Farkas András (1966-2017) emlékére

2017.07.14.
Farkas András (1966-2017) emlékére

51 éves korában végleg távozott dr. Farkas András egyetemi docens, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Informatika Kar, Savaria Műszaki Intézet oktatója.

Farkas András 1966. május 1-én született Zalaegerszegen. A középiskola befejeztével Szombathelyen a Berzsenyi Dániel Főiskola magyar nyelv és irodalom és ének-zene tanárszakján folytatta tanulmányait. A diploma megszerzése után Szombathelyen a Dózsa György Általános Iskolában kezdte el pedagógusi hivatását, majd 1996-tól a Simon István utcai Általános Iskolában tanítja a felnövekvő nemzedéket számítástechnikai ismeretekre. Közben Szombathelyen elvégzi a számítástechnika tanár szakot, majd 2000-ben a Pannon Egyetemen okleveles informatika szakos középiskolai tanárképzést végez el, és ettől kezdve az informatika meghatározó jelentőségű terület lesz életében. Szakmai munkáját a 2010-ben megszerzett doktori fokozattal koronázta.

Jelenlegi munkahelyén 2001-től látta el hivatását, végigjárva a szakmai fokozatokat. Így kezdetben tanársegédként, 2008-tól adjunktusként, 2011-től docensként. A szakmai előrelépéseit elkötelezett hivatástudata és munkabírása alapozta meg. Ezt mutatja, hogy 2005-ben Rektori Dicséretet, 2010-ben a Nyugat-magyarországi Egyetem kiváló oktatója kitüntetést vehette át.

Oktatását hallgató centrikusan folytatta, folyamatosan kereste és kutatta, majd kidolgozta azokat a módszereket, amelyekkel a változó ismeretekkel rendelkező hallgatóknak az elsajátítandó tananyagot át tudta adni. Kutatási tevékenységét is a tudásátadási lehetőségek módszereinek kidolgozása jelentette. Meghatározó eredményeket ért el az információs technológiák alkalmazása az oktatásban területen és a „blended learning” megvalósításban. Számos tudományos előadás, szakmai tanulmány, módszertani útmutató fűződik nevéhez.

Őszintén tisztelték őt tanítványai, a tanártársak egyaránt. Megmagyarázhatatlan nyugalom, csendes derű vette körül, a közelében biztonságban érezhette magát az ember. Igazságosság és minden ember felé egyaránt megnyilvánuló segítőkészség jellemezte. Véleményét soha nem erőszakolta másokra. Észrevételei, tanácsai mögött nagy szakmai tudás, pedagógiai tapasztalat és emberi bölcsesség húzódott – ezért volt hiteles minden megnyilvánulása.

Néhány év óta egy alattomos korral vívott küzdelmet. Ez idő alatt is ellátta hivatását, talán emberfeletti kitartással dolgozott. Sosem panaszkodott. Volt olyan időszak, mikor úgy nézett ki, hogy Ő jön ki győzedelmesen e korral szemben. Amikor a betegség kezdett elhatalmasodni, még akkor itt járt közöttünk, ellátta oktatói feladatait és tervezgettünk. Csak annyit tapasztaltunk, hogy a jellegzetes derültség hiányzik arcáról.

2017. július 7-én a gyilkos kór elragadta tőlünk. Emlékét megőrizzük.

 

Kedves András!

Köszönjük munkádat, fáradságodat, küzdelmedet és tanításodat.

Isten veled, nyugodj békében!

Kollégáid.