Ötvenedik tanévüket ünnepelték a magyar tanszékek
Alapító atyák és utódaik könyvbemutatóval ünnepelték a magyar tanszékek ötvenedik tanévét a közelmúltban. A bensőséges hangulatú rendezvény végkicsengése – a néhol édes–bús visszaemlékezésekkel együtt is – optimista volt: az elődök által elhintett magvak termékeny talajra hullottak, a több esetben korábbi hallgatókból lett fiatal kollégák méltó és eredményes folytatói a hagyományoknak.
A szombathelyi felsőoktatás bő hat évtizedének meghatározói között vannak a magyar tanszékek, amelyek oktatói és tudományos tevékenysége az elmúlt ötven évben szakemberek és kutatási eredmények sorával gazdagította a pedagógustársadalmat, illetve a kultúrát, valamint az irodalmat és a nyelvészetet. Ezek keresztmetszetét adták a jubileumon – a járványhelyzet miatt szűk körben – megjelentek, bizonyítva, a generációról generációra felhalmozódó tudás páratlan értékét.
A rendezvény elején Czetter Ibolya főiskolai tanár, a Magyar Irodalomtudományi Tanszék vezetője emlékezéssel tisztelgett az elhunyt alapítók, Batki Jenőné, Bokor József, Cs. Nagy István, Győrkös László, Horváthné Gerendás Ágota, Kovács Mihály, Lőrinczy Huba, Nagyné Markó Julianna és Szabó Géza előtt, felvillantva egyéniségük egy-egy szeletét.
Köszöntőt mondott Lenner Tibor, a Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ igazgatója, hangsúlyozva, hogy a magyar tanszékek oktatói nem csak szaktudást, hanem értékrendet is nyújtottak hallgatóiknak, akik diplomával a kezükben messzire vitték a szombathelyi tanárképzés jó hírét.
Vörös Ferenc főiskolai tanár a nyelvészek nevében köszöntve a résztvevőket emlékeztetett, a Magyar Nyelvészeti Tanszék műhelymunkája nem csak a régiós, hanem az országhatárokat is átlépte, a dialektológiai és a kontaktológiai kutatások, valamint az azok köré szervezett konferenciák és publikációk révén.
Az elmúlt fél évszázadról szólva Láng Gusztáv, az irodalom tanszék egykori vezetője egyebek mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy olyan kollégákkal dolgozhatott együtt, akik fontosnak tartották, hogy oktatott tárgyaik tudós értői legyenek. Láng Gusztáv szerint az irodalom és a nyelvészetet elválaszthatatlan, és vallja, a jó tanár nem csak ismereteket ad a katedráról, hanem a tantárgya iránt érzett szenvedélyét is közvetíti.
Vörös Ottó nyugalmazott főiskolai tanár a nyelvészeti tanszék első vezetőjének tevékenységét méltatta: Szabó Géza megkövetelte, hogy specializáció előtt a tanári mesterség minden csínját-bínját megismerjék, és ő volt az, aki oktatótársait bevezette a nyelvtudomány berkeibe.
Guttmann Miklós nyugalmazott főiskolai tanár hozzátette, mindkét magyar tanszék a hallgatók alapos szakmai felkészítésére törekedett, a kiemelkedő tehetségeket pedig felkarolták, segítették.
Molnár Zoltán, a magyar nyelvészeti tanszék egykori vezetője gratulált ahhoz a régi–új könyvsorozathoz, amelynek most napvilágot látott első két kötete a Magyar Nyelvtudományi Tanszék kiadványait gyarapítja.
Hajba Renáta adjunktus Regionális nyelvhasználat Szombathelyen és Tóth Péter tanársegéd Nyelvjárási és tudománytörténeti tanulmányok címmel megjelent könyve egyszerre kapcsolódik a tanszéki hagyományokhoz és bővíti új eredményekkel azokat.
Előbbi Szabó Géza és Molnár Zoltán nyomdokain haladva arról szól, hogy mi az, ami a szombathelyiek beszélt nyelvét eredetivé teszi, figyelembe véve a város teljes lakosságát, hangtani, alaktani és mondattani jelenségeket is feltárva, valamint először elkülönítve a regionális köznyelvi és a nyelvjárási sávot.
Utóbbi tizenkét írása a magyar nyelvterület peremeinek nyelvi világába és a nyelvjáráskutatás múltjába nyújt betekintést, némileg kiköszörülve azt a csorbát, hogy a kárpátaljai magyar nyelvjárások nagy része még feltáratlan, valamint segítve a leendő magyartanárokat nyelvünk minél alaposabb megismerésében.
A rendezvényen bemutatták az elsősorban a magyart tanító pedagógusoknak szánt, nagyrészt módszertani gondolatokat megfogalmazó Irodalom, tanítás című kiadványt is. Az esszé- és tanulmánykötet alkotói a Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ oktatói, illetve volt hallgatói, akik közül öten adtak ízelítőt munkáikból.
Schiller Erzsébet, a Magyar Irodalomtudományi Tanszék egyetemi docense egy Csehovval és egy Radnótiné Gyarmati Fanni naplójából származó résszel foglalkozó írást jegyez, elemző közelítésekkel segítve az olvasókat.
Czetter Ibolya a nyelvváltozatok stilisztikai szerepét Székely Csaba Vitéz Mihály című komikus történelmi tragédiájában, az ambivalenciákat és a paradoxonokat Ady Endre Sípja régi babonának című versében kutatja.
Barták Balázs, a Magyar Irodalomtudományi Tanszék adjunktusa két tanulmánya közül az egyikben az irodalomtanítás válságából kivezető utakat keresi, a másikban József Attila és a beatnemzedék költőjeként számon tartott Gregory Corso közötti hasonlóságokat boncolgatja.
Nagy Anna mestertanár szövege a művészeti alkotások összekapcsolásának lehetőségeit elemzi.
Varga Richárd öregdiák a versmegzenésítés irodalomtanításra gyakorolt hatásáról számol be saját tanári tapasztalatai alapján.
A kötetek a Savaria University Press gondozásában jelentek meg.
A jubileumi rendezvény moderátora Fűzfa Balázs, a Magyar Irodalomtudományi Tanszék egyetemi docense volt, gitáron közreműködött Varga Richárd.
Ötvenedik tanévüket ünnepelték a magyar tanszékek
Ötvenedik tanévüket ünnepelték a magyar tanszékek
0
/
0
0
/
0