Sókutatás és művészettörténet

Szeretem a földrajzot! Ezért lettem geológus. Nekem a földtanban benne van a földrajz, geofizika, geokémia geomatematika, geobiológia, azaz őslénytan. Sőt, a nyersanyag, a bányászat, az ipar, és ehhez kapcsolódik az építészet, és számos művészeti ág. Szeretem a földrajzot, mert megtanított tájékozódni és nem csak az égtájak szerint, hanem az életben is. Így jutottam el a geológiához is. Ugyanis nemcsak az ásványok és a kövek, hanem az abból épült természet is érdekel, ez legalább olyan fontos számomra. A sókutatásaim elvezettek az Erdélyi-medence sóelőfordulásaitól (pl. Parajd) egész a Kárpátokon kívül található Kacsikai (Cacica, Bukovina) sóbányáig. Utamon, amelyről egy kis ízelítőt nyújtok, számos kedves ember fogadott. Barátságukhoz kétség sem fért, amikor megmutatták mélyen a föld gyomrába, a sóba vájt, mintegy negatív épített környezetüket. A kibányászott üregekben érezni lehetett, a kairos idő súlyát, amint ezek a terek belső – akár lelki – térré formálódtak az ide telepített lengyel bányászokban. Továbbá elvittek és megmutatták a felszínen a található szellemi lelki, évszázadokon keresztül átimádkozott, meghitt csendességgel kibélelt festett kolostorokat, amelyeket joggal neveznek a kelet Sixtusi kápolnáinak. Többesszám, mert nemcsak egy van belőlük. (Unger Zoltán)