Kollégáink is előadtak a SEK Kutatók éjszakája rendezvényén
Az ELTE SEK 2023. szeptember 29-én rendezett Kutatók éjszakája programon Keppel Csilla Mi történt 200 éve Szombathelyen? – Az első egylet megalakulása a „súlyosabb nyavalák ellen” címmel a vasi megyeszékhely várostörténetének egy eddig feltáratlan, újdonságokkal teli témájáról tartott előadást. 1823-ban, amikor a város első egylete (az Emberbaráti Egylet = Philanthropischer Verein zu Steinamanger) megalakult, a polgárosodás útjára lépett és egy előremutató – a magyar viszonyok között nyugatias – kórházkultúrát honosított meg. A nagy szombathelyi tűzvész hatása alatt cselekvő kereskedő, patikus, orvos, jogász stb. élére állított filléreivel szövetkezett arra, hogy a „súlyosabb nyavalákban” szenvedők felgyógyítására kórházat épít. A 89 „polgártárs” és 2 céh az emberbaráti eszme, az akkor rendkívül modernnek számító elképzelések hatása alatt szervezte meg a térség első gondos ápolást ígérő betegházát. Intézményi szinten ezzel már a reformkor előtt szétvált a városban az idősgondozás a betegápolásétól.
Baráth Zsolt adjunktus A Rába és a Zala folyó a kora újkorban című figyelemre méltó környezettörténeti előadásának első felében a kora újkori Magyarország éghajlati sajátosságait mutatta be, amely során kitért a „kis jégkorszak” -nak nevezett klímatörténeti periódus hatásaira, illetve arra, hogy ezek miként érvényesültek hazánk, pontosabban a magyarországi folyók esetében. A prezentáció második felében pedig a Rába és a Zala folyók hidrológiai viszonyait vázolta fel a korabeli feljegyzések segítségével. Ehhez kapcsolódva kitért arra is, hogy a két folyó vízügyi tulajdonságai miként befolyásolták az oszmánok elleni védekezést és a térségben élők mindennapi életét.
Urbán Máté adjunktus Gyalázkodások a kora újkori Magyarországon címmel adott elő. Érdekes előadásából kiderült, hogy a középkorban és a kora újkorban gyakori jelenség volt hazánkban a gyalázkodás, rágalmazás, becsületsértés, pedig nagyon súlyos büntetés is járhatott érte. Az elkövetőnek akár a nyelvét is kivághatták, de az idő haladtával a csonkítás helyett egyre inkább a nyelvváltság nevű komoly bírságot rótták ki. A források tanúsága szerint a társadalom minden rétege kivette a részét a gyalázkodásból, káromkodásból a nemestől a jobbágyig. Általában társadalmilag egy szinten levő személyek gyalázták egymást, vagy magasabb rangúak szidták az alattuk lévőket, de számos példa van a „felfele gyalázkodásra” is. A felekezeti ellentétek is gyakran csúcsosodtak ki becsületsértéssel járó perpatvarokban. A boszorkányperekből pedig kiderül, hogy a nők is jócskán kivették a részüket a kölcsönös gyalázkodásból. Az előadó több megtörtént érdekes esetet ismertetett.
