Dr. Németh István az ezredforduló környékén tizenkét évig élt (tanult és dolgozott) New Yorkban. Élményeiről április 3-án mesélt.

A Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület által szervezett rendezvény megtöltötte a Savaria Egyetemi Központ D–épületének földszinti előadótermét. Az egyetem örömmel tárta ki kapuit az érdeklődők előtt, akik – ahogy azt egyikük megfogalmazta – otthon érezték magukat. A SEK célja éppen ez: felsőbbrendű (elefántcsonttoronyba történő) elzárkózás helyett nyitás, hogy egyre többen érezzék, az egyetem értük is van, dolgozik.

A házigazda gyorsan közvetlen hangulatot teremtett. A rövid bevezetőben szóba került, hogy az elmúlt hetekben magas rangú állami kitüntetésben részesült (a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét vehette át). A rektorhelyettes elmondta, hogy számára a közelmúlt legnagyobb sikere mégis az volt, hogy egy középiskolás mentoráltja bejutott az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny döntőjébe. Szombathelynek azért van szüksége felsőoktatásra – tette hozzá –, hogy ne veszítse el a tehetséges fiatalokat. De ha valaki elmegy, az sem baj. Ő is így tett, ám nem felejtett el magyarul, megtartotta magyar identitását, és idővel hazatért. Hazahozta Amerikából mindazt, amit hasznosnak vélt.

Dr. Németh István ösztöndíjasként 1994-ben utazott Amerikába. Akkor még úgy volt, hogy örökre ott marad. Az előzményekről szólva elhangzott, az 1989-ben a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett fiatalt édesapja villamosmérnöknek szánta, de őt jobban érdekelték a lézerkardok, ezért lézerekkel akart foglalkozni. Szegedre ment egyetemre, ahol az utolsó két évben már köztársasági ösztöndíjas volt és az Elméleti Fizika Tanszéken dolgozott. Az amerikai ösztöndíj lehetősége hirtelen jött, de „kihagyhatatlan lehetőséget” jelentett. Igaz, akkor még nem tudott angolul, egy nyár alatt kellett megtanulnia a nyelvet annyira, hogy szeptemberben már tanítani tudjon. Édesanyja szavai csengtek a fülébe akkor, amikor a merőben új közeg miatt kétségei támadtak: ott is csak emberek élnek, semmi sem változik, csak más kultúrába csöppen. Meg is fogadta, hogy kint tartózkodása alatt arra lesz kíváncsi, hogyan élnek, mi mindenben mások az amerikaiak, mint a magyarok.

A rektorhelyettes New Yorkban élt. Abban a korszakban, amikor egy gallon (körülbelül négy liter) tej 4–4,5, míg egy gallon benzin 1 dollár 20 centbe került. Ezért senkit sem az autója fogyasztása érdekelt elsősorban, hanem az, hogy halk legyen, ehhez pedig benzint habzsoló, nagy motor kellett. Ott volt akkor is, amikor 2001-ben leomlottak az ikertornyok.

És hogy mi mindenben mások az amerikaiak? Szeretik az egyszerűséget. Jó példa erre New York úthálózata, amit mérnöki pontossággal, a praktikusság jegyében terveztek meg. Minden nagyon hatékony. Mint a New York-i metró, amely bár első látásra csúnya, de naponta tízmillió embert szállít folyamatosan, és sosem késik. Ez a szemléletmód jelen volt az egyetemen is, ahol dr. Németh István tanult, illetve tanított. Már az épület is egyszerű, hivalkodástól mentes, ugyanakkor az egyetem tizenhárom Nobel-díjast adott a világnak. Mentorát pedig nem az érdekelte, hogy milyen brilliánsan számolta ki egy egyenlet eredményét tizenkét oldalon, hanem az, hogy meg tudta-e oldani a feladatot, és közérthetően el tudja-e mondani az eredményt.

Magyarországon szeretünk arról beszélni, hogyan oldottuk meg a dolgokat, de szerintem az a lényeges, hogy mit oldottunk meg, és hogy az érdekli-e az embereket. Ezt a szemléletmódot szeretném meghonosítani a Savaria Egyetemi Központban. Szolgáltató egyetemmé kívánunk válni – hangsúlyozta dr. Németh István.