Ezt mondta szombathelyi mentorának egy, a vasi megyeszékhelyre készülő kínai PhD-hallgató az országban kirobbant tüdőgyulladás-járványról.

Ahogy más távoli országokból származó, úgy kínai alapszakos gépészmérnök és PhD-hallgatók is évek óta tanulnak az ELTE szombathelyi campusán, a Savaria Műszaki Intézetben (SMI).

Előbbiek a Stipendium Hungaricum elnevezésű nemzetközi felsőoktatási ösztöndíj, utóbbiak a biomechanikai kutatásokat végző (az emberi mozgást tanulmányozó) Fekete Gusztáv, az intézet egyetemi docense révén, akit öt évvel ezelőtt keresett meg egy kínai mesterszakos hallgató azzal, hogy Magyarországon szeretne doktorálni, bekapcsolódva az ő, térdízületekkel kapcsolatos munkájába. Fekete Gusztáv a hallgató egykori professzorának meghívására aztán Kínába, a Ningbo Egyetemre utazott, amellyel a két oktató megteremtette az intézmények közötti együttműködés alapjait. Az SMI docense azóta újabb és újabb PhD-hallgatókat mentorál Magyarországon, ő maga pedig minden évben a Ningbo Egyetemen tart előadást a térdkopás modellezéséről.

Fekete Gusztáv legutóbbi útjáról két hete tért haza, akkor Kínában már kitört a koronavírus okozta járvány; a kínai hatóságok az első esetekről december végén adtak hírt. Az oktatót az országban szerzett tapasztalatairól kérdezzük – mivel az egyetemen vizsgaidőszak van, két vizsgáztatás között.

A docens fehér köpenyben fogad, mint elmondja, ezt viseli többek között akkor, amikor vizsgáztat, hasonlóan mesteréhez, a tavaly elhunyt Csizmadia Bélához, a Szent István Egyetem egykori professzorához, aki a mechanika hazai szaktekintélyének számított.

„Ő a példaképem” – fogalmazza meg szűkszavúnak tűnően Fekete Gusztáv azt, amit valójában nem is kell részletesebben kifejteni. Majd hozzáteszi, neki 2002-ben, gépészmérnök hallgatóként az első egyetemi órát Csizmadia Béla tartotta. Szavai szerint erős pillanat volt, amikor az igazi régivágású, kackiás bajusszal rendelkező, fehér köpenyes professzor belépett a terembe.

Fekete Gusztáv irodájában egy kis asztalon kínai teásbögre és -csészék állnak, amelyeket használunk is. A docensnek kínai útjai alatt mindig ajándékoznak teát, tradicionális szálas fajtákat, az ezek egyikéből készített italt kortyolgatva beszélgetünk. Fekete Gusztáv bevallása szerint kínai utazásai következtében ugyan nem lett a teák rabja, de a korábbinál sokkal jobban értékeli azokat a perceket, amelyeket teázással tölt, hiszen ezeknek a teáknak nincsenek nagyon harsány, vad ízeik, ezért „kikövetelik”, hogy aki fogyasztja őket, az figyeljen oda az aromáikra.

Majd arra terelődik a szó, hogy Kínában a legutóbbi adatok szerint a két magyarországnyi területű Hupej tartományt gyakorlatilag elzárták a külvilágtól. A térségben ötvenhatmillióan élnek, közülük több ezer embert fertőzött meg a koronavírus, több ezren fertőzésgyanúsak, és a halálos áldozatok száma is közelít a százhoz.

A Ningbo Egyetem ugyan messze van a fertőzés központjától, de messze, légvonalban is több mint ezerkétszáz kilométerre van a fővárostól is: Fekete Gusztáv elmondja, ott-tartózkodása alatt azt tapasztalta, az ország lakói nagyobb fenyegetettségként élik meg a hongkongi zavargásokat, mint a tüdőgyulladás-járványt. A kínaiak úgy vélekedtek, vigyázni kell magukra, de a távoli nagyvárosokban nem volt félelem, vagy ennek bármiféle látható jele, például az, hogy többen viseltek volna maszkot az utcákon, mint máskor.

Amikor a kínai emberek mentalitásáról kérdezzük, Fekete Gusztáv azt mondja, a kínaiak nagyon keményen dolgoznak, és kevés dologgal lehet őket megijeszteni vagy letörni. Úgy gondolkodnak, hogy ha adódik egy probléma, azt meg kell oldani, és óriási erőket mozgósítva látnak neki a feladatnak.

„Kétségbeesett kínait én még nem láttam. Biztosan most is éjt nappallá téve azért dolgoznak a szakemberek és a különböző hatóságok, hogy megfékezzék a járványt, hiszen minden óra számít. Amikor két hete elhagytuk Kínát, még semmilyen rendkívüli óvintézkedést nem tettek a repülőtereken, de a napokban már hőkamerákkal ellenőrzik a testhőmérsékletét minden útra kelőnek, és aki fertőzésgyanús, az karanténba kerül. A helyzet kritikusságát jelezheti, hogy Kína minden kutatási adatot megosztott a világgal annak érdekében, hogy minél előbb kifejlesszék a vírus elleni védőoltást, de az országra jellemző gondolkodásmóddal szerintem megfékezik a járványt. Én nem félek a koronavírustól, meg sem fordult a fejemben, hogy ezt kellene tennem”

– fejtegeti Fekete Gusztáv.

A Savaria Műszaki Intézetben jelenleg két kínai gépészmérnök alapszakos hallgató tanul, valamint egy PhD-hallgató, aki még otthon van, a közeljövőben fog Magyarországra utazni. Ők is távol élnek Hupej tartománytól és ők sem aggódnak a járvány miatt.

„A PhD-hallgatómmal tegnap, január 26-án beszéltem utoljára, azt mondtam neki, remélem, jól van, és nem megy Hupej közelébe, mire azt válaszolta, ne izguljak, »Meg fogjuk mi ezt oldani Kínában«” – teszi hozzá Fekete Gusztáv.

A docensnek a kínai kórházak színvonaláról is van személyes tapasztalata: kutatásai révén járt a ningbói kilences számú közkórházban, amely korszerű, modern, jól felszerelt osztályokkal rendelkező létesítmény, ha helyi példát kell mondania, akkor úgy véli, a Markusovszky kórház új neurológiai osztályához hasonlítható.

Ebből következik, hogy Fekete Gusztávnak erről a szombathelyi kórházi osztályról sem csak felületes benyomásai vannak, mégpedig azért nem, mert egy nyertes pályázatnak köszönhetően az ELTE biomechanikai, járásvizsgáló laboratóriumot létesíthet a Markusovszkyban, az ortopédiai osztályon. A gépészmérnök PhD-hallgatók eddig Szombathelyen szimulációt végeztek, illetve írták a doktori munkájukat, a méréseket Kínában végezték, a laboratóriumnak köszönhetően ez utóbbira is lesz majd lehetőség a vasi megyeszékhelyen, ami tovább fogja növelni az egyetem vonzerejét – hangsúlyozza az SMI docense.

Ezen a ponton visszakanyarodunk Csizmadia Bélához, akinek Fekete Gusztáv az egyik legfiatalabb tanítványa. A professzornak már majdnem minden hallgatója egyetemi tanár, és a következő években a többieknek is jó esélyük van erre; Fekete Gusztávnak szintén ez a célja. A docens felidézi, hogy a tervek szerint tavalyi kínai útjára elkísérte volna Csizmadia Béla, de annyira megromlott az egészségi állapota, hogy erre már nem volt lehetőség. Viszont a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, a Tudományos Diákköri Konferencia biomechanikai szekciójában még együtt ülhetett mester és tanítványa, előbbi elnökként, utóbbi tagként.

„Bár Csizmadia Béla nem szombathelyi kötődésű, a terveink szerint az ő nevét viseli majd az új labor. Büszkén hirdetem, hogy én Csizmadia-tanítvány vagyok. Ha a professzor tizenöt–tizenhat éve nem kezdi el biomechanikai kutatásait, én ma nem itt vagyok”

– zárjuk a beszélgetést Fekete Gusztávval, akire újabb vizsgáztatás vár.

Természetesen fehér köpenyben.