Túlélőkészlet a világjárványhoz
Pachner Orsolya, pszichológus javaslatai.
A koronavírus-járvány miatt az elmúlt hetekben még a legstabilabb lelki alkatú emberek életének is része lett a szorongás, a félelem és a bizonytalanság. Sorozatunk nyitó részében Pachner Orsolya, pszichológussal, az ELTE szombathelyi Pedagógiai és Pszichológiai Intézet egyetemi adjunktusával arról beszélgettünk, miképp lehet megbirkózni a világjárvány okozta lelki terhekkel. A szakember a saját megküzdési stratégiáját is elárulta, valamint oktatóknak és hallgatóknak is adott erre vonatkozó javaslatokat.
Ahogy gyorsul a vírus terjedése, úgy szorul be egyre több ember a háza, lakása falai közé Magyarországon is, és úgy válnak húsbavágóvá a járvány hatásai, legyen szó magánéleti, jövedelmi vonatkozásokról, vagy éppen arról, hogy a felsőoktatás március 23-tól távolléti oktatásra állt át.
Pachner Orsolya úgy véli, mint minden krízishelyzetben, a koronavírus-járvány miatt is fokozódik a bizonytalanság-érzésünk. Ráadásul ezeken a hetekben az önkéntesen vagy kényszerűségből vállalt karantén miatt társas érintkezéseink száma drasztikusan csökken. És ahogy a világ a feje tetejére állt, úgy vehet száznyolcvan fokos fordulatot a jövőképünk is.
A pszichológus szerint most minden olyan dolog segíthet, ami csökkenti a bizonytalanság érzését, legyen szó akár arról, hogy kialakítunk egy otthoni napirendet, vagy megpróbálunk csak hiteles forrásokból tájékozódni a helyzetről.
A családi, baráti találkozásokat ideiglenesen helyettesíthetik az online kommunikációs formák. Éljünk velük, amikor csak lehetséges.
A bizonytalan jövőn való rágódás helyett fókuszáljunk a jelenre, abban is a pozitívumokra, például arra, hogy milyen finomra sikerült a napi levest megfőzni, vagy hogy ma is segíthettem valakinek.
Nem elhanyagolható bosszúságforrás, hogy az összezártság, a „karantén lét” miatt a munka és a magánélet a korábbinál sokkal jobban összemosódhat, családi, illetve párkapcsolati feszültségeket eredményezve. Most még inkább szükség van az ezeket csökkentő tevékenységekre. Ilyen lehet, ha szigorúbb idői kereteket szabunk a munkában, és tudatosan tervezzük az együtt töltött időt is. Beszélgessünk többet azokkal, akikkel együtt élünk. Jó, ha mindennap valami örömteli együttes élményben is van részünk. Lehet ez közös játék, filmnézés, főzés, tánc vagy akár imádkozás is.
Pachner Orsolya felhívta a figyelmet arra, hogy a bizonytalanság erősödése táptalaja lehet a szorongásos problémáknak. Ha valaki úgy érzi, hogy egyedül van a gondjaival, felhívhatja valamelyik lelkisegély-szolgálatot (ezek a korábbinál nagyobb kapacitással állnak rendelkezésre), vagy segítséget kérhet az önkéntes online segítségnyújtást vállaló pszichológusoktól (http://pszi.hu).
Pachner Orsolya hangsúlyozta, a krízisek egyúttal fordulópontok is, amelyek révén új megküzdési stratégiákat sajátíthatunk el. Ezekkel bővül az eszköztárunk, így megerősített fegyverzetben állunk majd a későbbi problémák elé. De addig is, amíg nem találjuk meg a saját kiutunkat a jelenlegi helyzetből, a korábbi személyes, illetve családi krízisek során elsajátított megküzdési technikákkal (lelki) egyensúlyban tarthatjuk magunkat és családunkat.
Amikor saját megküzdési stratégiáiról kérdeztük, Pachner Orsolya elárulta, hogy ő olyan személyiség, aki szereti megosztani a hozzá közel állókkal a problémáit.
„Az első napokban ezt is tettem: nagyon sokat beszéltem telefonon a családtagjaimmal, barátaimmal. Aztán elég hamar rájöttem, hogy mindenki hasonló cipőben jár, és nehéz elbírni egymás terhét a sajátunkon felül. A férjem segítségével rátaláltam egy kamaszkori megküzdési technikámra: a naplóírásra. Ez sokat segít az aggodalmak lerakásában. Azóta is naponta beszélek a családdal, barátokkal, de sokkal több kapacitásom van őket kérdezni, rájuk figyelni.”
A pszichológust arra is kértük, fogalmazzon meg javaslatokat az oktatóknak és a hallgatóknak, amelyek jelzőfényül szolgálhatnak számukra ebben a mindenkit sok szempontból próbára tevő helyzetben.
„Oktatóként úgy vélem, most még inkább partnerként kell kezelnünk a hallgatókat, hiszen csak együttműködve tudjuk megoldani a járványhelyzet kihívásait. A hallgatóknak azt javaslom, vállaljanak felelősséget és gondoljanak a választott hivatásukban jelenleg ténykedőkre. Az egyetemistáknak ezekben a hónapokban olyan készségek elsajátítására lesz lehetőségük a szakterületükön, mint egyik korábban végzett szakembernek sem. Használják ki ezt a többletet!”