Két diákműhely rendezett közös hallgatói konferenciát
Akarva-akaratlanul a korábbi nyelvész, valamint történész tudós–tanár nemzedékek legkiválóbbjainak szellemiségét idézte meg első közös interdiszciplináris hallgatói konferenciájával a Savaria Nyelvtudományi Diákműhely és az ELTE SEK Történeti Diákműhely. Az online rendezvényen két szekcióban kilenc előadás hangzott el.
A Savaria Egyetemi Központ 2017. február elsejével csatlakozott az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez. Az ELTE-n akkor összesen tizenkét diákműhely működött.
Ezek sora még a csatlakozás évében bővült a Gelsei Zsófia hallgató vezetésével Szombathelyen megalakult Savaria Nyelvtudományi Diákműhellyel, amely 2018-ban az egyetemi nyilvánosság előtt az ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézete által szervezett Egyetemi anyanyelvi napokon egy felsőpulyai kutatás eredményeit összegző poszterrel mutatkozott be. A diákműhely ugyanebben az évben, immár Hercz Balázs irányításával, a magyar helyesírásról szóló hallgatói konferenciát szervezett a Savaria Egyetemi Központban, amelyen tizenkét hallgató ismertette kutatásai eredményeit. A Savaria Nyelvtudományi Diákműhely életében ezt követően szünet következett, tevékenysége 2020 decemberében indult újra Hengszter Norbert elnökletével.
A Novák Róbert vezette ELTE SEK Történeti Diákműhely 2019 decemberében alakult. A hallgatói tudományos közösség azóta rendszeresen szervezett programokat, több – különböző tematikájú – előadóestet tartott.
A két diákműhely ezúttal egyesítette erejét, Magyarország 1772–1896 címmel interdiszciplináris online hallgatói konferenciát rendezett március 26-án, amelyre szaktól függetlenül valamennyi szombathelyi hallgató jelentkezését várták.
A tanácskozáson két blokkban hangzottak el előadások, összesen kilenc prezentációt tekinthettek meg az érdeklődők. Az előadók közül heten az ELTE vasi megyeszékhelyen található campusának hallgatói, ketten külsős egyetemisták voltak.
A konferenciát elsőként Vörös Ferenc főiskolai tanár, a Magyar Nyelvtudományi Tanszék vezetője köszöntötte, hangsúlyozva, a diákműhelyekben folyó tevékenységnek nem csak a tudományos utánpótlásnevelésben, hanem a hivatásukra készülő pedagógusjelöltek szakmai felkészülésében is nagy szerepe van.
Vörös Ferenc úgy vélekedett, a két diákműhely együttműködését az a felismerés eredményezhette, hogy a különböző szakterületek képviselőinek folyamatos párbeszéde nélkülözhetetlen. Ebben mutattak példát a korábbi nyelvész, valamint történész tudós–tanár nemzedékek legkiválóbbjai, előbbiek közül például Benkő Loránd, utóbbiak közül Kristó Gyula.
A tanszékvezető a konferencián tárgyalt időszakról szólva elmondta, az a magyar történelem, illetve politikatörténet alakulása szempontjából meghatározó volt, sorsfordító események kötődnek hozzá. Példaként említette 1772-t, a nyelvújítás kezdetének évét, 1896-ot, mint a millenniumi események, valamint a világi anyakönyvezés hazai kezdetének idejét, a Magyar Tudós Társaság 1825-ös megalapítását és az 1844-es évet, amikor hazánkban hivatalos nyelv lett a magyar.
Kalocsai Péter egyetemi docens, a Történelem Tanszék vezetője köszöntőjében úgy fogalmazott, a kiegyezés (1867) utáni bő száz év modernizációs időszakként vonult be a magyarországi történelembe. Ez volt a Nyugat-Európához történt felzárkózás korszaka, amelyhez hasonló fejlődést véleménye szerint hazánk Mátyás kora óta nem produkált.
A tanszékvezető is kiemelte, napjainkban már nehéz olyan kutatást végezni, amelyben az interdiszciplinaritásnak ne lenne szerepe. A tudományos munkával kacérkodó hallgatóknak azt javasolta, olyan témát válasszanak, amiben tudnak újat mondani, friss megközelítésekben gondolkodjanak, támaszkodjanak elsődleges forrásokra és a kutatás kezdetekor ismerjék meg a téma szakirodalmát.
A konferencia első, Nyelvészet- és pedagógiatudományi szekciójában öt előadás hangzott el. Görög Alexandra Vörösmarty nyelvészeti tevékenységéről, Varga Mercédesz a felvilágosodás és a reformkor íróinak nyelvhasználatában megfigyelhető nyelvi sajátosságokról beszélt. Hengszter Norbert a nyelvújítást vette górcső alá az első magyar nyelvű hírlap, a Magyar Hírmondó tükrében. Kardos Laura a felvilágosodás a reformkor közötti tehetségsegítésről, Takács Noel 1945 és 1956 közötti történelemkönyvek alapján a reformkor megítéléséről tartott prezentációt.
A Történettudományi szekcióban Pipics János a Sokféle, időszakos tudományos és ismeretterjesztő szemle ötödik számában található állatnevekből gyűjtött összeállítását mutatta be, Lysewicz Adrienn a szellemfényképezésről beszélt Grünhut Adolf orvos és spiritiszta visszaemlékezései alapján. Novák Róbert az osztrák–magyar északi-sarki expedícióról a korabeli magyar sajtóban megjelent cikkeket, Pap István a Magyar–Olasz Bank Rt. történetét és szombathelyi vonatkozásait ismertette.
A Savaria Egyetemi Központban ebben a tanévben másik két önszerveződő hallgatói tudományos közösség is elindult, egy – szintén az interdiszciplinaritás jegyében – a magyar irodalom tanszéken, egy a pszichológia szakon.