A Kórus című alkotás története egészen az 1980-as évekig nyúlik vissza.

Cikkünkben a mű alkotója is megszólal.

Számos olyan érték van a környezetünkben, amelyek mellett nap mint nap elmegyünk, és sok esetben talán még arról sincs fogalmunk, hogy valójában mit látunk.

Úgy tűnik, így van ez a Savaria Egyetemi Központ C–épületének portája mögött található domborművel is.

Az alkotás forgalmas helyen található, a campus munkatársaitól és hallgatóitól az ebédlőben vagy éppen a Sportcsarnokban szép számmal megforduló nem egyetemi polgárokig senkinek se kerüli el a figyelmét.

Nemrég a domborművel kapcsolatos, fotóval illusztrált találós kérdést tettünk fel Facebook-oldalunkon. A posztra több hozzászólás érkezett, amelyek írói közül sokan tudták, hogy a Savaria Egyetemi Központ melyik pontján készült a kép, ám azt már senki sem találta el, hogy mi is ez az alkotás. Utánajártunk.

A mű történetéről elsőként Tóth Csaba festőművész, a Vizuális Művészeti Tanszék főiskolai docense szolgált információkkal.

„A rendszerváltásig hatályban volt az úgynevezett egy százalékos törvény, amely szerint minden közintézmény építésekor a beruházás költségének egy százalékát köztéri képzőművészeti alkotás létrehozására kellett fordítani. A C–épület esetében is ez történt. Ennek a feltételnek a teljesüléséért a Megyeháza Képzőművészeti lektorátusa, illetve az adott térségben a közigazgatás kulturális ügyeket intéző munkatársa volt a felelős”

– mondta el az előzményekről szólva.

Tóth Csaba akkoriban a Megyeházán dolgozott művészeti előadóként, ezért nem csupán a dombormű 1986-os átadásakor volt jelen, hanem létrejöttének körülményeire is emlékszik.

„A murália alkotója Szurcsik János, Munkácsy-díjas festőművész, az akkori rajz tanszék egyik tanára, aki, miután ezzel a munkával megbízták, fél éves fizetés nélküli szabadságra ment, hogy elkészíthesse művét. Arra már nem emlékszem, hogy szabad kezet kapott-e a téma megválasztásában, de arra igen, hogy az ELTE Savaria Egyetemi Központ jogelőd intézménye, az akkori Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola énekkarát szerette volna megjeleníteni. Antik, görög mintákat vett alapul, ezért leegyszerűsítettek, szinte sematizáltak az arcok az alkotáson, nem konkrét személyeket ábrázolnak. Szurcsik János a rajz tanszék egyik tantermében kivitelezte a művet, a tanszék kemencéjében égette ki a muráliát alkotó agyaglapokat.”

Tóth Csaba emlékeztetett: az A–épület portájánál is helyet kapott egy murália (nagyméretű faldíszítmény), Sarkantyú Simon festőművész olajpannója, amely véleménye szerint 1959–1960-ban, a szombathelyi felsőoktatás elindulásakor készült. (Az alkotásról fotót nem, csak utalást találtunk a művész interneten elérhető életrajzában.)

Fontos adalék, hogy mind az A–, mind a C–épület esetében az volt a művek célja, hogy az intézménybe belépők lássák, hogy oktatási intézményben járnak.

A domborművet készítő művésszel fia, Szurcsik József, ugyancsak Munkácsy-díjas festőművész révén vettük fel a kapcsolatot.

A jelenleg is Budapesten élő Szurcsik János szinte az intézmény első éveitől, 1975-től oktatta a főiskola rajz tanszékének művészpalántáit, egészen 1990-ig.

„Noha Budapestről hosszú vonatúttal jutott el hétről hétre az óráira, szívesen tanította a növendékeket, szeretet és megbecsülés övezte a tevékenységét. Apám a Kórus című mű készítésekor már Munkácsy-díjas, Érdemes Művész volt, több komoly murális munkával a háta mögött. Ezért is eshetett rá a vezetőség választása az új épületszárny dekorálásakor”

– árulta el Szurcsik József.

Azt már Szurcsik János idézte fel, hogy az alkotás – a megbízástól a tervezésen és kivitelezésen át az átadásig – 1983 és 1986 között készült.

„A C–épület felépülését követően a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola igazgatóságának a felkérésére és a Képzőművészeti Lektorátus jóváhagyásával kaptam megbízást a munkára. Az általam elkészített végső tervet számos – örömmel végzett – tanulmány, előzetes variáció és anyagkísérlet előzte meg. Végül egy padlótól mennyezetig érő, maradandó anyagból készítendő terrakotta domborműre tettem javaslatot, amelyet elfogadott a bírálóbizottság.”

Szavai szerint Szurcsik János közel érezte magához a főiskola szellemiségét, ezért szívesen vállalkozott a feladatra.

„Úgy éreztem, hogy a főiskolán zajló komoly, elmélyült tanulói és oktatói tevékenységet, az együttműködést és a karok, szakok, tagozatok közötti rendet, harmóniát a fiatalok teljes falat beborító kórusának motívuma szimbolizálja. Nem egy konkrét eseményt akartam megmutatni, hanem a közösségi tanulás, megismerés, előadás harmóniájának, összhangzatának gondolatát szándékoztam kifejezni. Elgondolásomat az épületbe történő belépéskor a teljes fal monumentalitásának élményére alapoztam, bár ezt ma már sajnos megtöri az elé épített porta, a mű bő egyharmadának eltakarásával.”

Még egy érdekességet tartogatunk, amelyet a domborművel kapcsolatos információk gyűjtése közben Pozsonyiné Falusi Anikó főiskolai docens, a Zenepedagógiai Tanszék vezetője osztott meg velünk. Eszerint a legendás karnagy, Horváth Rezső, aki a szombathelyi énektanár képzés kezdetétől több évtizedig, még nyugdíjazását követően is dolgozott a tanszéken, a C–épület átadása utáni években, talán véletlenül, talán nem, de a mű mögött található nagyelőadóban tartott próbákat az általa vezetett és sikerre vitt női kar számára.