„Mindig képviseltem valamit, ami nem langyos”

Benke Éva 90

Szöveg és fotó: Kleinhappel Miklós | 2025.01.28.

„Mindig képviseltem valamit, ami nem langyos”

Benke Éva, az ELTE Savaria Egyetemi Központ (SEK) jogelőd intézményeinek Radnóti-díjas oktatója kilencvenéves. Ebből az alkalomból szervezett születésnapi ünnepséget a Dr. Kiss Gyula Baráti Kör és az ELTE SEK.

A január 24-én megtartott rendezvényen egykori hallgatók, oktatótársak és tisztelők töltötték meg az egyetem Dísztermét. Az egykori tanítványok és kollégák köszöntő szavait a korábbi hallgatók által tolmácsolt versek és előadott dalok színesítették.

Mindenekelőtt a főszervező, Csider Sándor felidézte, ebben a teremben, az egykori Szombathelyi Tanítóképző Intézet, majd Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Dísztermében láthatta a közönség Benke Éva nagy sikerű darabjait, irodalmi összeállításait, itt rendezett élményszámba menő felejthetetlen ünnepeket.

„Benke Éva főiskolai docens tehetsége szerint lehetett volna színész, előadóművész, rendező, esztéta, színikritikus. Egyik sem lett, mert mindegyik volt egyszerre. Népművelőként, népművelők tanáraként felépítette és a mai napig hűen képviseli a sajátos és utánozhatatlan Benke Éva-jelenséget” – mondta Csider Sándor.

A házigazda nevében Lenkai Nóra rektori biztos Benke Éva pályáját méltatva mintaadó, nagy műveltségű, szenvedélyes, az igazságért, az értékekeért kiálló, utánozhatatlan egyéniségként jellemezte az ünnepeltet.

Hozzátette, Benke Éva „arra ösztönözte tanítványait, hogy ne a legrosszabb kritikusai, hanem legjobb szövetségesei legyenek maguknak”. És arra, hogy önmagukat szeressék, becsüljék, hiszen úgy tartotta, ez a záloga mások szeretetének és tiszteletének.

Majthényi László, a Vas Vármegyei Önkormányzat elnöke számára Benke Évából „elsősorban a finom, szolid extravagancia maradt meg, a kedély és az elegancia különös ötvözete”.

Szavai szerint izgalmas és nyitott intézménybe járhattak, köszönhetően Benke Évának is, aki 38 évvel ezelőtt is kortalannak tűnt számukra, és a mai napig az, hozzá egyszerűen nem illik a kor, hangzott el.

Nemény András, Szombathely polgármestere úgy fogalmazott, Benke Éva kisugárzása az egész városra hatott és hat; az ő szavaiban is ott van (édesanyja is Benke-tanítvány).

Benke Éva „olyan ebben a városban, mint egy óriási, gyönyörű fa, amelyik szétszórta magvait, azok jó földre hullottak, és körülötte egy igazi erdő nőtt az évek során, ez az erdő pedig a lélek, a tudás, az intelligencia oxigénjével látja el az egész várost”.

Szále László a Dr. Kiss Gyula Baráti Kör nevében – és persze szintén korábbi tanítványként – Benke Évát egy művész életét élő életművészként jellemezte, aki az adásnak és az odaadásnak is művésze.

Felelevenítette, hogy Benke Éva füleket, nyelveket és elméket akart csiszolni. Sosem azt akarta például, hogy úgy mondjon verset, ahogyan ő, hanem úgy, ahogy belőlük, hallgatókból jött, hitelesen. „Ez sokkal több, mint irodalmi színpadi módszer, ez az önálló, szabad gondolkodás, az önazonosság, a szabad polgárrá válás főiskolája”, emelte ki Szále László.

Szála Erzsébet, a Közművelődési Tanszék egykori vezetője tíz éven át volt Benke Éva oktatótársa. Látta nap mint nap tevékenykedni, tenni, hatni, jelen lenni. Sőt, akkor is jelen volt, ha nem volt jelen, egyszerűen létezett a tanszék életében, fejtegette.

Szála Erzsébet számára Benke Éva „szakmai szempontból, tudás alapján, emberségéből, személyiségéből fakadóan etalon”. Olyan, mint egy világítótorony, gondolatban mindig lehet hozzá fordulni. Hogy mondaná ezt a verset? Vagy egyszerűen: hogy isszuk meg azt a teát?

Végül Csider Sándor játékra hívta Benke Évát: milyen írásjel lenne?

„Semmiképpen nem lennék kérdőjel, se türelmes, majd-kivárom-mi-történik vessző vagy befejező pont. Maximum pontosvessző, mert utána még jöhet valami. Mindenféleképpen felkiáltójel lennék! Egész életemben az voltam, mert mindig képviseltem valamit, ami nem langyos. Ha én nem állok ki magamért, ki áll ki értem, s ha csak magamért állok ki, mit érek? Ez a mai mottóm a Talmudból.”

Benke Éva a jelent boldogságként jellemezte.

„Boldog akarsz lenni? Légy az! – mondja Tolsztoj. Tanítani, fiatalok életének alakulásában részt venni, az én szememre, logikámra és szenvedélyemre támaszkodva – ennél nagyobb ajándék nincs. Ez a flow, az együtt lélegeztetés művészete, ami sehol máshol nincs, csak a színházban és a tanításban. Boldog akarsz lenni? Járj színházba és taníts!”, hangzott el afféle útravalóként.