatói rendszeresen látogattak órákat, és tartottak óramegbeszéléseket. Az 1980-as évek második felében beindult szakkollégiumi rendszerben a tanszék is közreműködött. Élt a felsőfokú tanulmányokra előkészítő oktatás lehetőségeivel is (az 1970–1980-as években FEB, SZET, az 1990-as években O. évfolyam, valamint idevonhatóan az 1980-as években magyar nyelvi tanfolyam a burgenlandi fiatalok számára). A posztgraduális képzésre is gondot fordított a tanszék: bekapcsolódott az 1980-as években a burgenlandi magyar pedagógusok továbbképzésébe, ellátta a főiskolán az 1980–1990-es évek fordulóján egy-egy éves keretben az általános iskolai magyartanárok intenzív továbbképzésének nyelvészeti feladatait, az 1990-es években nyaranta egyhetes, intenzív továbbképző tanfolyamot szervezett a határainkon túli magyar pedagógusok számára, biztosította az 1970–1980–1990-es években a Vas, Zala, Győr-Moson-Sopron megyei pedagógiai kabinetek, intézetek által az általános és középiskolai tanárok számára szervezett továbbképző tanfolyamok, alkalmankénti rendezvények előadóit. Az államközi kapcsolatok révén a tanszék oktatói (dr. Vörös Ottó, dr. Guttmann Miklós, dr. Bokor József, dr. Molnár Zoltán, dr. Kolláth Anna, dr. Vörös Ferenc) 1979-től lektorként, vendégtanárként dolgoztak/dolgoznak a maribori, nyitrai, pozsonyi, révkomáromi egyetemen.

            A tanszék tudományos tevékenységét illetően fő kutatási témái, céljai másutt (az „Oktatás, nevelés, célok, küldetés” c. fejezetben) szerepelnek. De az idetartozó különböző tevékenységformákra, teljesítményekre is illik e helyütt – legalább fő vonalakban – visszatekinteni. A kutatás nem lehet meg pályázás nélkül. Az 1970-es években a tanszéki kutatómunkát elsősorban belső pályázatok segítették. Később egyre többször sikerült külső forrást megnyerni mind az élőnyelvi, mind az anyanyelv-oktatási kutatási témában. Az 1970-es évek végén az 1980-ig tartó, „Az anyanyelv oktatásának korszerűsítése az általános iskolában” című programot az MTA 6. kutatási főiránya támogatta. Az 1982–1984 közötti, „Élőnyelvkutatás az Őrségben” című projektumot az Őrségi Baráti Körhöz kapcsolódóan Vas megyei kutatási alap finanszírozta. 1984–1987 között a „Szociolingvisztikai kutatások Nyugat-Dunántúlon” című, M–124-es, az 1988–1990 között a „Nyelvföldrajzi–szociolingvisztikai kutatások Nyugat-Dunántúlon” című, M–100-as téma költségeit a Művelődési Minisztérium állta (a témavezető dr. Szabó Géza volt). 1986–1990 között a „Nyelvi tudat és nemzeti identitás kutatása Burgenlandban” címmel Ts 4/5-ös OTKA-részprogram keretében folytak vizsgálatok. Az 1980-as évek végén 1990-ig tartóan az MTA Nyelvtudományi Intézetének megbízásából ugyancsak OTKA-keretből futott az „Élőnyelvi kutatások Kőszeghegyalján” című program. 1999-ben „Anyanyelvi nevelés, tanárképzés a lokális areális élőnyelvi vizsgálatok tükrében a magyar, szlovén, horvát nyelv érintkezéseinek régiójában” címmel FP 13–99. számú OM-pályázatot nyert a tanszék a BDF Szlovén, Horvát Tanszékével és a Maribori Egyetem Magyar Intézetével együttműködve (a témafelelős dr. Guttmann Miklós volt). A 2000-es években főként konferenciákhoz, kiadványokhoz nyert pályázati összegeket a tanszék az intézményi Tudományos Bizottságon kívül többek között az MTA VATT-tól, a Vas Megyei Közgyűlés Tudományos Testületétől, Szombathely Város Önkormányzatától (ezeket dr. Molnár Zoltán intézte).

            Az említett pályázatok mindenekelőtt intenzív élőnyelvi anyaggyűjtésre nyújtottak lehetőséget. Ebbe a munkába a kutatást végző oktatók a tanszék hallgatóit is bevonták/bevonják. Míg az utóbbi időben inkább általánosabb jellegű, szélesebb körű, ugyanakkor alkalmibb a tanszéki tudományos diákköri munka, addig a Nyelvjáráskutató TDK 1973 és 1988 között heti rendszerességgel ülésezett, félévenként gyűjtőutakat szervezett. Élőnyelvi anyag rögzült ilyen keretben többek között Kemenesaljáról (1976), Göcsejből (1978/1979), az Őrségből (1979; 1980-as évek), Kőszeghegyaljáról (1970–1980-as évek), a Szigetközből (1980), Somogyból (1980), Sárvár környékéről (1981), Balassagyarmat vidékéről (1982). Amikor az anyagi és tantervi körülmények megengedték, egy egész magyar szakos évfolyam is ki-kiszállhatott magnófölvételes terepgyakorlatra (1986: Kapuvár, Csorna, Beled térsége; 1987: Balatonfelvidék; 1988: Szigetköz, Győr környéke; 2002 tavasza: zalai régió, 2002 ősze: Rábaköz; stb.). Ezek a gyűjtőutak is gazdagították a tanszék élőnyelvi archívumának anyagát. Jelenleg az oktatók mellett az ilyen témát vállaló szakdolgozók teszik meg ezt.

            A korpusz feldolgozását először is konferenciaelőadások, publikációk szokták követni. A tanszék szervezte fontosabb tudományos rendezvények jegyzéke megtalálható a „Tudományos ülésszakok, konferenciák” című részben (benne a magyar nyelvjáráskutatók nemzetközi szakmai tanácskozásaival, amelyeknek megtartását rendszeresen vállalja a tanszék). Ezenkívül érdemes számba venni azokat a rendezvényeket is, amelyekhez nemcsak közvetlenül, hanem közvetve kapcsolódik a tanszék tudományos tevékenysége, és amelyekhez a neve csak közreműködőként fűződik. Ilyen volt a magyar nyelvészek IV. nemzetközi kongresszusa 1983-ban Szombathelyen a magyar nyelv rétegződésének témakörében. A tanszék szervezte meg 1986-ban a felsőoktatási intézmények számára az országos nyelvjáráskutató-képző tanfolyamot, 1988-ban pedig a magyar nyelv hete „Ember, nyelv, táj” című, országos rendezvénysorozatának megnyitó ünnepségéhez kapcsolódó tudományos ülésszakot. A tanszéknek az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszékével való szakmai kapcsolata egy időben közös tudományos tanácskozásokban is megnyilvánult (1991, Szombathely; 1992, Budapest; 1994, Szombathely). Háromszor is (1975, 1993, 2001) megszervezte a tanszék a felsőoktatási intézmények Kazinczyról elnevezett, „Szép magyar beszéd” versenyének országos döntőjét, valamint egyszer (2003) az országos anyanyelv-tanítási versenyt a kísérő szakmai rendezvényekkel együtt. A tanszék oktatói rendszeresen vettek, vesznek részt előadással társintézményi, hazai és nemzetközi konferenciákon, kongresszusokon is.

            Megjelent közleményeik több ezres tételt tesznek ki. A tanszék publikációs sorozatai a következők: a „Dialektológiai Szimpozon” című sorozat, indulási éve: 1982, eddig 6 darabja jelent meg; „A Berzsenyi Dániel Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékének Kiadványai” c. sorozat, indulási éve: 1992, 8 darabja jelent meg; ezen kívül vannak a BDF [BTK] Magyar Nyelvészeti Tanszékének sorozaton kívüli kiadványai, léteznek a BDF [BTK] Magyar Nyelvészeti Tanszékének és a Maribori Egyetem Magyar Intézetének együttműködéséből származó könyvek (6 darab), valamint a BDF [BTK] Magyar Nyelvészeti Tanszékének közreműködésével készült egyéb kiadványok (20 darab), továbbá vannak házijegyzetek is (8 kötet). A Jelentkezünk című intézményi folyóiratot az 1970–1980-as években a Magyar Nyelvészeti Tanszék oktatói és hallgatói gondozták. A tanszéki kutatások tanulságait a könyvek mellett számos tanulmány is közreadta nemzetközi és hazai kötetekben, sorozatokban, folyóiratokban. Remélhetőleg tükröződik ebben a publikációs tevékenységben az, hogy a szóban forgó vizsgálatok számottevő mértékben léptek előre a magyar nyelvhasználat árnyalt leírásában, mindennek a felsőoktatási stúdiumokon való hasznosításában, lehetőséget adva egyúttal egyetemesebb érvényű, elméleti, általános nyelvészeti következtetések levonására is.

            A tanszék mindig is figyelmet fordított/fordít a tudományos minősítésre. 1978 és 1995 között hét oktatója (dr. Bokor József, Batki Jenőné dr., dr. Guttmann Miklós, dr. Kolláth Anna, N. dr. Markó Julianna, H. dr. Molnár Katalin és H. dr. Gerendás Ágota) szerezte meg az egyetemi doktori címet. Ez három oktató (dr. Szabó Géza, dr. Vörös Ottó és dr. Molnár Zoltán) esetében már a tanszékre kerülése előtt megtörtént. 1977 és 1995 között öt oktató (dr. Szabó Géza, dr. Bokor József, dr. Molnár Zoltán, dr. Guttmann Miklós, dr. Vörös Ottó) kandidátusi fokozatot szerzett. Az utóbbi négy esetében munkahelyi vitára is sor került a tanszéken. Dr. Kolláth Anna még mint a tanszéknek is oktatója 1996-ban nyerte el PhD-fokozatát. Dr. Vörös Ferenc a tanszékre kerülése előtti évben (2003-ban), dr. Tóth Péter 2011-ben, dr. Hajba Renáta 2012-ben szerzett PhD-fokozatot.

            A Magyar Nyelvészeti Tanszék oktatói tevékenyen kivették/kiveszik részüket a szakmai közéletből, a tudományos ismeretterjesztésből is. Öten az MTA köztestületének tagjai. Minden egyes oktató tagja a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, valamint a VEAB Magyar Nyelvtudományi és Uralisztikai Munkabizottságának. Az előbbi testület szombathelyi csoportjának, valamint az utóbbinak megalapításában oroszlánrészt vállalt 1991-ben, illetve 1980-ban dr. Szabó Géza mint elnök és dr. Molnár Zoltán mint titkár. Az utóbbinak 2004-től dr. Molnár Zoltán volt az elnöke. A tanszék egyes oktatói más társaságoknak, bizottságoknak is tagjai, illetőleg tisztségviselői (Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság, MTA Magyar Nyelvészeti Bizottság, MTA VATT stb.)

            A nyelvi ismeretterjesztés sokféle változatára kerített sort a tanszék eddigi működése során. Kezdetben sűrűn igényelték különböző cégek, hivatalok, vállalatok az anyanyelvi szolgáltatást (a nyelvhasználati tanácsadást, különféle szöveges anyagok, tanulmányok, könyvek nyelvi lektorálását). Máig tart a kapcsolat a közoktatási és egyéb önkormányzati intézményekkel az anyanyelvi rendezvényeken, sorozatokon, nyelvhasználati, honismereti táborokban való előadások tartása, a versenyeken való zsűrizés révén. Nosztalgiával gondol vissza a tanszék a helyi médiában való, az 1980-as évektől a 2000-es évek elejéig tartó nyelvi ismeretterjesztésre. Ilyet dr. Guttmann Miklós és dr. Molnár Zoltán a Muravidéki Magyar Rádióban végzett.

            Külön kell szólni a tanszéknek a TIT-tel való, elejétől fogva harmonikus együttműködéséről. A szóban forgó társulat Vas megyei szervezete, illetve egyesülete rendszeresen megszervezte/megszervezi a magyar nyelv hete helyi rendezvénysorozatát. Ezen, valamint a TIT-keretben iskolákban, könyvtárakban, klubokban, üzemekben tartott előadásokon, nyelvi szabadegyetemeken lehetősége nyílott/nyílik a tanszék oktatóinak az anyanyelvi műveltségnek széles körben való terjesztésére. A TIT fennállásának 160. évfordulója alkalmából 2001-ben a tanszék a TIT elnökétől, dr. Vízi E. Szilvesztertől jubileumi oklevelet kapott a több évtizedes ismeretterjesztő munkájáért.

            A tanszék oktatói több állami kitüntetés birtokosai. A nyelvészeti szakmai elismerések közül a Csűry-emlékérmet és -díjat a következő sorrendben kapták meg: dr. Szabó Géza (1984), dr. Vörös Ottó (1988), dr. Bokor József (1989), dr. Guttmann Miklós (1990), dr. Molnár Zoltán (1992), dr. Kolláth Anna (1996), dr. Vörös Ferenc (2006). Batki Jenőné dr. 1999-ben Kazinczy-díjban, dr. Guttmann Miklós 2000–2004 között Széchenyi Professzori Ösztöndíjban, dr. Vörös Ferenc 2009/10-ben a Nemzeti Kulturális Alap egyéves ösztöndíjában részesült.

            A Magyar Nyelvészeti (Intézeti) Tanszék oktatóinak a fentiekben vázolt szakmai együttműködése hagyományosan jól társult emberséggel, kollegialitással, tolarenciával. A szakmai és emberi értékeknek erre a múltbeli és jelenbeli egységére alapozva szeretnék remélni az oktatók ennek az egységnek a jövőbeli létét is, a megváltozott körülmények ellenére is a szombathelyi magyar nyelvészeti műhelynek, pontosabban az itteni magyar szaknak a fennmaradását a magyarországi felsőoktatásban.

Összeállította:
Dr. Molnár Zoltán
(a 2012-es évvel bezárólag)