Közös munka és évek óta tartó barátság

– Mikor kezdődött az életetekben a tantárgyaitok iránti szeretet?

Róbert: – A történelem volt az abszolút kedvenc a számomra, főleg a hadtörténelem iránt érdeklődtem igazán. Általános iskolás koromban Gyöngyösfalu könyvtárából kölcsönöztem ki Kertész István Ókori hősök, ókori csaták című könyvét, ami nagy hatással volt rám: a benne lévő hadtörténeti leírások és képek megismerésével kezdődött nálam minden. A földrajz pedig valójában nem volt teljesen egyértelmű: magyar és biológia szakon is gondolkodtam, azért döntöttem mégis az előbbi mellett, mert jól tudom kapcsolni a történelemhez.

János: – A történelmet és a fizikát is nagyon szerettem általános- és középiskolás tanulmányaim során, de továbbtanulásnál a környezetem a fizika alapszakra buzdított. Azt gondolták, hogy bizonyára történészből több van, így fizikusként nagyobb esélyem lenne elhelyezkedni. Ekkor még nem gondolkodtam a tanári pályán. Amikor viszont megérkezett Szombathelyre az ELTE és úgy döntött, hogy a tanárképzés támogatásával az alapszakok egy részét kivezeti, megszűnt a fizika is. Ez keresztbe húzta a számításaimat, de kinyitott egy másik ajtót, ami a tanárképzéssel megszerezhető mesterszintű diploma volt. Így terelődtem végül is a történelem–fizika szakra.

– Szerintetek mi az oka annak, hogy pont ezen területek iránt kezdtetek el érdeklődni? Segítette-e az általános- és középiskolátok a tehetségetek kibontakozását?

Róbert: – Én arra tudnám visszavezetni, hogy a ’90-es évek végén és a 2000-es évek elején, amikor én a zsenge ifjúságomat töltöttem, nagyon sok volt az akciófilm a tévében, ahol a hadakozás központi elem volt, illetve jómagam is műanyag katonákkal játszottam gyermekként, ezek mind-mind hozzátettek. Mindemellett olyan könyveket és dokumentumfilmeket is fogyasztottam, amikkel sok mindent megtudtam arról, mi hogyan történt a múltban magyar- illetve egyetemes történelmi szinten, amit nagyon élveztem. Talán az is táplálta az érdeklődésemet, hogy középiskolában airsoftoztam, illetve más számítógépes stratégiai játékokkal is játszottam, amik valamelyest köthetők a hadászathoz, végül de nem utolsó sorban pedig a gimnáziumi történelemtanárom, Vigh Kálmán nagy hatással volt rám.

János: – Igazság szerint azt nem tudnám megfogalmazni, miért a fizika és a történelem az a két tantárgy, ami igazán érdekelt gyerekkoromban, de az biztos, hogy a tanáraim meghatározók voltak az életemben. Fontos számomra az irodalom is: sokat olvasok és verseket írok, de más műfajokkal is próbálkoztam már. Több pályázaton és versenyen is eredményesen szerepeltem, valamint két önálló kötetem is megjelent, mégsem akartam soha, hogy ebből hivatás legyen. Az irodalom számomra legalább annyira meghatározó, mint a két szakom, de elsősorban olvasónak és alkotónak tartom magam, szeretnék megtartani egyfajta kívülálló státuszt. Így maradt a történelem és a fizika.

– Az egyetem hogyan formálta kezdeti érdeklődéseteket?

Róbert: – A diákműhely rendezvényein tartott előadásaim legalább háromnegyede valamilyen hadtörténeti téma vagy haditechnikai fejlesztés, esemény volt, amely egy-egy háborúhoz köthető, úgyhogy az egyetemen volt lehetőségem kibontakozni. Sajnos külön hadtörténettel kapcsolatos kurzusunk nem volt, de a történelem iránti szeretetemet egyértelműen mélyítette az egyetem, illetve sokat hozzám is adott: amit a tanulmányaink során forrásfelhasználással és kritikával kapcsolatban tanultunk, illetve különböző szerzők és kutatók megismerésével bővült és formálódott az a halmaz, amiben én a történelmen belül mozogtam.

János: – Az egyetem nagyban hozzájárult ahhoz, hogy azokkal a témákkal foglalkozzak komolyabb szakmai szinten, amelyeket szeretek. A tudományos pálya iránt is érdeklődtem, így az Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) mindig vonzott. Az első OTDK-n 2019-ben tisztán történelmi témám volt, a másodikra már Kalocsai tanár úr motivációjára olyat választottam, amely mindkét szakomhoz kapcsolódik. Nagy szerencsémre abban az évben volt egy fizikatörténet kurzusom Németh István tanár úrral, így kerültem közel a középkori tudósokhoz, ami segített abban, hogy megtaláljam a következő témámat. 2021-ben első helyezést értem el az OTDK-n a Fizika, Földrajz, Matematika Szekcióban, ahol Petrus Peregrinussal foglalkoztam, ő írta az első fennmaradt értekezést a mágnesek tulajdonságairól. A 2022-es OTDK-dolgozatom pedig már tanításmódszertani pályamunka, így látható, hogy nagyon nagy a szórás nálam szekciókban, ez is mutatja, hogy az egyetemi tanulmányaim alatt bátran foglalkozhattam azokkal a témákkal, amik a leginkább érdekeltek engem. Ezek azonban kapcsolódnak egymáshoz, és a jelenlegi kutatásaim során sokat profitálok abból, hogy korábban több területen is próbálkoztam. Hálás vagyok ezért a témavezetőimnek: Szendreiné Boncz Ildikó tanárnőnek, valamint Urbán Máté és Nagy Sándor tanár uraknak.

Az irodalom iránti szeretetem is mélyült az egyetemen 2019-ben a Napkút Kiadónál jelenhetett meg a második verseskötetem, s ehhez nagy segítséget nyújtott az ELTE művészeti ösztöndíja. Nagyon hálás vagyok Fűzfa Balázs tanár úrnak a támogatásáért, ő segített az ösztöndíj elnyerésében, illetve részt vett a bemutatón is, ketten ismertettük a könyvet a sárvári könyvtárban.

– Mi vonzott titeket a tanári pályára?

Róbert: – Nagy löket volt a pályán való elindulásban az, hogy a rokonsági és ismeretségi köröm többször is megerősített abban, hogy történelemtanárnak kellene mennem. Ők azzal indokolták ezt, hogy történelmi témakörben mindig naprakész tudásom volt, és szerintük érthetően és érdeklődéssel beszéltem ezekről.

A pozitív megerősítésen kívül közel áll a szívemhez az is, hogy különböző ismereteket sajátítsak el, mélyítsem a tudásom, majd átadhassam őket, ami lényegében tudományos ismeretterjesztés, ez pedig teljes egészében a tanári pálya.

Azt még rólam érdemes tudni, hogy szociális munkás végzettségem is van, amivel ügyintézőként dolgoztam Szombathelyen. A munkakör főleg papírmunkából állt, ami alapvetően jó volt, de úgy éreztem, hogy mással szeretnék hosszútávon foglalkozni, és mindig hálás leszek a családomnak, amiért támogattak abban, hogy ismét beüljek az iskolapadba.

János: – Annak ellenére, hogy a fizika alapszak megszűnésével kerültem a tanári pályára, a felvételi időszak és az egyetem megkezdése közötti időszakban már éreztem, hogy ez lesz az én utam, a gyakorlatok és az eddigi tapasztalataim pedig nagyon megerősítettek, és már nem tudnám magam másnak elképzelni.

– Mindketten Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíjasok vagytok, ami gyönyörű eredmény. A kimagasló tanulmányi eredményen túl mi hozta meg nektek ezt a sikert?

Róbert: – Kisebb konferenciák és rendezvények előadójaként például Radnóti- és Ady- konferencián, nyelvészeti diákműhelyi esteken vettem részt történelmi témáimmal, illetve igyekeztem bekapcsolódni a hallgatói önkormányzat helyi képviseletének munkájába gólyapásztorként, végül, de nem utolsó sorban pedig a Jánossal közös diákműhelyünk is sokat nyomott a latba.

János: – Az OTDK és egyéb tanulmányi eredményeim is pontot értek, de Robival közös Történeti Diákműhely szervezőjeként és előadójaként természetesen ez is hozzásegített az ösztöndíjhoz.

– A Történelmi Diákműhely nagy sikert aratott az ELTE SEK hallgatóinak körében, hisz nem csak történelem, hanem más szakos hallgatók is előszeretettel látogatták eseményeiteket, estjeiteket. Hogyan kezdődött a diákműhely megalapítása?

Róbert: – A képzésünk elején, történelem kapcsán több szaktársunkkal is beszéltünk arról, hogy bár sok-sok évet itt töltünk a képzésben, mindenre még sincs időnk – azt hiszem, minden szak küzd ezzel. Erről az oldalról fogalmazódott meg bennem egy hiánypótló műhely ötlete, majd 2019-ben kezdtük meg Janival komolyabban megfogalmazni az erre való igényünket és láttunk hozzá a szervezéshez. Később csatlakozott hozzánk Lysewycz Adri, Hengszter Norbert, Kardos Laura, oktatói oldalról pedig Agócs Nándor, Murber Ibolya és Kalocsai Péter segítettek minket.

– Hogyan látjátok ennyi idő elteltével a műhely működését és a kialakult közösséget?

Róbert: – Alapvetően a műhely és az általa kialakult közösség attól eltekintve, hogy természetesen barátok, baráti társaságok is csatlakoztak, mégis inkább egy szakmai színtér. Janival való barátságunkat is szakmai kapcsolati irányba terelte inkább a műhely, ami lehetőséget adott nekünk arra, hogy más oldalról is megismerjük egymást.

János: – Teljesen egyetértek, és annyit még hozzátennék, hogy az egész műhely közösségi ereje az, ami nagyon fontos. Igaz, hogy inkább szakmai a légkör, de az, hogy le tudunk ülni bármilyen témában megkérdezni egymás véleményét, jót tett a mi, és az alattunk lévő évfolyamoknak is. Jó volt azt is látni az évek alatt, hogy tudtak viszonylag szorosabb szaktársi és hallgatótársi kapcsolatok kialakulni, mi is megismerhettük jobban a velünk egy egyetemre járókat, és beleláthattunk mások tudományos munkájába és érdeklődésébe.

Róbert: – A programjaink egy részét a résztvevők ötleteiből állítottuk össze, valamint saját és hallgatótársaink javaslatára szerveztünk meg: több előadásos est és tudományos konferencia, vendégelőadás, vitaest és filmklub került megrendezésre a Történeti Diákműhely keretein belül, illetve együtt ellátogattunk a Szemtől Szemben kiállításra is. Szerintünk ez az alulról induló szerveződési forma is hozzátesz ahhoz, hogy szakmailag ilyen érdeklődő hallgatói közösség alakuljon ki.

János: – A diákműhely egyik profilja valóban a közösségépítés, a tudományos ismeretterjesztés, a tudomány népszerűsítése, a valós áttörést viszont 2020-ban értük el közösségszervezői és tudományos szinten is. Addigra megtaláltuk a megfelelő fórumokat, a szervezés is egyre jobban ment, illetve a hallgatók mertek kérdezni és visszajelzést kérni a műhely estjein megjelent oktatóktól vagy akár hallgatótársaiktól. Az volt a cél, hogy a többi egyetem konferenciáihoz, előadóestjeihez hasonló színvonalú, de a szombathelyi egyetemhez híven családias légkörben valósuljanak meg a szakmai események, ahol a hallgatók megmérettethetik magukat az OTDK-ra való kvalifikáció előtt. 2022-ben Budapesttel együtt szerveztünk konferenciát, erről készült kiadvány is, ami nagyon színvonalasra sikerült hála a résztvevő előadóknak. Amit azonban mindenképpen kiemelnék, az a szervezés jellege, vagyis az, hogy a legtöbb programot mi magunk szerveztük. Az oktatóink hagytak bennünket kibontakozni, s bár támogattak minket, minden apró részletet meg kellett tanulnunk. A diákműhelyben sokkal több a hallgatói munka, mint más hasonló fórumok esetében, éppen ezért jó érzés, amikor budapesti oktatóktól, hallgatóktól kapunk pozitív visszajelzéseket.

Szeretnénk megragadni az alkalmat, hogy megköszönjük az egyetem támogatását is: Lenkai Nóra rektori biztos és Lenner Tibor, az ELTE Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ igazgatója köszöntőt mondott a konferenciáinkon és a kivonatkötetekbe is írtak, Skribanek Anna tanárnőnek köszönjük, hogy a Kari Tudományos Diákköri Tanács is támogatta a rendezvényt. Emellett szeretnénk megköszönni az alapítótársainknak és minden hallgatónak, aki segítette a munkánkat és eljött a rendezvényeinkre!

Összességében mi nagyon elégedettek vagyunk a műhely működésével, és kíváncsian várjuk, hogy az új vezetők, Kánai Csenge Anna, Mészáros Viktória Alexandra és Szabó Bálint hogyan viszik tovább.

– Mik a terveitek a jövőre nézve?

Róbert: – Az egy éves gyakorlat alatt nem sikerült leadnom a szakdolgozatomat, így mindenképpen szeretnék diplomázni és munkába állni, mert nagyon vonz a tanárság. Szeretnék magamnak egy-két évet adni, hogy teljesen belerázódjak a szakmába, hogy megnézzem, hogyan tudok helyt állni, és adok időt magamnak arra, hogy eldönthessem, szeretnék-e a tudományos pálya iránt, esetleg egy doktori képzésben elköteleződni.

János: – Kaptam egy e-mailt Budapestről a 2023-as OTDK-ra való készüléskor, ebben figyelmembe ajánlották a fizika doktori iskola fizika tanítása programját, amely kimondottan fizikatanárként végzetteknek szól. Fontos lehetőségnek tartom ezt, mert jó a doktori iskola nemzetközi hírneve, kiváló oktatók tanítanak ott, így nem is volt kérdés, hogy elkezdjem-e. Azt érzem jelenleg, hogy a szakmámban és a képzésben is jó helyen vagyok, és. Számomra fontos témával, a fizika tantárgyközi kapcsolataival fogok foglalkozni a következő években, de persze az irodalmat sem hanyagolom el. Mindenképpen szeretnék a doktori iskola elvégzése után is tanítani és részt venni a tehetséggondozásban.