Félúton az irodalom és a nyelvészet között
A program napján az amúgy is rendkívüli szeptemberi időjárás éppen szeszélyes arcát mutatja: hol kisüt, hol megered. Ám ez nem tántorítja el az érdeklődőket; a könyvtár földszinti előadótermében újabb és újabb székekre van szükség, hogy az érkezők helyet foglalhassanak.
A kezdésre mindenki itt van: egykori és jelenlegi kollégák, barátok, ismerősök, na meg természetesen a középiskolai és az egyetemi tanítványok. Utóbbiak közül ketten (Horváth Nóra és Kővári Dorottya) zenével, illetve felolvasással közre is működik a könyvbemutatón.
Czetter Ibolya a közönséget látva meghatódik, a méltató gondolatok előtt szót is kér. Elmondja, mennyire örül, hogy a furcsa időjárás ellenére is ilyen sokan összegyűltek. Majd – afféle ars poeticaként – párhuzamot von: ő valahogy
egész szakmai életében köztes helyzetekben van, félúton az irodalom és a nyelvészet között.
Úgy alakult a sorsa, hogy amikor elindult egy úton, kínálkozott egy másik is, ő pedig arról sem akart lemaradni.
Aztán az oktatótárs, illetve kiadóvezető – a kötet a Savaria University Press gondozásában jelent meg – Fűzfa Balázs egyetemi docens bevezetőjében úgy fogalmaz: „Ketten kellünk ahhoz, hogy eggyel fölérjünk”. Utalva ezzel arra, hogy Czetter Ibolya rendezői jobbján ő, az irodalmár, balján Pethő József, a Miskolci Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet főiskolai tanára, mint korábbi stilisztikai kutatócsoporti kolléga foglal helyet.
Fűzfa Balázs elmondja, a kötet – szerzője által megfogalmazott – címe „megfelelő tömörséggel” jelzi annak egyszerre irodalomtudományi és nyelvészeti voltát. A munka korábban megjelent és most először olvasható írásokat egyaránt tartalmaz.
Pethő József a Czetter Ibolyával folytatandó beszélgetést megelőzően tíz percet kér, hogy összefoglalhassa a könyvvel kapcsolatos gondolatait. Címszavakat sorol, elsőként a színvonal szót említi, majd hozzáteszi, a kötet „a nyelvészet és az irodalomtudomány művelőinek és az olvasóknak is mércéül szolgál, példát ad”. Az inspiráció szó következik (a tanulmányok további kutatásokra ösztönöznek). Aztán: szellemi izgalom, valamint szellemi gazdagodás érzése. A sort az afelett érzett öröm kifejezése zárja, hogy „van még ilyen irodalom- és nyelvértés”, mint ami a kiadványban fellelhető.
Pethő József azt is fejtegeti, hogy Czetter Ibolya elemzői módszere kikristályosodott módszer,
Czetter Ibolyával végül miniinterjút készítünk, amelyben elárulja, új könyve az elmúlt tizenöt év munkájába nyújt betekintést. A két részből álló kötet első, Márai-etűdök című fejezete „bizonyos értelemben folytatása” korábbi munkásságának, hiszen pályakezdőként Márai Sándor életművével foglalkozott. Márait azóta sem engedte el, mint stílusművészt veszi górcső alá, változatos műfajokban próbálja megragadni az író nyelviségét, olyan megközelítéseket, csomópontokat kiemelve műveiből, amelyek új nézőpontokkal járulhatnak hozzá a Márai-kutatásokhoz.
A gyűjtemény második felében Czetter Ibolya „egymástól rendkívül különböző karakterű” szerzők műveit vizsgálja, szintén stilisztikai szempontból. Akad olyan, aki az irodalmi kánon része, egyebek mellett Ady, de itt van például a regionális irodalmat képviselő Tömörkény és Gárdonyi, és újabb vizsgálódásai közül nagyívű tanulmányt szentelt például Kristóf Ágota A nagy füzetének. Ez a rész Czetter Ibolya szavai szerint pedagógusi, oktatói munkájának is a lenyomata: olyan szerzőknek jutott benne hely, akiknek műveit az egyetemen, Szövegtan, Stilisztika vagy éppen Szöveg- és stíluselemzés órákon, szemináriumi foglalkozások alkalmával a hallgatókkal közös munka során dolgozták fel.
Félúton az irodalom és a nyelvészet között
Félúton az irodalom és a nyelvészet között
0
/
0
0
/
0