A gyerekektől a vállalkozó kedvű nyugdíjasokig sokan kipróbálták a kajakozást és a kenuzást az elmúlt két hónapban a Csónakázótavon, olyan nap is akadt, amikor egyszerre majdnem harmincan voltak a vízen. A városi rekreációs programsorozat keretében az egyetem oktatóinak szakmai felügyelete mellett immár három éve adott a lehetőség, hogy tavasszal és ősszel bárki ingyenesen belekóstoljon ezekbe a vízi sportokba, és ha megjött hozzájuk a kedve, űzze is őket. A tavaszi turnus utolsó előtti napján jártunk a magával ragadó foglalkozáson.

Öt éve él sportszolgáltatási szerződés Szombathely városa és az ELTE szombathelyi Sporttudományi Intézete között, amelynek vállalásait teljesítve szakemberei és hallgatói révén az intézmény városi sportrendezvények lebonyolításában vesz részt. Ennek keretében a Savaria Egyetemi Központ által létrehozott rekreációs programsorozat részeként 2016 szeptemberétől három oktató, dr. Nagyváradi Katalin, dr. Polgár Tibor és dr. Koltai Miklós ősszel és tavasszal két–két hónapig (szeptemberben és októberben, valamint májusban és júniusban) kajakozásra és kenuzásra várja az érdeklődőket a Csónakázótavon. A foglalkozásokat eleinte hetente három napon tartották, majd beiktattak egy újabb napot, így a sportszakemberek immár hétfőtől csütörtökig délutánonként másfél órás programra invitálják a vizes sportok jelenlegi és leendő szerelmeseit.

Az idei első turnus a májusi kedvezőtlen időjárás miatt ugyan nehezen indult, de miután megérkezett a jó idő, a sportolni vágyók behozták a lemaradást. Mi az utolsó előtti alkalommal látogattunk el a Csónakázótóra: június utolsó szerdáján mintha az időjárás igyekezett volna kompenzálni, egész nap rekkenő volt a hőség, de késő délután már nem bizonyult elviselhetetlennek a meleg és nem perzseltek a nap sugarai, ezért senkit sem terhelt meg a vízen eltöltött másfél óra.

Ezen a napon dr. Koltai Miklós látta el az oktatói teendőket, rajta kívül összesen heten szálltak kajakba és kenuba, akik között ketten is akadtak, akik még sosem ültek efféle csónakokban.

Egyikük, Kinga, barátnőjével, Dórival érkezett. A lányok a Savaria Egyetemi Központ hallgatói, és eredetileg nem a Csónakázótóra indultak, hanem sütizni, de mint mesélték, valahogy idekeveredtek, és ha már így esett, akkor úgy döntöttek, legyen tánc, kajakozni fognak. Miközben a lányokkal az egyelőre még a tóparton lévő kajakjaik mellett beszélgettünk, kiderült, a valahogy idekeveredés valószínűleg nem teljesen a véletlen műve volt, ugyanis Dóri édesanyja, Ilona rendszeresen ellátogat a foglalkozásokra, ezúttal is itt van, csak még a többiekkel együtt pakolták ki a csónakokat a tárolójukul szolgáló, Tófürdő területén elhelyezett konténerekből.

Ilona aztán perceken belül jött is, az ezúttal "civil" H. dr. Ekler Judit intézetigazgatóval együtt cipeltek két kajakot, majd dr. Fekete Gusztáv, a Savaria Műszaki Intézet (SMI) egyetemi docense érkezett két kínai kollégájával, Shennel és Donggal. Utóbbi a másik, aki a társaságból még sosem kajakozott és kenuzott, szemlátomást tartott is a dologtól. Shen is kért némi útmutatást, hol Dóri, hol az oktató magyarázta neki, hogyan evezzen.

Elsőként Shen szállt vízre, aki a kezdeti bizonytalanabb csapások után gyorsan belejött a kajakozásba, és már magabiztosan irányította a csónakot. Dong dr. Koltai Miklóssal kenuba ült, eleinte főleg a part mentén eveztek, amitől a második kört kezdve már messzebbre is merészkedtek, sőt egy–egy kunsztra is futotta Dong újdonsült bátorságából. H. dr. Ekler Judit, Ilona, Dóri és dr. Fekete Gusztáv egyértelműen rutinosak voltak.

A foglalkozás végén a résztvevők mosolyogva és feltöltődve húzták partra csónakjaikat. Kinga azt mondta, nagyon élvezte a kajakozást, bár még nem úgy evezett, ahogy kellett volna, ezért folyamatosan lapátolta magára a vizet, de a jó idő miatt ez egyáltalán nem zavarta.

Következett a csónakok visszaszállítása a konténerekbe, ami legalább olyan kiváló hangulatban történt, mint az evezés, Dóri és Kinga például megmutatták, milyen remek alkalom ez a Falco-induló éneklésére.

Közben dr. Fekete Gusztávtól megtudtuk, A Savaria Műszaki Intézet kiváló szakmai kapcsolatot ápol kínai kollégákkal, Shen és Dong ennek az ismeretségnek köszönhetően került Szombathelyre. Shen tanár, visiting professorként fél évet tölt Magyarországon, augusztusban megy haza. Dong PhD-hallgató, több, mint két éve tanul hazánkban, témavezetője dr. Fekete Gusztáv, fél év múlva fog doktorálni. Mivel az SMI egyetemi docense gyakran kajakozik a tavaszi és az őszi foglalkozások ideje alatt, adódott az ötlet, hogy Shen és Dong is csatlakozzon hozzá, hiszen itt tartózkodásuk ideje alatt minél alaposabban meg szeretnék ismerni Magyarországot és Szombathelyt.

Ilonáról kiderült, hogy a Németh Pál Kollégium pedagógusa, és nem csak egyedül szokott kajakozni, hanem a felügyeletére bízott középiskolásokat is rendszeresen elhozza, mert szerinte vétek nem kihasználni ezt a kiváló lehetőséget. Eddig mindegyik diákja azt mondta, megérte eljönni, többen vissza is járnak, ahogy az idejük engedi – tette hozzá.

Dr. Koltai Miklós úgy fogalmazott, a kajakozási és kenuzási lehetőség érdekes színfolt a helyi sportkínálatban, az egyetemnek pedig jó lehetőség, hogy láttassa és népszerűsítse magát. Egyre nagyobb az érdeklődés a foglalkozások iránt, olyan nap is akadt, amikor egyszerre majdnem harmincan voltak a vízen, jönnek véletlenül idetévedő gyermekes családok épp úgy, mint diákok, hallgatók, munkahelyi közösségek, de még nyugdíjasok is – utóbbiak közül a leginkább vállalkozó kedvűek korukat meghazudtoló lelkesedéssel a Csónakázótón próbálták ki először a kajakozást.

Dr. Koltai Miklós elmondta, az egyetem által kínált időpontok közül a májusiak és a júniusiak a legideálisabbak, mert máskor esetleg kabátot is fel kell venni, bár ez nem lehet akadály, hiszen a kajakozást az eszkimók találták ki, náluk pedig mindig tél van. Felmerült a kérdés, mennyire veszélyes a Csónakázótón kajakozni és kenuzni például egy bizonytalan kezdőnek, de dr. Koltai Miklós megnyugtatott, a tó nem életveszélyes, a csónakok pedig nagyon biztonságosak, nehéz felborítani őket. Utóbbiból adódóan az elmúlt években kevés vízbeesés történt, jobbára az fordult elő, hogy a kajakokból, illetve a kenukból történő kiszálláskor voltak, akik beleléptek a vízbe.

A kajakozás és a kenuzás népszerűségét jelzi, hogy nem csak az előre meghirdetett időpontokban van rá igény: egyebek mellett testnevelő tanárok kérnek külön időpontokat, hogy elhozhassák diákjaikat, mondjuk egy sportnap keretében, mint ahogy többek között baráti, valamint egyéb társaságok tagjai is.

Perceken belül az összes csónak a konténerekbe került, és miközben a foglalkozás résztvevői búcsúzkodtak egymástól, a tudósító megkérdezte Dórit és Kingát, hogy mi lesz a sütizéssel, elmarad? Meglesz, mondták, most oda indulnak, sőt, fagyiznak is. Milyen jól teszik, gondolta a tudósító. Legyen tánc!