Öt lélekemelő irodalmi mű Fűzfa Balázs ajánlásával

Túlélőkészlet a világjárványhoz.

Sorozatunk második részében Fűzfa Balázst arra kértük, ajánljon öt irodalmi művet, amelyek egyszerre szolgálhatnak táplálékul a szellemnek és a léleknek. Az irodalmártól azt is megkérdeztük, hogyan viseli ezt a mindenkit próbára tevő időszakot.

Rendkívüli helyzetekben felértékelődnek bizonyos dolgok. Ilyen lehet az irodalom is, amely most egyszerre szolgálhat időtöltésként és gyógyírként.

Fűzfa Balázs, az ELTE szombathelyi Magyar Irodalomtudományi Tanszék egyetemi docense régóta meggyőződéssel hangoztatja, hogy irodalom nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Most az alábbi öt történetet javasolja elolvasásra, és azt is megfogalmazza, miért.

Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején

„A címe már sok mindent elmond az aktualitásáról, de a szerelem végtelenségéről szóló regény minden időben örök olvasmány mindenkinek.”

Ottlik Géza: Iskola a határon

„A szabadsághiányos világok lehetetlen diktatúráival szemben Ottlik a derűt és az örök reményt fogalmazza meg: »minden csodálatosan jól van, ahogy van«.”

Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő

„Legjobb és legrosszabb tulajdonságainkkal találkozhatunk Mikkamakkáék társaságában. Végül persze kiderül, hogy csakis az őszinteség és a szeretet viszi előbbre a világot.”

Péterfy Gergely: Kitömött barbár

„Egy nagyszerű modern regény két kiváló emberről, Kazinczy Ferencről és barátjáról, Angelo Solimanról. Vajon lehetséges lesz egyszer olyan világban élnünk, amelyben nem lesznek előítéletek?”

Parti Nagy Lajos: Sárbogárdi Jolán: A test angyala

„Minduntalan hahotára csábító szövegáramlás, végtelenül szórakoztató kisregény, Karinthy, Örkény méltó utóda a paródia műfajában.”

Fűzfa Balázs kérdésünkre válaszolva elárulja, az utóbbi hónapokban szellemileg és lelkileg is nagyon megviselte az új Nemzeti alaptanterv bevezetése. Úgy érezte, hogy azok a törekvések, amelyekért évtizedeket töltött a pályán, feleslegessé váltak.

„Erre a rossz élményre rakódott rá aztán a világjárvány, amely be is zár bennünket, ugyanakkor el is gondolkodtat. Úgy védekezem e rosszak ellen, hogy naponta elolvasok egy vagy két könyvet, megnézek egy jó filmet, s meghallgatok egy vagy két koncertet. Mondhatni úgy élek, ahogy egy értelmiséginek egyébként is élnie kellene. Nem kell rohannom sehova, csak egyik élménytől a másikhoz. Persze, hiányoznak a lemondott programok, a diákok, a kolléganők és kollégák Marosvásárhelyen és Szombathelyen egyaránt, de a rosszban mégiscsak jó az, hogy megállhatunk egy kicsit. És nagyon reménykedünk, hogy hamarosan véget ér ez a rémálom. S akkor végre megint szakmai problémákkal leszünk elfoglalva, s rohangálunk ide-oda, de jó is lesz!”