Digitális kultúra robotikával és kódolással
Dr. Lénárd András egyetemi docens, az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar (TÓK) Digitális Pedagógiai Tanszékének vezetője részt vesz az új Nemzeti Alaptanterv (NAT) fejlesztésében. Az ő munkájának is köszönhető, hogy a pedagógusok az algoritmikus gondolkodás fejlesztése érdekében az informatikaoktatás során már az általános iskola alsó tagozatában alkalmazzák majd a robotikát és a kódolást. A tanszékvezető erről tartott érdekfeszítő előadást és interaktív gyakorlati bemutatót hallgatóknak a Savaria Egyetemi Központban április 30-án.
Az általános iskolai informatikaórák nagyon leegyszerűsített célja, hogy a diákok képesek legyenek eligazodni a digitális világban (készségszinten tudják használni például a mobil eszközöket és a digitális tananyagokat) és hogy fejlődjön a tanulást, a világ megismerését és a problémamegoldást elősegítő algoritmikus gondolkodásuk.
Ha valaki úgy érzi, ez a mondat túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, bizony nem téved, hiszen napjainkban még nem ez a helyzet. Dr. Lénárd András szerint jelenleg az informatikaoktatás sok esetben kimerül például az informatika történetének és a számítógép felépítésének megtanításában, vagy éppen abban, hogy a diákok fejből el tudják mondani, hogyan lehet e-mailt küldeni az egyik levelezőrendszerben. Ezen kíván változtatni az új Nemzeti Alaptanterv.
Előadásán a TÓK tanszékvezetője a fejlesztési irányokkal kapcsolatban elmondta, az új NAT-ban az informatika nevű tárgy digitális kultúra néven születik újjá, már a nevével is azt sugallva, hogy a pedagógusok nem „favágó informatikát” tanítanak majd.
Dr. Lénárd András vívmánynak nevezte, hogy a jövőben nem csak a felső, hanem az alsó tagozatban is a tantárgy gerincét adja a robotika és a kódolás, hiszen jelenleg az alsó tagozatos kerettantervben nem szerepelnek ilyen eszközök. A tanszékvezető szerint ugyan szakmai körökben masszívan tartja magát az az álláspont, hogy az alsó tagozatos gyerekek ne „kütyüzzenek”, de ő úgy véli, a robotok és a robotkörnyezetek oktatási célokra történő használatának helye kell, hogy legyen az informatikaoktatásban.
A docens felhívta a figyelmet: tévhit, hogy a mai gyerekek olyan szinten ismerik a modern technológiát, hogy a felnőttek csak kullognak utánuk. A kompetenciatesztek eredményei nem csak Magyarországon, hanem a nyugati országokban is azt mutatják, hogy a digitális bennszülöttnek nevezett generáció tagjainak jelentős része rutinszerűen nyúl a digitális eszközökhöz (készségszinten legfeljebb a közösségi médiát tudja használni), digitális problémamegoldó képessége fejletlen.
Dr. Lénárd András az elmélet mellett néhány gyakorlati példa által, robotok segítségével bemutatta, miképp lehet az órák része a tevékenységbe, játékba ágyazott, algoritmikus gondolkodást fejlesztő munka.
A TÓK szakemberei régóta kutatják a robotok és a robotkörnyezetek oktatásban történő használatának lehetőségeit és módszertanát. Eredményeik szerint a gyerekek különböző szituációkban, különböző problémák esetén is észreveszik a problémák közötti hasonlóságot, és tapasztalataikat az új helyzetekben is tudják alkalmazni. A kar kutatói eddigi munkájuk során kisgyerekeknek készítettek már robotpályákat, valamint pedagógusoknak írtak két, a robotok programozásáról szóló módszertani kézikönyvet.
Dr. Lénárd András egyrészt azzal a céllal érkezett a Savaria Egyetemi Központba, hogy a téma iránt érdeklődő hallgatókat arra biztassa, akár szakdolgozati, akár tudományos diákköri munka keretében kapcsolódjanak be a kutatásba. Másrészt egy jövőbeni együttműködés alapjainak lerakása érdekében: az új NAT hatására bekövetkező módszertani váltásra a már a pályán lévő pedagógusokat fel kell készíteni, amiben jelentős szerepe lesz a TÓK-nak, valamint az ELTE új szombathelyi egységének, a Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központnak (BDPK).
Digitális kultúra robotikával és kódolással
Digitális kultúra robotikával és kódolással
0
/
0
0
/
0