Nagyon súlyos kompromisszumok nélkül nem lehet lefordítani egy művet
A nagy Gatsby című Fitzgerald-regényt legutóbb magyarra fordító Wertheimer Gábor volt az Angol Nyelv és Irodalom Tanszék egyik kurzusának online vendége a közelmúltban. A szakember révén a hallgatók bepillanthattak a műfordítás izgalmas kulisszatitkaiba.
Kosztolányi Dezső ismert mondása szerint
műfordítani annyi, mint gúzsba kötve táncolni.
De úgy is fogalmazott, hogy műfordítás során minden szót a vérén szűrt át.
Wertheimer Gábor úgy véli, nagyon súlyos kompromisszumok nélkül nem lehet lefordítani egy művet. Szerinte a fordítás önálló alkotás, amelynek hátterét egy másik szöveg adja.
Már ezek a gondolatok is kiválóan érzékeltetik azokat a dilemmákat, amelyekkel a műfordítók szembesülnek. Na meg természetesen a más nyelvre átültetett szövegek olvasóiét is.
A téma boncolgatására Wertheimer Gábor személyében keresve sem találhatott volna alkalmasabbat Kádár Judit, az Angol Nyelv és Irodalom Tanszék egyetemi docense, a Bevezetés a fordításelméletbe című kurzus vezetője.
Wertheimer Gábor
Fotó: Kodolányi János Egyetem
Wertheimer angol–magyar összehasonlító irodalomtörténet szakon végzett, doktori munkájának témája a fordításelmélet volt. Egyetemi oktató, egyebek mellett amerikai irodalomtörténetet, az USA történelmét és fordítást tanít. Több évtizedes műfordítói tevékenységét hatvan–hetven kötet fémjelzi. A legutóbbiak, amelyek az Európa Könyvkiadó gondozásában az elmúlt hónapokban jelentek meg, A nagy Gatsby újrafordítása, valamint az író és felesége életét feldolgozó kötet magyarítása.
Az 1924-ben született klasszikus Fitzgerald-műnek az elmúlt évtizedekben két magyar fordítása született: Máthé Eleké 1971-ben a Szépirodalmi Könyviadónál, Bart Istváné 2011-ben európás kiadványként jelent meg. Az újabb kiadásoknak köszönhetően jelenleg még ezek a változatok is beszerezhetők.
A dzsesszkorszak világát bemutató ikonikus történet újrafordítására azért került sor, mert a Wertheimer szavai szerint színvonalas, friss Bart-féle szöveget megvásárolta egy másik kiadó, így az Európának le kellett volna mondania a regény ismételt kiadásáról, ha ismét nem fordíttatja le.
A műfordítás frissességének kérdésével kapcsolatban szóba került, hogy a nyelv gyors változása miatt a szakemberek véleménye szerint ötvenévente újra kellene fordítani az alkotásokat. Wertheimer Gábor hozzátette, erre már csak azért is szükség van, mert napjainkban az olvasó és a fordító is sokkal jobban ismeri – A nagy Gatsby esetében – az amerikai kultúrát, így a korábbi homályos megfogalmazások helyett sok esetben pontosan szavakba lehet önteni az író gondolatait.
Persze mindig felmerül a kérdés, hogy a fordítás archaizáló maradjon-e, vagy modern legyen. Nádasdy Ádám szerint minél régebbi a szöveg, annál könnyebb a fordító helyzete, hiszen több száz éves műnél adja magát az archaizálás. De ha mindössze ötven–hatvan éves a szöveg, akkor milyen a jó fordítás?
Wertheimer emlékeztetett: efféle kérdések a magyarul írott alkotásokkal kapcsolatosan is szóba kerülnek.
Mennyire élvezhető például a Szigeti veszedelem, amelyet máig eredeti szöveggel olvashat a közönség?
Ellenpéldaként szóba került a Nádasdy által frissített – magyarról magyarra „fordított” – Bánk bán. Utóbbi nem példa nélküli más országokban sem: egyebek mellett Shakespeare műveinek nyelvezetét is frissítették.
Wertheimer Gábor a nyelvi átdolgozást elfogadhatónak tartja, a tartalmi változtatással nem ért egyet, ő a franciákkal ellentétben nem egyszerűsített változatban adná ki Balzacot vagy Dumas-t.
A műfordítói beállítottságok különbözőségéről Hemingway alkotásai révén más szempontból is szó esett: az eredeti minimalista szövegekkel ellentétben a magyar kiadásokban díszes, cirkalmas mondatok szerepelnek, és a párbeszédek is egészen másképp hatnak. Wertheimer szerint a Hemingway-kötetekre is ráférne az újrafordítás.
A laikus azt gondolhatja, egy olyan ismert mű többedszeri magyarításakor, mint A nagy Gatsby, amely rendszeresen feltűnik a színházak repertoárján és több filmes feldolgozása is születetett, nagy meglepetés már nem érheti a fordítót. Mégis felmerülhetnek olyan problémák, amelyeket látva nagyon elnéző a több évtizede készült magyarításokkal.
A Máté Elek-féle magyar szöveg szerint Daisy egy vendégség alkalmával a Buchanan család kandallójának támaszkodik.
Holott valójában egy olyan táncot lejt, amely az 1920-as évek Amerikájában is mindössze néhány évig létezett.
A régi kiadás címlapja
Fotó: Wikipedia