„Ördögi félisten vagy félisteni ördög?” – 200 éve született Görgei Artúr

Kocsis Marcell – Fotó: Kleinhappel Miklós | 2018.10.08.

A Magyar Történelmi Társulat (MTT) szombathelyi tagozatának szervezésében tartott előadást a SEK könyvtárának Konferenciatermében szeptember 25-én Hermann Norbert akadémikus, a társulat elnöke a sokáig kétes megítélésű 48-as honvédtábornokról, Görgei Artúrról, akire idén születésének 200. évfordulója kapcsán emlékezik a történészszakma.

Dr. Polgár Mariann történész, az MTT szombathelyi tagozatának elnöke, az előadás házigazdája a jeles szakember, professzor bemutatásával nyitotta meg a tudományos és ismeretterjesztő feladatokat is célul választó összejövetelt: Hermann Norbert az MTA-tevékenységén kívül a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója, emellett a Hadtörténeti Múzeumban is fontos beosztást tölt be. A professzor saját bevezetőjében is a hadtörténeti érdeklődésére vezette vissza a Görgei-kutatás eredetét; gyerekkorában a Rákóczi-szabadságharc ragadta meg a figyelmét, de a sok vesztes csata és egy szülői ajánlás miatt a sokáig árulónak bélyegzett Görgei Artúr felé fordult érdeklődése.

„Ördögi félisten vagy félisteni ördög?” – merült fel már a kortársakban és a hozzá közel állókban is a kérdés Görgei Artúr kapcsán, vezette fel az előadás témáját adó férfi életútját lendületesen, nem ritkán a humorát is megcsillogtatva a történész, aki felfejtette az áruló felkiáltás okait is. Ennél a pontnál tért ki arra is, hogy a tábornok élete szerencsés módon bőven dokumentált, elsősorban öccse, Görgei István gyűjtötte össze a vele kapcsolatos leveleket és más iratokat, dokumentumokat.

Görgei Artúr a hadi sikerei ellenére is gyanús volt Kossuth Lajosnak és a szabadságharc nem egy másik vezetőjének: nem ritkán a heves és fiatal katonatiszt elleni ellenérzések, régi sértettségek terelték erre egyesek gondolataikat; ezek közé a tisztek közé tartozott Perczel Mór és Dembinski Henrik is. Görgei parancsokságának egyes állomásai, tudtuk meg Hermann Norbert kalauzolásából, később is vita tárgyát képezték, de a legfontosabb vádpont mindvégig természetesen a világosi (igazából szőllősi) fegyverletétel maradt. Hogy ki állt elő először azzal a váddal, hogy Görgei a szabadságharc bukását készakarva segítette, nem lehet pontosan rekonstruálni, de a vádaknak hazai és emigrációbéli vonala is kialakult.

A dokumentumok és levelek, sőt, a tények és a hadi helyzet alapján is jórészt megcáfolható feltételezések (vagyis inkább kijelentések), amiket a professzor az előadás során sorban meg is cáfolt, még a szocialista kultúrpolitika idejében is visszatértek, újra szilárdan tartották magukat, pedig a bécsi és orosz levéltárak kutathatóságával minden kételynek el kellett volna oszlania. Ezekben a dokumentumokban nem kollaboránsként, hanem veszélyes és már-már elismert ellenségként emlékeznek meg Görgeiről, aki a győztes csaták számában is kitűnik társai közül; nem egy hadi megmozdulása tankönyvbe illő.

A vélt okokat, a vádlók álláspontját, a hadtörténet ide vágó fejezetét és a cáfolatok feltárását precízen és közérthetően, szemléletes diavetítéssel kísérve támasztotta alá a hadtörténész, aki sokat tesz azért, hogy végre az őt megillető, megbecsült helyre kerüljön a magyar történelmi gondolkodásban Görgei Artúr.

„Ördögi félisten vagy félisteni ördög?” – 200 éve született Görgei Artúr