Tanár lett, most doktorálni készül

„Családunk nagy részét tanárok alkotják, ezért már gyerekkoromban is rálátásom volt arra, milyen szép szakma ez. A dédszüleimtől a nagyszüleimen át a nagybátyámig tanító, szaktanár, a pedagógia doktora és iskolaigazgató is megtalálható. Apám és anyám is pedagógusok, ráadásul Pécsen a tanárképzőn találkoztak.”

Regős elmondása alapján nagy hatással volt rá családtagjainak hivatástudata, így természetesen ez is szerepet játszott a pályaválasztásában. Annak ellenére, hogy gyerekkorától fontos volt számára a sport, legyen szó kajakozásról, íjászatról, fociról vagy éppen kézilabdáról, mégsem ebben gondolkodott, mikor a szombathelyi egyetemet választotta felsőoktatási tanulmányainak megkezdésére. Szülei történelemtanárok, és a tantárgy szeretetét fiúknak is átadták. Ez volt a kedvence mind az általános, mind a középiskolában, így nem volt kérdés, hogy a történelem szak lesz az egyik választottja. Akkoriban a bolognai rendszerben folyt a tanárképzés, a „fő” szak mellé egy minor szakot kellett felvenni: Regősnél ezen a ponton győzött a sport szeretete, így a testnevelés mellett döntött. Később ebben találta meg önmagát és azt a fajta tudományos elhivatottságot, amely a doktori iskola elvégzéséhez szükséges. Regős kiemelte, hogy az elköteleződésében a Szombathelyi Egyetemi Sportegyesület tornaklubja is fontos szerepet játszott.

„A tanulmányaimat és a pályámat sok szerencsés véletlen övezi. Egy volt a jó pár ilyen élethelyzet közül az, ahogy az egyetemen elkezdtem a tornát. Annak ellenére, hogy már a tesiérettségire való felkészülés során is tetszett ez a típusú mozgásforma, gyerekként, amikor ennek helye és ideje lett volna, sosem vágtam bele. Mindenféle komoly szándék nélkül próbáltam ki még történelem alapszakosként az egyetem tornaklubját, viszont annyira jó volt a közeg, és olyan tehetséges emberek segítettek abban, hogy fejlesszem magam és tanuljak, hogy nagyon megszerettem ezt a sportágat. A testalkatomból adódóan jóval több sikerélményt adott, mint korábban a foci. Az is nagyon tetszett benne, hogy tornászként sokkal inkább magamra voltam utalva, ezért lényegesen kevesebb volt az olyan kudarc, amelyet csapatszinten, esetleg mások miatt kellett megélnem.”

Az egyetemi torna még mindig fontos szerepet tölt be az életében, hiszen Regős a férfi torna szakosztály vezetőedzője. Edzések tart a hallgatóknak és a versenyekre is ő készíti fel őket. Az egyetemi torna közege régen is és most is baráti, ezt elődjéhez hasonlóan saját munkájában is fontosnak tartja, mert szerinte úgy lehet fejlődni és jó kapcsolatot kialakítani a sportolók között, ha befogadó és segítőkész a társaság.

A PhD-fokozat megszerzésének gondolata az egyetemi tanulmányai alatt fogalmazódott meg benne. Egyrészt a családja iránti tisztelet motiválta, ugyanis nagypapája a pedagógia doktoraként szerzett elismerést. Regős emellett úgy érzi, ha nem a nagy múltú szombathelyi pedagógusképzésben szerezte volna első diplomáját, biztosan nem gazdagodott volna olyan tapasztalatokkal, amelyek még inkább ösztönözték, hiszen a tornaklubban átélt élmények és a tanítási gyakorlatokon tapasztaltak arra sarkallták, hogy ő is a pedagógia tudományában mélyüljön el.

Abban, hogy bekerüljön a doktori képzésre, állítása szerint a véletlennek is szerepe volt. Oktatói úgy látták, alkalmas arra, hogy elinduljon a kutatói pályán. Így aztán Heszteráné Ekler Judit témavezetésével sikeresen szűkítette érdeklődését a testnevelésen belül annak oktatásmódszertanára és pedagógiai vonatkozásaira.

„Elsősorban a motiváció és a testnevelésórai aktív részvétel foglalkoztat most. Azért volt jó, hogy testnevelés szakon jöttem doktorira, mert ezzel a tudományterülettel jól és mélyen lehet pedagógiai vonatkozásokat is vizsgálni, ami a tudományos érdeklődési köröm kiindulópontja volt. Tulajdonképpen most azt kutatom, hogy a tanári magatartás és tanítási stílus milyen hatással van a tanórai aktivitásra és motivációra. Két egymástól nagyon távol álló tanári stílust figyelünk meg, az egyik a régebbi, a másik az újabb módszertani irányvonalat képviseli, és a gyermekek aktivitása a fő fókuszunk, illetve annak a feltérképezése, hogy mely irány eredményez belső motivációt a tanulóknál.”

Regős ebben a félévben gimnasztikát és testnevelés oktatásmódszertant oktat tanító szakosoknak, nagy kedvvel. A velük történő foglalkozás azért tud nagy kihívás lenni, mert egészen másképp viszonyulnak a testmozgáshoz, mint a testnevelés szakos hallgatók. Öröm számára, hogy a kezdetben kevés önbizalommal és magabiztossággal rendelkező hallgatók a félév végére nem csak sokat fejlődnek hanem a testneveléshez fűződő viszonyuk is jóval pozitívabbá válik.

Regős a doktori fokozat megszerzése utáni terveiről szólva elárulta, ahhoz, hogy oktatásmódszertanban még inkább el tudjon mélyülni, szükségesnek érzi, hogy a középfokú oktatásban is tapasztalatokat szerezzen. Természetesen az ELTE szombathelyi campusának oktatójaként is folytatni kívánja a munkáját.