Székelyudvarhelyi fiatalok a főiskolán a rendszerváltás után

A magyar rendszerváltás és romániai forradalom után pár évvel, még jóval a különféle határon átnyúló oktatási együttműködési programok előtt több székelyudvarhelyi fiatal szerzett diplomát Szombathelyen, az ELTE Savaria Egyetemi Központ jogelődjében, az akkori Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán (BDTF).

Közöttük Bartus Attila, aki most felelevenítette a csaknem harminc évvel ezelőtti eseményeket.

Intézménytörténeti szempontból is érdekes cikket közölt legutóbbi, június 4-i számában a Savaria Fórum, a vasi megyeszékhely városi hetilapja. Ebben öregdiákunk, Bartus Attila mesél arról, hogy az 1990-es években Székelyudvarhelyről, erről az erős sporthagyományokkal rendelkező erdélyi településről miképp került a nyolcszázötven kilométerre lévő, szintén erős sporthagyományokkal rendelkező szombathelyi tanárképző hallgatói közé többedmagával.

Mint egykori hallgatónk felidézi: Gál László oktatóval, későbbi főigazgatóval akkor ismerkedett meg, amikor az Erdélyben elakadt az autójával, és ő volt, aki a szorult helyzetből kimentette. Gál László 1991-ben vetette fel, hogy az udvarhelyi fiatalokat tárt kapukkal várja a főiskola, jöjjenek ide tanulni testnevelés szakra. Az ötlet 1992-ben meg is valósult.

„Annyira új volt, hogy Magyarországon tanulunk, hogy gyakorlatilag mi tapostuk ki az utat a hatóságoknál, ugyanis nem nagyon tudtak mit kezdeni velünk, hogyan kerüljünk be a magyar egészségügyi és nyugdíjrendszerbe. Tartózkodási engedélyt kellett szereznünk, szóval, nem volt egyszerű az indulás. Szociális ösztöndíjat úgy kaphattunk, hogy a szakon a többi árszoruló diák lemondott 50 forintjáról, és az így keletkezett összeget osztották szét közöttünk. A havi 2500 forint pontosan elég volt egy havi szállásra és hétköznapi étkezésre a Szalézi Kollégiumban – a többit nekünk kellett megoldani”

– meséli Bartus Attila.

Az erdélyi fiatalok úgy érezték, kaptak egy lehetőséget, amivel élni akartak. Nem voltak könnyű helyzetben: többek között a tanulás mellett hétvégenként dolgoztak, sokféle munkát elvállaltak.

A két ország akkori testnevelőtanár képzéséről szólva Bartus Attila elmondta:

„…a román testnevelő-oktatás jóval gyengébb, mint a magyar. Szombathelyen nagyon komplex és hatalmas mennyiségű ismeretanyagot kaptunk. Ez később jól jött, még akkor is, néha bizony nem értettük, hogy miért kell szőrös, lőtt medvékként részt vennünk Ekler tanárnő ritmikus sportgimnasztika óráin.”

Öregdiákunk edző akart lenni az udvarhelyi sportiskolában, ezért nem volt kérdés, hogy visszamegy Erdélybe, miután elvégezte a főiskolát. Összeszámolta a Szombathelyen végzett udvarhelyi testnevelőket, fele-fele arányban tértek haza és maradtak itt.

Utánuk már sokan jöttek Magyarországra tanulni, más főiskolákra, egyetemekre is, Udvarhelyen is indult kihelyezett magyar egyetemi oktatás, a határhoz közelebb eső Debrecenben és Szegeden is sokan tanultak, többféle szakon.

Mint ismeretes, a 2019/2020-as tanévben ünnepli hatvanéves jubileumát a szombathelyi felsőoktatás; a cikket ennek apropóján szemléztük.