Petőfi-inspirációkkal indul az alkotóműhely

Másokon kívül a Savaria Egyetemi Központ támogatásával valósul meg az első Folk+Art Képzőművészeti Alkotóműhely a vasi megyeszékhelyen, amely Petőfi költészetének vizuális adaptációjára vállalkozik. A munkában az ELTE szombathelyi oktatói és hallgatói is részt vesznek. A szervezők az ingyenes előadásokra a nagyközönséget is várják.

Az alkotóműhely célja, hogy a kortárs képzőművészet és a népi tárgyalkotó kultúra kapcsolata újabb teret kapjon, és az ezek közti kölcsönhatás új formában jelenhessen meg. A programban résztvevők ismerik és akár feldolgozzák a népi tárgyalkotó kultúra és díszítőművészet értékeit, hogy azokat az aktuális olvasatokkal és vizuális lehetőségekkel újraértelmezzék.

Az egyhetes, augusztus 1. és 8. között, a Vasi Skanzenben zajló munkájában két résztvevő a Vizuális Művészeti Tanszékének oktatója: Nagy Gábor György és Szántó István adjunktusok; utóbbi a műhelymunka szakmai vezetője. További résztvevők: Hegyi Csaba, Losonczy István, Poroszlai Eszter, Szenteleki Gábor.

Miért éppen Petőfi? A költő is egy rendkívül újító módszert alkalmazott, amikor a népi köznyelvet felhasználta a magaskultúrában, megérezve és követve a korszak párhuzamos tendenciáit. A sötétség és a világosság költője ő: költészetének színvilága hétköznapjaink és ünnepeink sokszínűségét egyaránt reprezentálja.

„Leesik fejéről véres koronája” – írja az A puszta, télen című versében a napkorongról. Nem mondja ki a lényeget, azt csak mi sejtjük meg: a vörösen izzó napkorong lassan elhagyja a látómezőnket – éles vizuális ellentétet alkotva az alföld behavazott fehérségével. Hasonlóan teszi egyik legismertebb versében, az Itt van az ősz, itt van újra címűhöz, amelyet olvasva pontosan látjuk magunk előtt az ősz sárgáit, vöröseit, barnáit és bíborait. Az Európa csendes, újra csendes szintén az elmondhatatlan elmondására vállalkozik, amelyben világosság van és sötétség, mégis mindannyian tudjuk, hogy a vers az elveszített fényről, a szabadság hiányáról szól.

Az alkotóműhely célja azonban nem a versek „lekövetésének” vizuális adaptációja, hanem az aktuális olvasatokkal kialakítható párbeszéd formanyelvi kísérlete, megjelenítve a Petőfi írásaiban tetten érhető színlehetőségeket, melyek vizuál-technikai inspirációkat, s rendkívül sok lehetőséget kínálnak.

Augusztus 2-án a Petőfi színvilága – A népi díszítő- és tárgykultúra színhasználata a kortárs képzőművészetben című program keretében az érdeklődők két előadást hallgathatnak meg. 15 órától Bálizs Beáta, etnográfus, antropológus, muzeológus A magyarok színosztályozása, 16 órától Gráfik Imre, néprajzkutató, etnográfus, muzeológus, a néprajztudományok kandidátus, néprajzkutató, nyugalmazott múzeumi főtanácsos Petőfi emlékházak és/vagy népi építészeti emlékek címmel osztja meg gondolatait.

Az alkotóműhely alatt az ELTE szombathelyi hallgatói workshopon vesznek részt, amelyen megismerhetik az résztvevők szakmai tevékenységét és önálló munkákat hoznak létre az alkotóműhely szakmai vezetőjének segítségével.

Az első Folk+Art Képzőművészeti Alkotóműhely lezárásaként a műhely az ősz folyamán három kiállítást szervez az elkészült munkákból: az egyiket – várhatóan október–novemberben – a Savaria Egyetemi Központ Zéró Galériájában.