Ötödik diplomáját is nálunk szerzi meg

Kleinhappel Miklós Fotó: Kleinhappel Miklós, Kovács Gábor és Andor Eszter-archív | 2021.02.15.
Ötödik diplomáját is nálunk szerzi meg

Andor Eszter, életvitel tanácsadó, családterapeuta, kineziológus, gyógypedagógus, tréner és coach egész életében úgy érezte, úton van.

Pedagóguscsaládból származik, de ő inkább a jogi pályára vágyott. Ám az élet mégis úgy hozta, hogy a másodikként megjelölt tanító szakon kötött ki, jogelőd intézményünkben, a Berzsenyi Dániel Főiskolán. Azóta szakmát váltott, újabb diplomákat szerzett, és egy életveszélyes sérülésekkel járó baleset után a magánélete is gyökeres fordulatot vett. Útján kapaszkodóként kíséri a tanító szakon kapott szakmai tudás és igényesség, valamint emberi hozzáállás. Szeptemberben pedig visszatér az alma materbe.

Öregdiákunk Lenkai Nóra rektori biztos vendége volt, ekkor beszélgettünk vele.

Eszti azt mondja, számára óriási biztonságot ad, ha belép a – ma már – ELTE Savaria Egyetemi Központ kapuján.

A folyosók, a különböző helyek, ahol az óraközi szüneteket töltötték, a tanulmányi osztály, ahol a „téós nénik” mindig segítettek a hallgatóknak, mind kedves emlékeket idéz fel benne. Még a vizsgák felelevenítése is pozitív gondolatokat juttat eszébe. Aztán szóba kerül az egyik tanára, aki karácsonykor mindig készült valamilyen apró meglepetéssel, egy képeslappal, egy szeretetteljes üzenettel.

„Nem volt hétköznapi az életünk” – foglalja össze. Van összehasonlítási alapja, ezért pontosan tudja, mik a szombathelyi képzés erősségei.

Eszti végzős középiskolásként egészen más pálya után vágyakozott: jogásznak készült. Annak ellenére, hogy édesanyja és édesapja is pedagógus, így talán egyértelmű volt, hogy ő is a tanári pályát választja, őt egyszerűen nem motiválta ez a hivatás.

De az élet – nem utoljára – közbeszólt. Két ponton múlt, hogy lecsúszott a jogász szakról. Maradt a második helyen megjelölt tanító szak, Szombathelyen. Nem volt boldog a helyzettől.

Akkor még nem tudta azt, amit évekkel később már igen:

„Ha valami nem engedődik meg, az nem a te utad, és a be nem teljesültség a legnagyobb hozzájárulás az életedhez, ami akkor történhet.”

Eszti szavai szerint a gólyatáborban aztán valami átfordult benne. Jó helyen, jó társaságban találta magát, értékes, különleges emberek között.

A főiskolás évek alatt úgy élte a fiatalok életét, hogy közben nem csak a kötelezőt hozta a vizsgákon, hanem a tudományos diákköri munkába is belevetette magát. Persze élete során mindig megkapta, hogy túl gyorsan él. De – és erre is csak a balesete után döbbent rá – ő ezt úgy fogalmazza meg, hogy

nem gyorsan él, hanem megéli az életet, hiszen annak minden mélységével és magasságával többé válik.

„A tanítóképzés a pedagógusképzésnek az a része, amely során a hallgatók mindenbe belekóstolnak, amit egy gyereknek át kell adni az iskolában. Volt énekóránk épp úgy, mint informatika és testnevelés. Nagyon sokat tanultunk az oktatóinktól. Aki gyerekekkel szeretne foglalkozni, bátran válassza a tanító szakot. A szülőkön kívül a tanító az, aki a gyerekeknek a legelső impulzusokat adja a világról, szellemileg és érzelmileg egyaránt fejleszti. És ha már valaki döntött, hogy belevág, legyen rugalmas, merjen újítani a tanítás során, gondolkodjon szívből, így nem csak az ő életét aranyozza majd be a tevékenysége, hanem a gyerekekét is.”

Eszti még nem vette át a diplomáját, de már jelentkezett gyógypedagógia szakra. Majd visszatért a főiskolára, és mesterdiplomát szerzett. Közben pályakezdőként tanított a megye legnagyobb általános iskolájában, ahol összesen tíz évet töltött.

Aztán jött a szerencsétlenség.

A részletekről már sok helyen beszélt, Halj meg, hogy élni tudj címmel könyvet is írt róla, ezért csak távirati stílusban idézzük fel: 2012 októberében Ausztriában súlyos autóbalesetet szenvedett. Az orvosok több műtétet és beavatkozást végeztek rajta, ezek ellenére a mélyaltatásból kómába esett, súlyos agysérülése miatt napról napra romlott az állapota.

A felépüléséhez hasonló esetekre használjuk a „csodával határos módon” kifejezést. Természetesen a csoda belőle is jött, egyik összetevője a szakszerű orvosi kezelés, a támogató család és baráti kör mellett a mérhetetlen akaraterő, amellyel rendelkezik. Ma már teljes életet él.

Eszti (az új Eszti), amikor egy interjúban megkérdezték tőle,

mi a legnagyobb luxus az életében, azt válaszolta, egy olyan dolog, amit ő ajándéknak nevez. Hogy él. Ez mindenkinek olyan természetes, de valójában nem az, vallja. És mivel élhet, luxus minden perc. A luxus számára a nagybetűs Élet, amely arról szól, hogy merni kell élni, tapasztalni, hibázni. Aztán újra nekifutni és cselekedni, másképp csinálni.

Eszti a balesetét követően határozott döntéseket hozott az életében, mint fogalmaz, nem akart többé állandóan kéznél lenni, kihasználva lenni, nem akart felesleges emberi kapcsolatokat az életébe. Most már a párkapcsolatában is pontosan tudja, mi az, amit eltűrhet a másiktól, és mi az, amit nem. Immár boldog házasságban él, 2018-ban megszületett a kislánya, Panka, tavaly pedig a kisfia, Baltazár.

Esztinek eddig négy diplomája van. Életvitel tanácsadóként, családterapeutaként, kineziológusként és coach-ként másoknak segít feldolgozni a traumáikat. Számos motivációs és szakmai előadást tart. 2018-ban Príma Primissima-díjat kapott kiemelkedő társadalmi szerepvállalás kategóriában. A főiskolán indult el ezen az úton, amikor a Tudományos Diákköri Konferenciára készült.

Azt is a tanító szaknak köszönheti, hogy előadásain felszabadultan képes beszélni a közönségnek. A főiskolán megtanulta, bár a tanteremben „csak” gyerekek elé kell kiállni, azt is úgy kell tennie, hogy minden szem rá szegeződjön.

Eszti vallja, néha szükség van arra, hogy új szokásokat vezessünk be, megváltoztassuk a rutindolgok végzésének módját. Ha rutindolgokkal altatjuk az érzékszerveinket, ellustul az agyunk. Ő többek között rendszeresen változtat a jól bevált közlekedési útvonalain. Na meg állandóan képezi magát, mindig keresi a kihívásokat, tanul valami újat. Mióta a szülei hatévesen beíratták az iskolába, csak egyetlen év volt az életében, amikor nem tanult – és az sem a baleset éve volt.

Most a pszichológia szakkal kacérkodik. Milyen szerencse, hogy már Szombathelyen, az ELTE-n is elérhető ez a képzés. Alig várja, hogy szeptemberben visszatérjen az alma materbe – tervez lelkesen.

Persze tudja, gyereknevelés és munka mellett nem lesz egyszerű végigcsinálni az előtte álló három évet. De azzal is tisztában van, hogy

az ember mindig annyi feladatot kap, amennyivel képes megbirkózni. És hisz abban, hogy már rég nem a félelmei elől menekül, hanem valami felé halad.

Ötödik diplomáját is nálunk szerzi meg

Ötödik diplomáját is nálunk szerzi meg

0

/

0

0

/

0