Harmincöt, meg kétszer hatvanöt
A 2019/2020-as tanévben harmincöt éves Földrajzi Tanszék egykori és jelenlegi munkatársai a jubileum apropóján a közelmúltban házi ünnepséget tartottak.
Mint kiderült, valójában kedves összeesküvés készült: a rendezvénynek hatvanötödik születésnapjuk alkalmából Csapó Tamás és Puskás János nyugalmazott oktatók köszöntése volt a célja. Lehet-e ennél szebben kifejezni, hogy egy tanszéket leginkább a munkatársai határoznak meg, és méltóbban tisztelegni azok életműve előtt?
Hiszen mint cseppben a tenger, mindkettejük pályájának elmúlt három és fél évtizedes történetében ott van a tanszék története is: Csapó Tamás és Puskás János a kezdetektől építette és erősítette a Földrajzi Tanszéket, oktatói és kutatói tevékenységükkel nem csak szűkebb környezetük elismerését kivívva, hanem országos viszonylatban is megbecsülést szerezve és hivatkozási pontokat teremtve.
Lenner Tibor tanszékvezető bevezetőjében arra emlékeztette a jelenlévőket, hogy ebben a tanévben hatvanéves a szombathelyi felsőoktatás, az erről szóló programsorozathoz kapcsolódik a Földrajzi Tanszék rendezvénye. És bár nem kívánt történeti áttekintést adni, annyit azért elmondott, hogy a Savaria Egyetemi Központ ELTE-hez történt csatlakozása óta eltelt csaknem három évben a korábbi Természetföldrajzi és Társadalomföldrajzi Tanszéket összevonták; a Földrajzi Tanszék, mit a berzsenyis években, újra a pedagógusképzésre összpontosít, osztatlan nappali és levelező földrajztanár szakos hallgatókat képez.
Csapó Tamás, a korábbi Társadalomföldrajzi Tanszék, valamint Puskás János, az egykori Földrajz- és Környezettudományi Intézet vezetője ünneplők gyűrűjében, egy meglepetéseket rejtő terítővel letakart asztal előtt ülve fogadták a protokolltól mentes, ám humorban annál inkább bővelkedő, személyes hangvételű laudációkat, kollégákból lett barátoktól.
Csapó Tamás munkásságát méltatva Dövényi Zoltán, a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Doktori Iskolájának hajdani vezetője arra emlékeztetett, hogy a geográfus vargabetűkkel került a pályára. Csapó Tamás akkoriban elsőrangúnak számító intézménytípusban, gépipari technikumban folytatta középiskolai tanulmányait, és ugyan az iskola nem volt a szíve csücske, de „menet közben nem akarta abbahagyni”. Ezt követően egy építőipari cégnél helyezkedett el, aztán két év („rémálomként megélt”) sorkatonai szolgálat következett. Csapó Tamás ezután földrajz–testnevelés szakos pedagógus diplomát szerzett, amivel falusi tanítóként helyezkedett el.
A főiskola földrajz tanszékére az alapító, Károssy Csaba hívta az ekkor már harmincadik életévét is betöltött fiatalembert, aki, gyorsan behozta a lemaradását, hiszen bő tíz év múlva habilitált doktori címet szerzett.
Dövényi Zoltán összegzése szerint Csapó Tamás funkcionális morfológiai vizsgálataival egyedülálló munkát végzett, méghozzá nem íróasztal mellett, hanem terepen (mint elhangzott, kutatásai során talán ő gyalogolt a legtöbbet az ország társadalomföldrajzosai közül). De ha az általa életre hívott, 2019-ben immár tizenhatodik alkalommal megrendezett Településföldrajzi konferenciára gondolunk, akkor tudományszervezőként is maradandót alkotott. Arról pedig, hogy Csapó Tamás milyen oktató volt, mindennél beszédesebben fogalmaz egyik korábbi hallgatója:
„Nagyon jól tanít, kicsit ragaszkodik a számokhoz, ezenkívül korrekt és emberséges a vizsgákon”.
Puskás János méltatására a rendezvény szervezői Kubassek János nemzetközi geográfust kérték fel, ő azonban munkahelyi kötelezettségei miatt nem tudott ott lenni az ünnepségen; köszöntő szavait Tóth Gábor egyetemi docens tolmácsolta.
Kubassek János úgy fogalmazott, Puskás János Sárospatakról hozott ifjúkori lelki és szellemi útravalója, a világban szerzett, látókört bővítő tapasztalatai és élményei ténykedése során sokak számára kamatoztak. De tanári munkája mellett ösztönzést jelentettek kimagasló eredményei, valamint hazai és külföldi konferenciákon megtartott előadásai is. Mindezek
„nemzetközileg is öregbítették és erősítették a magyar földrajztudomány hírnevét”.
Kubassek János az ünnepelt egyéb tevékenységei közül kiemelte a Szőlő és klíma konferenciát, amelynek Puskás János a kitalálója és mai napig a megszervezője, valamint Molnár Mária misszionárius Pápua Új-Guineában végzett munkájának feltérképezésére irányuló kutatásait. Puskás János munkáiból az derül ki, hogy a múlt értékei a jelennek és a jövőnek is adnak útravalót – hangzott el.
Méltatója Puskás Jánost önzetlen, segítőkész kollégaként és hűséges barátként jellemezte, valamint olyan oktatóként, aki szeretettel viseltetett diákjai iránt.
„Életműved a magyar geográfia fontos és példaértékű kincsei közé tartozik. Emberséged, hivatástudatod, szakmai elkötelezettséged megkerülhetetlen orientációs pont számunkra”
– zárta méltató szavait Kubassek János.
A laudációkat követően a rendezvény fénypontjaként kiderült, mit rejtett az ünnepeltek előtti asztalon lévő terítő: azokat a tiszteletköteteket takarták le vele, amelyekkel a tanszék közössége (jelenlegi és egykori munkatársak), valamint az ország más földrajzos kutatócsoportokhoz kötődő szakemberek Csapó Tamást és Puskás Jánost megajándékozták.
Csapó Tamást a tizenhét tanulmányt tartalmazó Szemelvények a településföldrajz és területfejlesztés témaköréből című, Lenner Tibor által szerkesztett kiadvánnyal köszöntötték, amelyet készítői a geográfus által a szombathelyi évek alatt megteremtett településföldrajzi műhely tükörképének szántak.
Puskás János a nemes egyszerűséggel csak Tiszteletkötet Puskás János hatvanötödik születésnapjára címet kapott tanulmánykötet vehette át. A tudománytörténeti, illetve meteorológiai–klimatológiai írásokat tartalmazó kiadvány Tóth Gábor szerkesztő szavai szerint jól tükrözi azt a munkát, amelyet Puskás János az elmúlt harminchárom évben végzett az intézményben.
A rendezvény programjában szerepelt annak a tárlatnak a megnyitása is, amelynek állati koponyákból álló anyagát saját gyűjteményéből egykori professzora, Kordos László ajándékozott a tanszéknek. A kiállítás a tanszék folyosóján kialakított tárlókban kapott helyet.
Harmincöt, meg kétszer hatvanöt
Harmincöt, meg kétszer hatvanöt
0
/
0
0
/
0