Megjelent a Településföldrajzi Tanulmányok legújabb száma

Megjelent a Településföldrajzi Tanulmányok című folyóirat legújabb száma, amelyben hat dolgozat és egy konferenciabeszámoló kapott helyet.

A társadalomföldrajzzal, a települések földrajzi jellegű kutatásával foglalkozó szakemberek megszólalási, illetve publikálási lehetőségeinek tágítását tűzte ki célul megalapításakor a Településföldrajzi Tanulmányok című kiadvány. A 2012-ben elindult folyóirat évente kétszer jelenik meg.

A benne közölt tanulmányok jelentős része az ELTE szombathelyi Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ (BDPK) Földrajzi Tanszékének immár csaknem két évtizede életre hívott Településföldrajzi konferenciáján elhangzott előadásainak írott változata. A tudományos tanácskozáson évről évre a hazai szakemberek színe-java képviselteti magát, akik a rendezvénytől függetlenül is szívesen nyújtják be közlésre munkáikat.

A folyóirat főszerkesztője kezdetektől a konferencia főszervezője, Csapó Tamás nyugalmazott egyetemi magántanár, az egykori Társadalomföldrajzi Tanszék nyugalmazott vezetője.

A Településföldrajzi Tanulmányok most napvilágot látott (IX. évfolyam 2.) kötetének központi témája a tavaly szeptember 17–18. között lebonyolított konferenciáéhoz hasonlóan a magyar települések külterületének kérdéseit boncolgatja. Az ott elhangzott előadások közül hat írott változata került bele a folyóiratba.

A kiadványt egy szerzőhármas írása nyitja. Csapó Tamás, Lenner Tibor egyetemi docens, az ELTE BDPK Földrajzi Tanszék vezetője és Baranyai Gábor, az ELTE BDPK Földrajzi Tanszék főiskolai docense a megyei jogú városok külterületeinek átalakulását és helyzetét vette górcső alá a rendszerváltástól napjainkig. Megállapítják: általános trend, hogy amíg a belterületen élők száma csökkent, addig a külterületen élőké jelentősen emelkedett, vagyis a városokban a teljes magyar településhálózatban lezajlottnál is nagyobb belső szuburbanizáció tanúi vagyunk.

Hegedűs Gábor, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszék egyetemi adjunktusa és Pintér János, az SZTE Földtudományok Doktori Iskola PhD-hallgatója a bács–kiskuni megyeszékhelytől tíz kilométerre található Ballószög község példáján egy dinamikusan fejlődő város vonzáskörzetében lévő tanyaközség külterületének differenciálódását mutatja be. Kutatási eredményeik alapján a tanyákon folytatott gazdasági tevékenység visszaszorulóban van, a legtöbb lakos a megfizethető, vonzó, csendes környezetet látja a külterület legfőbb pozitívumának és vonzerejének. A település önkormányzata lehetőséget lát a népesség növekedésében, de a szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy a túlzott népességnövekedés hosszútávon a külterület élhetőségének rovására mehet.

Bársony Róbert, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Földtudományok Doktori Iskola PhD-hallgatójának tanulmánya egykori külterületei laktanyáink hasznosítási lehetőségeit veszi számba. A szerző írásában kifejti, a volt katonai létesítmények építészeti örökségnek tekinthetőek, ezért hiba lenne a lebontásuk. A fenntarthatóság egyik feltétele volna, ha a településszéli vagy külterületi objektumokat meg lehetne újítani és ismét használni.

Balizs Dániel, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Urbanisztikai Tanszékének tudományos munkatársa és Erőss Ágnes, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont tudományos munkatársa az etnikai sokféleség nyomait bemutató dolgozatában arra kereste a választ, hogy a budapesti Népszínház utca multietnikus közegnek tekinthető-e. Az ott élők és az odalátogatók tapasztalatai alapján a kérdésre „igen” a válasz, ám a Népszínház utcát csak a magyar főváros viszonylatában lehet unikális környéknek nevezni, amelyet etnikumtól függetlenül létező szociális problémák terhelnek, és amelynek kulturális kavalkádja nem mérhető számos más európai nagyváros multikulturális negyedeinek sokszínűségéhez – állapítják meg.

Máté Éva, a PTE Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszék tanársegédje esettanulmányában a Baranyai-Hegyháton elvégzett mélyinterjúk alapján igyekezett feltárni a helyi településhálózat perforálódásából fakadó sajátos problémák kezelésének módszereit és lehetőségeit a térségben alakult települési társulások, valamint a közös hivatalok eszköztárán keresztül. A kutatás legáltalánosabb tapasztalata, amelyet az interjúalanyok szinte általánosan megfogalmaztak, a településhálózatok koherenciájának felbomlása.

Az SZTE Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszék egyetemi adjunktusa, Fabula Szabolcs, egyetemi tanársegédje, Lados Gábor, tudományos segédmunkatársa, Ilcsikné Makra Zsófia és egyetemi docense, Pál Viktor kutatásának hipotézise szerint a centrum–periféria viszonyrendszerében Magyarországon a települési hierarchia alacsonyabb szintjén álló (nem városi jogállású, kisebb lélekszámú) települések egészségügyi szakember-ellátottsága kedvezőtlenebb, ezért a települési hierarchia alsó szintjei felé haladva egyre nagyobb mértékű az egészségügyi humánerőforrás-hiány. A kutatók összességében megállapították, hogy hipotézisüket az általuk vizsgált adatok alátámasztják, illetve ezek összhangban vannak a korábbi kutatások eredményeivel.

A kötet zárásaként Pozsgai Andrea, az ELTE BDPK Földrajzi Tanszék PhD-hallgatója tollából a legutóbbi, immár tizenhetedik Településföldrajzi konferenciáról szóló beszámoló olvasható. A szerző a tudományos rendezvényt méltatva kifejti, az hagyományaihoz hűen rendkívül színes tematikájával napjaink kihívásait, társadalmi és településszintű problémáit, illetve azok lehetséges megoldásait tárta fel.