Közelebb lépve Devecseri Gáborhoz

Szöveg és fotó: Kleinhappel Miklós | 2025.04.11.

A magyar költészet napja apropóján rendezett megemlékezéssel tisztelgett Devecseri Gábor (1917–1971) előtt az ELTE Savaria Egyetemi Központ (ELTE SEK). A költő, író, műfordító szellemi hagyatékának egy része évek óta az egyetemen található, és most tárgyi emlékekkel is gazdagodott az intézmény. A rendezvényen bemutatták az Irodalomtudományi Tanszék új kiadványsorozatának első kötetét is.

Az április 10-én az ELTE SEK könyvtárában megtartott ünnepséget Czetter Ibolya, a szervező Irodalomtudományi Tanszék vezetője nyitotta meg, aki bevezető gondolataiban Devecseri Gábor szombathelyi kötődésére és az egyetemen őrzött értékes hagyatékára hívta fel a figyelmet. Emlékeztetett arra, hogy Devecseri Gábor és felesége, Huszár Klára az 1960-as években és az 1970-es évek elején az Iseumi Játékok alkotó művészeiként a nyarakat Szombathelyen töltötték. Huszár Klára férje halálát követően is szívesen ellátogatott a városba, a Devecseri által fordított darabok bemutatóira.

Devecseri könyvtárának egy része 1982-től került az ELTE SEK jogelőd intézményébe, annak is a Tanácstermébe. Napjainkban az állomány csaknem négyezer kötetre rúg. Az özvegy a köteteket olyan magyar felsőoktatási intézményre kívánta hagyományozni, ahol magyar szakos tanárképzés is folyik.

A szellemi örökséget követően Devecseri János fia ajándékaként nemrégiben tárgyi hagyatékkal is gyarapodott az egyetem: egy asztal és négy szék érkezett, amely a költő otthonának atmoszféráját idézi meg. „A tárgyaknak lelkük van” – mondta Czetter Ibolya, utalva arra, hogy ki mindenki ült ennél az asztalnál – Kodály Zoltántól Karinthy Ferencen, Örkény Istvánon és Boldizsár Ivánon át Déry Tiborig sokan –, és hogy számos fordítás is született e tárgyak társaságában.

A Devecseri-emléksarok a könyvtár második emeletén található Pável Ágoston-szobában kapott helyet.

Devecseri Gábor költészetéből hallgatók adtak ízelítőt: Goda Máté a Levél, Ádám Evelin a Költőkre című művet szavalta el.

Barták Balázs adjunktus saját Devecseri-élményei alapján osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. Az első, személyiségformáló jelentőségű réteg számára az volt, amikor középiskolai tanulmányai első három félévében – Devecseri fordításában – kizárólag az Iliásszal foglalkoztak irodalomórákon. Ekkor épült bele identitásába az érzés, hogy „azt is lehet csinálni, amit nem lehet”, és végig ott volt velük az Európát meghatározó kulturális hagyomány, az antikvitásban gyökerező, zsidó-keresztény kulturális tradíció. Majd a negyedik félévben következett – szintén Devecseri – az Odüsszeia…

Ahogyan a szombathelyi Bloom-kultuszban, úgy Barták Balázs életében is mérföldkő az Ulysses és a Bloomsday, amelynek egyik alapítója volt. Mint fogalmazott: soha nem érezhetnénk a Joyce művéből áradó maró gúnyt, ha nem olvasnánk Devecseri fordításában az Ulyssest.

A rendezvényen bemutatták az Irodalomtudományi Tanszék legújabb kiadványsorozatának első kötetét is, Petőfi és Madách 200 címmel. Ebben azok az oktatói és hallgatói tanulmányok kaptak helyet, amelyek 2023-ban a tanszék szervezésében a Petőfi- és Madách-bicentenárium alkalmából az ELTE Savaria Egyetemi Központban megrendezett szimpóziumon és egyéb eseményeken hangzottak el. Az írások a hagyomány és az új megközelítések közti párbeszéd ösztönzésének szándékával készültek, egyebek mellett a két szerző műveinek újraértelmezésére tesznek kísérletet.

A könyvbemutató keretében az ünnepség moderátora, Málics Viktória hallgató beszélgetett két szerzővel, Szemerics András hallgatóval és Czetter Ibolyával.

Szemerics tanulmányában Petőfi természetesztétikáját vizsgálja filozófiai és hermeneutikai nézőpontból. A szerző saját pozícióját „az ördög ügyvédjeként” határozza meg, hiszen írásában kritikai kérdéseket fogalmaz meg Petőfi romantikus természetlírájával kapcsolatban. A tanulmány központi kérdése az, hogyan értelmezhető ma Petőfi természetközpontú költészete, és miért vált problematikussá a kortárs olvasó számára.

Czetter Ibolya a „tűnődő Petőfiről” szóló tanulmányában a Világosságot című vers értelmezését kínálja. A mű nem illeszkedik a klasszikus Petőfi-képbe: nyelvezete, témái és filozófiai súlya eltér a jól ismert, magabiztos, nemzeti és harcos Petőfitől. A Világosságot sokkal inkább a tűnődő, bizonytalan, a világ értelmét kereső költő jeleníti meg. A választás azért is különleges, mert nem a „klasszikus” Petőfit mutatja, hanem azt, aki már elindult egy másik irányba – és akiről a szerző úgy véli, ha tovább él, talán ebbe az irányba fejlődött volna tovább.