Konferencia „Arany-keretben” a SEK-en

Kocsis Marcell – Fotó: Kleinhappel Miklós | 2018.06.12.

Az, hogy a szombathelyi egyetemen bölcsésztudományi találkozót és műhelyt tartanak, önmagában nem szokatlan vagy különleges. A június 7-én, a Berzsenyi téri „D” épületbe szervezett, egy Arany János idézet köré épült tudományos konferencia azonban rendhagyó volt a nagyságrendje és az előadói tekintetében is: az egész napot felölelő rendezvényen a Savaria Egyetemi Központ számos oktatója mutatta meg az egyetemi közösségnek, hogy milyen munkákban mélyült el a közelmúltban.

„Fénybe öltözteti a világos eget”- írja Arany János Ősz végén című versében, de a nyárkezdet nem csak az írott szövegekkel foglalkozó SEK-es oktatókat inspirálta: bár a konferencia kerete kapcsolódik Arany János személyéhez és a Bölcsésztudományi Centrum munkatársai szervezték, más karokról, elsősorban képzőművészetekkel vagy zenetudománnyal foglalkozó előadók is megszólítva érezték magukat. „Arany János minden gondolkodó ember számára fontos.”- magyarázta meg Dr. Fűzfa Balázs egyetemi docens, a konferencia egyik házigazdája az „Arany-keretet”. Az irodalomtörténész elmondta: bár sok előadás valóban kötődik a 201 éve született költőhöz, sokan más kapcsolódási pontot találtak előadásukkal.

A konferenciát a Mindvégig című vers nyitotta Lutor Katalin szavalatában: „Van hallgatód? nincsen? Te mondd, ahogy isten adta mondanod…”- írja Arany és a hallgatóság könnyen érthette igaznak ezeket a sorokat a jelenlévőkre is, akik a tudományok nevében gyűltek össze. A vers után Dr. Németh István, szombathelyi ügyekért felelős koordinációs rektorhelyettes köszöntötte az oktatókat és a hallgatóságot. A rektorhelyettes kifejezte abbéli örömét, hogy a sok változás, öröm és gond ellenére is összetartanak az oktatók, erősnek tűnik az egység: ezt kell közösen megőrizni a jövőben is.

Horváthné Dr. Molnár Katalin főiskolai tanár, a Bölcsésztudományi Centrum vezetője a konferencia jelentőségét értékelte köszöntőjében: az új szervezetben, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen belül is meg kell mutatni, hogy Szombathelyen évtizedek óta magas szintű tudományos munka folyik; össze kell kötni az ELTE-s és a berzsenyis szombathelyi hagyományokat: ennek keretében adják át a konferencián a Dr. Bariska Mihály-díjat Szalai Dóra anglisztika szakos hallgatónak elismerésül kiváló tanulmányi eredményeiért. A tanárképzés jó kezekben van Szombathelyen, zárta gondolatait a centrumvezető.

A hivatalos köszöntők után a Zenei Intézeti Tanszék három hallgatójának énekműsora következett. Lengyel Dominika és Sulics Renáta Mosonyi Mihály megzenésítésében adta elő a Letészem a lantot, illetve a Mátyás anyja című verseket, míg Ling Emese a Kodály Zoltán tolmácsolta Haja, haja című költeményt énekelte el; mindhárom dal, mindhárom fellépő egészen mély érzéseket szólaltatott meg gyönyörű énekhanggal és tiszta előadásmóddal. A tanárszakos lányokat Farkas Erzsébet főiskolai docens készítette fel, Máriás Zsolt pedig zongorán kísérte.

A három szekcióban egymást átfedve és váltva, délelőtt tíz órától délután négyig tartottak az előadások: a témák változatosságát jól mutatja pár kiragadott példa: a szombathelyi székesegyház kézirattárának ismeretlen irataitól kezdve, Arany János neurózisának leírásán át, az újságírásbeli hírértékfaktor változásokig számos kutatás mutatkozott be a csütörtöki nap folyamán.

A szekcióelnökök is első sorban ezt a tudományos gazdagságot és változatosságot emelték ki összegzésükben. Horváthné Dr. Molnár Katalin, az A. szekcióról elmondta, hogy a zenetudományi csoportosítás miatt heterogén és színvonalas szekciót elnökölhetett. Dr. Fűzfa Balázs, a szekció váltóelnöke az Arany Jánoshoz leginkább kötődő műhelyt értékelte, az összes előadást és kutatást „tovább írandónak” nevezte. Dr. Czetter Ibolya főiskolai tanár, a B. szekció nyitóelnöke utalt az informális és „büfébeszélgetések” fontosságára: ezek minden konferenciának nélkülözhetetlen elemei. A tanárnőt Dr. Katona Attila egyetemi docens követte, aki felidézte, hogy a konferencia szervezésekor azt kérte az oktatóktól, hogy az „arany” szó köré csoportosítsák előadásukat: ez színvonalasan és szellemesen sikerült is. Az oktató kiemelte, hogy a vitákat, mint a saját gondolatok rendezésének eszközét is nélkülözhetetlennek tartja. Dr. Bordács Andrea főiskolai docens és Dr. Pozsgai István egyetemi docensek a saját tudományterületüket is bemutatva tekintették át a C. szekció előadásait.

A zárszó után szintén két hallgató zenés műsora teremtett egységet a megnyitó és a lezárás között: Teleki Blanka és Mihajliv Renáta Arany János saját megzenésítésében adták elő a Csendes dalok című művét.

A konferencia egy egyedülálló kísérőprogramot is tartogatott: Láng Gusztáv József Attila-díjas irodalomtörténész mutatta be Kántor Lajossal közösen írt, Száz év kaland, Erdély magyar irodalmából című kötetét. Az irodalomtudós kérdésünkre elmondta: valóban párhuzamba hozható a most megjelent írás a híres Romániai magyar irodalom 1945-1970 című, mára már legendássá vált könyvvel: akkor és most is az értékalapú választások és elemzések, a kívánatos és minőségi jelenségek felkarolása és recenziója volt a fő rendező elv, szemben az akkori románai államhatalommal is. Bár a politikai helyzet rengeteget változott Erdélyben is, a kritikának és a szakirodalom-írásnak napjainkban is felelőssége van, hogy közre működjön egy-egy irodalmi közösség alakításában: természetesen az alkotó folyamatok ugyanennyire befolyásolják az irodalomtudósok gondolkodását is; a lényeg, hogy az erkölcs abszolút törvényei uralkodjanak az irodalomban is. Láng Gusztáv a kisebbségi lét vezérelte nézőpontot is fontosnak tartja mindkét kötet szerkesztése során. A szerzővel Dr. Fűzfa Balázs beszélgetett, Szabó Tibor Jászai-díjas színművész pedig közreműködött.

Konferencia „Arany-keretben” a SEK-en