Régizenei kurzuson vettek részt a hallgatók
Bolbos Laura, ötödéves angol nyelv és irodalom–ének-zene osztatlan tanári szakos hallgató beszámolója
Az első napon a Palota szalonjában összegyűlve megismerkedhettünk a hely történetével és jelentőségével, megcsodálhattuk a késő barokk - rokokó stílusú épület szépségét. A kezdetben még a Nádasdy család tulajdonában lévő két külön álló házat 1766-ban egyesítették és építtették át, majd itt élt a katonáskodással felhagyó Gróf Festetics Imre, akit a genetika tudomány atyjaként tartunk számon, illetve később Chernel István ornitológus is. Bár az államosítást követően tanácsi szükséglakások kerültek kialakításra, nemrég pedig egy projekt keretein belül megújult a tér, hogy kutatási- és közösségi célokra használják fel, a régi korokat idéző freskók és épületbelső kétségtelenül különleges hangulatot biztosít az oda érkezőknek. A Kőszegi séták elnevezésű telefonos alkalmazás segítségével pedig még egy (a genetikai kísérletekre emlékeztető) bárányt is meg lehetett simogatni az udvaron.
A történelmi áttekintés után következhetett a program fő témája; a középkori, reneszánsz és barokk zene világa. Andrejszki Judit vezetésével az éneklésre, és azon belül is a hangok díszítésére vonatkozó szabályokba kaphattunk betekintést, továbbá Riccardo Rognoni példáin keresztül a gyakorlatban is megízlelhettük, hogy egy rövid szöveghez tartozó hangokat miképpen lehet többféle variációban is gazdagítani és bővíteni. Megtudtuk, hogy a nevetés nem csupán a jókedv kifejezésére alkalmas, hanem hasznos segítség lehet a megfelelő énektechnika kialakításában is. Lehetőség volt emellett egyéni hangképzésen is részt venni Juditnál, ami úgy gondolom, páratlan alkalom volt a résztvevők számára.
A beéneklés után Mizsei Zoltán Spanyolországba, azon belül is Montserrat hegyére kalauzolt bennünket, ahol a bencés kolostorban őrzik azt a kódexet, amiben több korabeli éneket is találhatunk lejegyezve. A Laudemus virginem kezdetű kánon segítségével megtapasztalhattuk a végtelenséget; körben állva egyenként kezdtük el énekelni, majd középre lépve lehetett hallani hogyan követik egymást a szólamok folyamatosan és miként ér körbe a szöveg, hogy aztán újra kezdődhessen. A szintén ebből a kódexből származó Stella splendens című művet is közösen csiszoltuk Mizsei Zoltánnal, hogy kifejezően, a hangsúlyoknak megfelelően és a szöveghez értelméhez igazodva tudjuk előadni. A végén még egy dob is előkerült, ami támogatóan hatott a teljes hangzásra. Ez a közös folyamat olyannyira eredményesre sikerült, hogy egy spontán ötlettől vezérelve később meg is mutathattuk az eddig elsajátított ismereteket.
Ugyanis este a felújított Zsinagógában egy koncerten vehettünk részt, ahol Andrejszki Judit és Mizsei Zoltán tolmácsolásában középkori, reneszánsz és barokk dallamok csendültek fel megható és szívhez szóló módon. A koncert több szempontból is különleges élmény volt számomra. Amellett, hogy rendkívül tehetséges zenészeket hallgathattunk, amint teljes odaadással muzsikálnak, a kórus is kivehette részét az előadásból. Annak is szemtanúi lehettünk, hogy egyetlen ember miként tud két szólamban is énekelni egyszerre (mint később kiderült, ez akár 8 szólamban is megvalósítható a megfelelő eszközök használatával). Több interaktív résznek köszönhetően a közönség is csatlakozhatott az énekléshez, ezáltal pedig megszületett az az élmény, amit még valószínűleg sokáig őrizni fogunk az emlékezetünkben. A lezárás is egészen katartikusra sikerült, a záróhanggal egyidőben szólalt meg a harang is.
Második nap felelevenítettük és gyakoroltuk az előző nap tanult technikát, további variációkat próbálhattunk ki és énekelhettünk el Andrejszki Judit jóvoltából. Egy helyi sajátosságról is szó esett; mégpedig a harangok jelentőségéről Kőszegen. Meghallgathattuk hangjaira boncolva a harangszót, amihez még egy videó is társult Mizsei Zoltán által készítve. Most már azt is tudjuk, hogy Kőszegen három féle időjárás van; vagy esik, vagy fúj, vagy harangoznak.
Később visszatérve egy előbbi témára, a Montserrat-i kódexbe nyerhettünk betekintést, megvizsgálhattuk a korabeli kottaírás sajátosságait és még egy elkalandozott szerzetes rajzait is láthattuk a kódex lapjain. Az utolsó néhány óra folyamán további darabokkal gazdagíthattuk repertoárunkat. Végig gördülékenyen folyt a közös munka, Mizsei Zoltán pedig könnyed stílussal osztotta meg velünk tudását. A kurzus zárásaként még egy közös improvizációra is sor került, ahol mindenki kedve szerint énekelhetett és ezek az egyedi elképzelések egymáshoz igazodva adtak ki egy olyan teljességet, amit tekinthetünk a közös éneklés célba érésének is. Végezetül arra is volt lehetőség, hogy érzéseinket és tapasztalatainkat megosszuk, ami fontos része volt az egész programnak.
Összességében szerintem élménydús és tanulságos két napon vagyunk túl, amire a résztvevők hálával fognak visszagondolni. Nem csupán zenei ismereteinket bővíthettük, hanem egy közösségformáló folyamatnak is részesei lehettünk, ami során a kurzus vezetői példamutatóan álltak előttünk művészként, pedagógusként és emberként.
Régizenei kurzuson vettek részt a hallgatók
Régizenei kurzuson vettek részt a hallgatók
0
/
0
0
/
0