Öregdiákunk oktatóként tért vissza az alma materbe

Kleinhappel Miklós – Fotó: Nagy Adrienn-archív | 2021.02.19.
Öregdiákunk oktatóként tért vissza az alma materbe

A Savaria Egyetemi Központból indulva folytat sikeres PhD-tanulmányokat Nagy Adrienn, aki ebben a félévben jelenlegi doktori témavezetőjét helyettesítve immár oktatóként tért vissza az alma materbe.

 

„Ha el tudod képzelni, meg tudod valósítani. Ha meg tudod álmodni, képes vagy valóra váltani.”

 

Ezt a William Arthur Ward, amerikai írótól származó idézetet említi először Adrienn, amikor arról a kitartásról és szorgalomról beszél, mely végigkíséri eddigi útját, és amely a doktori tanulmányok folytatásához is elengedhetetlen. Persze sokszor van, hogy az ember rögösnek érzi az utat a célvonalig, de mint mondja, a doktori képzés és a tudományos pálya nem egy sprint, hanem inkább egy maraton, ahol az eredményesen megtett újabb és újabb „kilométerek” rendszerint motivációt adnak a folytatásra.

Adrienn öt és fél évet töltött el hallgatóként a Savaria Egyetemi Központban. Előbb történelem alapszakon, majd történelem–magyar tanári mesterszakon szerzett diplomát, még a jogelőd Nyugat-magyarországi Egyetem szombathelyi campusán. Szorgalommal és kitartással végzett szakmai tevékenységét több tanévben is köztársasági ösztöndíjjal jutalmazták, továbbá az egyetemen végzett munkája elismeréseként rektori dicséretben is részesült.  

Az övék volt az ELTE-integráció előtti utolsó diplomaosztó ünnepség, melyen Adrienn búcsúzhatott el az intézménytől a végzősök nevében.  Beszédében egyrészt érintve – a mára megszépült – egyetemi „megpróbáltatásokat”, másrészt hangsúlyozva azokat a lehetőségeket is, amelyekkel a szombathelyi hallgatók élhetnek tanulmányaik ideje alatt.


„Ez az időszak nem volt mindig egyszerű, és mindannyiunknak megvoltak a maga nehézségei. A vizsgaidőszakok is tartogattak kihívásokat, főképp történelem–magyar szakosként, amikor előfordult, hogy huszonnégy tárgyam/tárgyunk volt egy félévben. Ez komoly logisztikát és elsajátítandó tananyag-mennyiséget jelentett. Ekkor éreztem igazán, hogy bedobtak a mélyvízbe, ami utólag visszatekintve talán nem is volt olyan mély. Az első vizsgaidőszakom és a zárószigorlat volt ehhez hasonló, de az efféle kihívásokhoz meg kellett tanulni alkalmazkodni.”


Adrienn alapvetően pozitívan élte meg az egyetemi éveit. Bár voltak elvárások és követelmények, de ezek nem jelentettek túlzott nyomást az oktatók részéről és nem érezte állandó taposómalomnak a képzést.

„Sokszínű, mindig élettel teli légkör vett körül minket, hallgatókat. Alkotó közösségben tanultunk, és közben jól is éreztük magunkat. Mindenki bátran képviselhette a saját világnézetét, szellemiségét, amellyel azonosulni épp úgy lehetett, mint vitatkozni. Biztos elméleti alapot szereztünk, amelyre a tanári gyakorlatot építhettük és építhetjük ma is.”

Adrienn szerint a szombathelyi képzés nagyon fontos hozzáadott értéke az oktatóktól a hallgatók felé áradó maximális figyelem.

„A kis létszámban történő oktatás miatt a hallgatók igényeit figyelembe vevő rugalmasság, személyes kapcsolatok, családias légkör, közvetlen oktató–hallgató kapcsolat jellemezte az egyetemet. A tanárok elérhetőek, barátságosak és segítőkészek voltak. Jól éreztem magam, mert engem, a hallgatót is egyenrangú partnerként kezeltek. Voltak – illetve ma is vannak – olyan mentoraim, akik egyengették az utamat, és akikkel nem csak kiválóan tudtam együtt dolgozni, hanem akikre fel is tudtam nézni.

Egy ilyen campuson jó egyetemistának lenni.”

Adrienn szavai szerint az egyetem megtanította átfogóan szemlélni a világot. Oktatóitól útmutatást és inspirációt kapott, hogy minél inkább kiteljesedhessen és megszerzett tudását, tapasztalatait átadhassa a diákoknak, akiket mindenkor tanít. Sok lehetősége volt képességei fejlesztésére, ismereteinek elmélyítésére, illetve gyakorlati alkalmazására. Ezen kívül közel három éven át biztos hátteret adott számára, hogy a II. János Pál Katolikus Szakkollégium első lakói közé tartozhatott, melyre az ott szerzett élmények, az ott köttetett barátságok és a vidám közösség miatt ma is szívesen emlékezik vissza.

Adrienn-nek a mesterdiploma megszerzése után mérlegelnie kellett, hogy a jövőben a szakmai tapasztalatszerzésre összpontosít, vagy az elképzeléseit követi, és továbbképzi magát. Végül mindkettőt kipróbálta.

„Egy évet középiskolában tanítottam, ahol a tapasztalatszerzés mellett fejleszthettem a módszertani és gyakorlati tudásomat is. Aztán mégis a PhD-képzés mellett döntöttem. Úgy éreztem, hogy elkötelezett vagyok az önálló kutatómunka végzéséhez és kellenek a kihívások, amelynek során valami újat tanulhatok. Ráadásul a jövőbeni terveim között már akkor is szerepelt, hogy egyetemen szeretnék oktatni, ehhez pedig elengedhetetlen a doktori képzés elvégzése.”

Adrienn a tanítás egy éve alatt Murber Ibolya, a Történelem Tanszék egyetemi docense segítségével már tudatosan készült a doktori felvételire, vállalva, hogy bár a képzés hosszú távú befektetés, újabb jó néhány év elköteleződést jelent.

A felvételi sikerült, Adrienn jelenleg az ELTE Bölcsészettudományi Kar Történelemtudományi Doktori Iskola Modernkori Magyarország Doktori Program harmadéves hallgatója. Témavezetői: Murber Ibolya és Sipos Balázs egyetemi docensek. Adrienn fő kutatási területe az osztrák-magyar határ menti feketekereskedelem, csempészet és gazdasági kapcsolatok története, különösen az első világháború és az 1920-as évtized időszakára, illetve Vas vármegyére nézve.

„A szorgalom, a kitartás és a szombathelyi képzésben megszerzett elméleti tudás mellé a doktori fokozat megszerzéséhez bizonyítottan szükség van (ön)menedzselésre, szakmai, vagyis mentori támogatásra, illetve magának a lehetőségnek a felismerésére, amit egy doktori képzés nyújtani tud. Továbbá egy jó adag szenvedély, lelkesedés és elhivatottság is szükséges ahhoz, hogy valaki PhD-zni menjen. Fontos a tudatosság, a szisztematikusság, az önálló munka és az önfegyelem, mert ezek nélkül könnyen meg lehet csúszni a tanulmányokkal. Ráadásul a kutatás, illetve a tényleges eredmények elérése nem csak egy hétig, egy hónapig, hanem évekig, évtizedekig tart, így a kitartás mellé jó adag türelemnek is társulnia kell.”  

Adrienn számára különleges élmény volt, hogy Murber Ibolyával ugyanazon a konferencián először adtak elő, amikor 2020. október 8–9. között a poznańi Adam Mickiewicz Egyetem Másik Trianon – Narratívák, emlékezés, kontextusok címmel megrendezett nemzetközi online rendezvényén külön-külön ismertették legfrissebb kutatási eredményeiket. Murber Ibolya Adrienn előadását meggyőzőnek és látványosnak találta, ezért amikor felmerült, hogy ebben a félévben Szombathelyen a helyettesítésére lesz szükség, akkor őt javasolta erre a feladatra. Így a tavaszi félévben Adrienn tanítja a hallgatóknak Murber Ibolya 19–20. századi egyetemes történelemről szóló tantárgyait, amellyel párhuzamosan a doktori iskolát is végzi.

„A visszatérés az alma materbe számomra több szempontból különleges. Egyrészt a középiskolai tanárként eltöltött egy év után újdonság és kihívás lesz egyetemi hallgatókat korszakosan tanítani. Másrészt az is különös, hogy a találkozás jórészt az online térben fog megvalósulni. Igyekszem követni azt a szellemiséget, amelyet az intézmény számomra hallgatóként közvetített, és próbálom a korábbi egyetemi éveimben szerzett tapasztalataimat, eddigi szakmai tudásomat az itteni oktatói munkámba beépíteni. Az egyetemen erős alapokat szerezhet az ember, de a többi már az egyénen múlik, hiszen a tanulás a diplomaszerzést követően is folytatódik.”