Mi a tétje a diplomamunkának? – Megnyílt a Vizuális Művészeti Tanszék végzőseinek diplomakiállítása

Szöveg és fotó: Kleinhappel Miklós | 2018.05.17.

Idősekről készült portrésorozat, egy metálzenekar arculatterve és üzenetet hordozó csatornafedelek – csak három a csütörtök délután bemutatott munkák közül, amelyek mind a képalkotás szakos hallgatók szárnyaló fantáziájáról tanúskodnak.

Nem könnyíti meg a dolgot az időjárás: mintha az égiek éppen az öt órára a Szombathelyi Képtárba igyekvők nyakába szánták volna a várost elérő felhőszakadást. Ennek ellenére a megnyitón sokan vannak, a főszereplők szülei, ismerősei, számos egyetemista és középiskolás, de még a tanszék egykori hallgatói közül is többen kíváncsiak a tizennégy kiállító diák nagy napjára.

Az elsőként a mikrofon mögé lépő Csapláros Andrea múzeumigazgató rövid köszöntőjében arról beszél, hogy a képtár szívesen ad otthont idén is a tárlatnak, de reméli, jövőre már máshol kap helyet, mert ez azt jelentené, hogy elkezdődött a létesítmény régen várt, egy–másfél évesre tervezett felújítása. A megújult épületben aztán újra szívesen látják majd a végzősök munkáit.

Dr. Bordács Andrea tanszékvezető felhívja a figyelmet arra, hogy a hároméves alapképzés vége az az időszak, amikor a hallgatók elkezdenek szabadabban dolgozni, témákkal és technikákkal kísérletezni, ezért a diplomamunkák külön izgalmat jelentenek. Az elkészült műveket látva a tanszékvezető idén is „megnyugodott”, de hangsúlyozza, hogy a későbbi művészi pálya sikere nem a diplomamunkától függ, hanem attól, hogy a hallgatók később milyen aktivitással, szenvedéllyel dolgoznak. A SEK Vizuális Művészeti Tanszéken végzettek is futhatnak be komoly hazai vagy nemzetközi karriert, mint ahogy erre több példa is akad – mondja.

Jordán Tamás, a Weöres Sándor Színház igazgatója elmondja, a színház éppen „lázban ég”, hiszen pénteken A Salemi borszorkányok-premier. A végzősök (vagy ahogy ő hívja őket, növendékek) számára a diplomakiállítás hasonló lehet a színházi bemutatóhoz – von párhuzamot. Mivel nem akar a szakértő szerepében tetszelegni, megnyitó beszéd helyett „interjúkat” készít. Elsőként Bordács Andreával, akitől megtudja, a tanszék – különböző neveken – több, mint harminc éve létezik, jelenleg képalkotás, valamint tanár szakosokat képez. „Mi a tétje a diplomamunkának?” – teszi fel aztán a kérdést. A tanszékvezető pedig elmondja, hogy egy művész életében nem a diploma megszerzése a fő cél, hanem a folyamatos építkezés, ezért a diplomamunkának szakmai tétje van, referencia lehet a későbbi munkákhoz.

A hallgatók közül elsőként Cséve Krisztina válaszol Jordán kérdéseire. Kiderül, már kiskorában is érdekelték a portrék, ezért nem meglepő, hogy diplomamunkája egy idősekről készült portrésorozat. Hujbert Mátyás egyik kedvenc metálzenekara arculattervét készítette el, CD-borítót, pólókat és egyebeket. Fülöp Krisztina csatornafedeleket örökített meg és gondolt tovább, csak amíg a „rendes” fedelek fémből készülnek, sötét színűek, törhetetlenek és piszkosak, addig ő a kontraszt kedvéért a hófehér, törékeny gipszet választotta, és minden munkájának van valamilyen üzenete.

A további kiállítók: Hamar Alisza, Horváth Mihály, Kovács Attila, Lukács Klaudia, Nagy Evelin, Petrőczi Andrásné, Pintér Benjámin, Siklósi Márton, Takács Szilvia, Varga Dávid, Varga Péter, Vörös Bianka.

A tárlatot május 27-ig lehet megtekinteni.

Mi a tétje a diplomamunkának? – Megnyílt a Vizuális Művészeti Tanszék végzőseinek diplomakiállítása