A Magyar Földrajzi Társaság Nyugat-Magyarországi Osztálya által szervezett rendezvényt Lenner Tibor, a Földrajzi Tanszék vezetője nyitotta meg. Rámutatott, hogy bár a geopolitikai kérdések sok egyetemista számára távolinak tűnhetnek, a közelmúlt eseményei – például az Európai Bizottság túlélési csomagra vonatkozó ajánlása – egyértelműen jelzik: a második világháború után kialakult világrend megbillent, és egy új korszak küszöbén állunk.

A tanszékvezető hangsúlyozta, hogy a világpolitikai folyamatok és konfliktusok megértésében a földrajzi tényezők vizsgálata kulcsfontosságú. Ennek alátámasztására Tim Marshall A földrajz fogságában című könyvét és annak folytatásait ajánlotta a hallgatóság figyelmébe.

Miletics Péter előadását egy kiinduló megállapítással kezdte: a világrend soha nem volt önfenntartó, mindig is aktív, saját érdekeiket érvényesíteni kívánó hatalmak tartották fenn. A jelenlegi helyzetre utalva kijelentette, hogy az Egyesült Államok már nem feltétlenül képes egyedül biztosítani a globális rendet. A világ így egy újabb felosztási kísérlet időszakába lépett, amelyben ismét előtérbe kerül az érdekszférák kijelölése. Ám ez már nem történhet a korábbi módszerek mentén.

Felidézte a hegemónia-ciklusok elméletét is, miszerint egy vezető hatalom idővel megpróbálja másokra hárítani a rendfenntartás költségeit. Ennek példájaként említette Donald Trump fellépését, aki „elkezdte benyújtani a számlát”, utalva a NATO-tagállamok védelmi kiadásainak növelésének igényére vagy éppen vámok kivetésének belengetésére. Mint mondta, az amerikai elnök egyfajta „fordított nixoni” megközelítést alkalmaz: nem éket próbál verni Kína és Oroszország közé, hanem Oroszországot támogatná Kína ellenében. Miletics azonban kétségesnek nevezte ennek sikerességét, mivel szerinte az USA nem tud kellően vonzó ajánlatot nyújtani Moszkva számára.

Az előadó kitért Oroszország jelenlegi helyzetére is. Kifejtette: az ország gazdaságilag gyenge, technológiailag Kínától függ, és mára lényegében nyersanyaggyarmattá vált, amely Kína gazdaságát szolgálja ki. Cserébe Peking gyakorlatilag „eltartja” Oroszországot. A hadsereg is súlyos gyengülésen ment keresztül, az ukrajnai háborút csökkent képességekkel, „lerongyolva, fél kézzel” folytatják. Mindezek alapján Miletics Péter valószínűtlennek tartja, hogy Trump stratégiája, miszerint Oroszországot használja fel Kína ellen, működőképes lehetne.

Hangsúlyozta: Oroszország valójában nem gazdasági nagyhatalom. Befolyását elsősorban az ENSZ Biztonsági Tanácsában birtokolt vétójogára, valamint mintegy hatezer darabos atomfegyver-arzenáljára alapozza. Katonai előretörése is rendkívül lassú; a szakember ironikusan úgy fogalmazott, hogy az Ukrajnában tapasztalt tempó alapján háromszáz évbe is beletelhetne, mire elérnék a Kárpátokat. Mindezek ellenére Oroszország – Kínához hasonlóan – saját birodalmának újjáépítésén dolgozik, miközben azt hirdeti, hogy a hatalom igazságosabb elosztásáért küzd.

Kínával kapcsolatban az előadó kiemelte, hogy bár gazdasága óriási, az állam és a magánszektor háromszáz százalék feletti GDP-arányos adósságot halmozott fel – erről azonban ritkán esik szó a nyilvánosságban. Ugyanakkor az amerikai gazdaság sincs jó állapotban, az infláció mértéke jelentős, és ennek terheit végső soron a lakosság viseli.

Miletics szerint a kialakult helyzet történelmi lehetőséget kínál Európa számára: esélyt arra, hogy megmutassa, képes valódi stratégiai autonómiát kialakítani, akár az Egyesült Államokkal versengve is. Azonban az Európai Unió szerkezete, a tagállamok laza közösségeként gátolja ezt a törekvést. A „kvázi vétó” és a belső zsarolási logikák tovább nehezítik az egységes fellépést.

Úgy vélte, a megoldás első lépése egy mélyreható intézményi reform lehetne, nem pedig új tagállamok gyors felvétele, amellyel csupán a döntésképtelenséget próbálják palástolni. Európa fejlesztési közösség, ahol az új tagokat integrálni is szükséges. Emellett le kellene számolni azzal a kényelmes állapottal, hogy az USA biztosítja a világrendet, miközben Európa ennek „ingyen utazóként” élvezi az előnyeit.

Az előadó szerint Európa nem gyengébb Oroszországnál, legfeljebb a katonák létszámát tekintve van némi elmaradás. Ám a kontinens katonai rendszere – az Amerikai Egyesült Államokkal ellentétben – széttagolt, és ez komoly akadálya a hatékonyabb fellépésnek.

Zárásként Miletics Péter rámutatott: a mai világban lehetetlen bezárkózni vagy önfenntartó rendszert létrehozni. A globális ellátóláncok és a kölcsönös függőségek korában kizárólag az együttműködés jelenthet működőképes stratégiát.