Más-más válságkezelés után ugyanaz a politikai irányvonal
Bármennyire is különbözött az első világháborút követő két évben az Osztrák–Magyar Monarchia egykori államainak válságkezelése, az 1920 utáni politikai irányvonal mindkét országban ugyanaz volt, mondta el Murber Ibolya egyetemi docens a Magyar Történelmi Társulat Nyugat-Dunántúli Regionális Csoportjának rendezvényén megtartott előadásán.
A történész friss szakirodalmi adatok alapján a trianoni döntés okairól is beszélt.
A szervezők Magyarország és Ausztria az első világháború után címmel várták a trianoni békeszerződés századik évfordulójához kötődő, rendhagyó történelemóra keretében megtartott tudományos ülésre a hallgatókat szeptember 29-én.
A rendezvény két előadója az első világháború végétől az első magyar békerevízióig tartó három évet vette górcső alá.
Elsőként Murber Ibolya az 1918–1920 közötti osztrák–magyar válságkezelésről szólva kifejtette, ebben a „bonyolult időszakban” sokféle egymást generáló, erősítő társadalmi, politikai és gazdasági esemény, illetve folyamat találkozott.
A történész rámutatott, a közös birodalom 1918-as összeomlása után Magyarország és Ausztria más-más utat járt be.
Előbbi csak Nagy-Magyarországban volt képes gondolkodni, míg utóbbi a már a Habsburg-korszakot is jellemző kompromisszumra való hajlandósággal viszonyult a kialakult helyzethez, ráadásul az új nemzetállam létrehozására vonatkozó elképzelései is voltak.
A válságkezelést mindkét országban a baloldal donimálta, mondta az előadó, ám hazánkban sokkal kevesebb kormányzati tapasztalata volt a hatalmon lévőknek, mint Ausztriában, amely leginkább az eseményekkel való sodródásban nyilvánult meg, nagyban hozzájárulva az átmeneti időszak zaklatottságához.
1920 után a politikai irányvonal Magyarországon és Ausztriában is megegyező volt: jobboldali, konzervatív, nacionalista, a liberalizmust elvető, antiszemita kurzus jutott vezető szerephez.
Murber Ibolya a friss szakirodalmi adatok alapján a trianoni döntést túlterhelt békének nevezte, amelyet lehetetlen volt úgy megvalósítani, hogy abban senki ne szenvedjen hátrányt.
Hozzátette, a győztes antanthatalmak ezért azok számára hoztak kedvezőbb döntést, akik stratégiailag fontosabb partnerek voltak számukra, és hazánk nem tartozott ezen országok közé.
Ezt követően az ülésen levetítették annak a korábbi előadásnak a felvételét, amelyben Tóth Imre történész, a Soproni Egyetem egyetemi docense Sopron 1921-től a rendszerváltásig tartó történelmét boncolgatta.
Mint ismeretes, 1921 decemberében Sopron és környékének lakossága népszavazáson döntötte el, hogy a város ne Ausztriához, hanem Magyarországhoz tartozzon.
Sopron válságos gazdasági helyzetbe került a monarchia közös piacának elvesztése, majd pedig saját piackörzetének elcsatolása miatt.
1921 után a városba érkezőket elnéptelenedett piactér és ürességtől kongó üzletek fogadták, hogy aztán az idegenforgalom fejlesztésének eredményeképp az 1970-es évekre visszaszerezzen valamit korábbi történelmi szerepéből.
Akkoriban Sopron a nyugatról érkezettek számára a kirakatszocializmus helyszíne volt, a külföldiek itt kaphatták első benyomásaikat a szocialista Magyarországról.
Más-más válságkezelés után ugyanaz a politikai irányvonal
Más-más válságkezelés után ugyanaz a politikai irányvonal
0
/
0
0
/
0