Biológusok együttműködése határok nélkül

Szöveg: Kleinhappel Miklós – Fotó: Biológiai Tanszék | 2025.05.12.
Biológusok együttműködése határok nélkül
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RFKMF) oktatóit látta vendégül az ELTE szombathelyi campusának Biológiai Tanszéke. A két intézmény csaknem tíz éve ápol szakmai kapcsolatot egymással.

Az együttműködés 2016-ban kezdődött, amelyet azóta több magyarországi és kárpátaljai közös terepgyakorlat követett.

A mostani találkozó középpontjában ismét a biológiatanár-képzés és a közös képzési profil állt.

A vendégek, Kohut Erzsébet, a II. RFKMF Biológia és Kémia Tanszékének vezetője (fotónkon balról a második) és Kolozsvári István, a II. RFKMF Biológia és Kémia Tanszékének bázisán működő Fodor István Természettudományi Kutatóközpont igazgatója (fotónkon balról a harmadik), megismerkedtek az ELTE Savaria Egyetemi Központ Biológiai Tanszékének oktató- és kutatólaboratóriumaival, valamint ellátogattak többek között a Tömördi Madárvártába, a kőszegi Jurisich Miklós Gimnáziumba, a Chernel-kertbe és a Savaria Múzeum Természettudományi Osztályára.

A látogatók az ELTE Savaria Egyetemi Központban nyilvános szakmai előadások keretében ismertették kutatási eredményeiket.

A programon Tóth Gábor Antal, a Biológiai Tanszék vezetője a vendégeket köszöntve hangsúlyozta: „Ez a találkozó nem a kezdet folytatása, hanem a folytatásnak, a későbbi közös gondolkodás kezdetének tekinthető.”

Beszédében kiemelte a közös értékeket és célokat, amelyek összekötik a két intézményt: a kárpát-medencei magyar felsőoktatásban betöltött szerepüket, a biológiai tanárképzés ügyét és a tudományos együttműködés iránti nyitottságot.

Kolozsvári István előadásán emlékeztetett, Kárpátalja teljes egészében a Tisza vízgyűjtőjéhez tartozik. Majd a Felső-Tisza vízgyűjtőjének hidroökológiai aktualitásairól szólva számba vette a térségben található tavak, lápok, patakok és folyók állapotát, ökológiai szerepét és a hozzájuk kapcsolódó tudományos vizsgálódásokat.

Kohut Erzsébet előadásában a „magyar orgona” néven is ismert, erősen veszélyeztetett Jósika-orgonával kapcsolatos kutatásaikat mutatta be. A faj természetes élőhelyei elsősorban Kárpátalján találhatók. Felidézte a cserje történetét, majd a jelenlegi előfordulásainak feltérképezésére irányuló vizsgálatokkal kapcsolatosan beszélt saját terepi megfigyeléseikről, amelyekkel kiegészítették a korábbi szakirodalmi adatokat.

A kárpátaljai kutatók látogatása a szakmai kapcsolatok elmélyítése mellett a jövőbeli közös projektek megalapozását is szolgálta.