Dhrupad, az indiai klasszikus zene legősibb formája

A Dhrupad eredetét több ezer évre vezetik vissza a szanszkrit szövegekkel és a Védákkal való kapcsolódása révén. Lényege egy állapot, amely többféleképpen megközelíthető: egy „tér-idő”, egy „dimenzió”, jelenlét, szemlélődés és meditatív elmélyedés, emelkedett és békés állapot, zene figyelemben és improvizációval, játék, közösség, egység, amelyben a legmélyebb érzésekkel vagy teljes odaadással, letisztultan fordulhat a legbelsőbb és a legfelsőbb felé muzsikus és hallgató egyaránt.

A hang jógájaként is tisztelik, melynek oka, hogy a hangjóga része a Dhrupadnak.

A Dhrupad ősi hang- és zenetudománya a tudat és az idegrendszer fejlesztése, az élet jobbításának és szebbítésének módja és szere. Minden akadály eltávolításával – a hang kifejezéséből és megnyilvánulásából – az egész test rezgéséhez vezet, amely megszünteti a feszültségeket és teljes ellazulást teremt. A mikrotonális skálák, a hangok közötti csúszásokkal teremtett hangulatok, és a zene egésze révén a muzsikusok és a hallgatók számára egyaránt kulcsfontosságú tapasztalatok és élmények születnek meg.

(A fotó illusztráció)