Árnyékoktatás: mindenki ismeri, de kevesen kutatják

Szöveg és fotó: Kleinhappel Miklós | 2025.03.18.

Az árnyékoktatás sokakat érint, mégis kevéssé kutatott terület. Győri János, az ELTE oktatója a Savaria Egyetemi Központban megtartott előadásán – elsősorban tanári szakos hallgatóknak –, a téma tudományos vonatkozásait is részletesen bemutatta.

Azt, hogy bár a kiegészítő privátoktatás a mindennapok része, a pedagógusképzésben és az oktatáspolitikában még mindig kevés figyelmet kap, Győri János, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai Intézetének egyetemi tanára egy „kísérlettel” szemléltette.

Kérdésére válaszolva kiderült, a hallgatók többsége kapott már magánórát, többen pedig maguk is vállalnak tanítást. Mégis, amikor arról érdeklődött a résztvevőktől, hogy hallottak-e erről a jelenségről tudományos szempontból, alig-alig tudtak igennel válaszolni.

Az Angol Nyelv és Irodalom Tanszék által március 13-ára szervezett program ezért is bizonyult hiánypótlónak, hiszen a témában – az országban egyedülálló módon – negyed évszázados kutatási tapasztalattal rendelkező előadó nemzetközi példákkal és a magyar sajátosságokkal is foglalkozott.

Az árnyékoktatás a hivatalos közoktatási rendszer kiegészítő – ugyanakkor sokszor annak alternatívájaként működő – privát oktatási formák összessége. Ide tartoznak a magánórák, a különórák, a vizsgafelkészítések, de akár a nagy nemzetközi oktatási cégek által kínált szolgáltatások is. Győri János szerint az árnyékoktatás jelentős gazdasági tényező, amely számos országban iparággá nőtte ki magát.

Utóbbira leginkább Kelet-Ázsia a példa, ahol hatalmas magániskolai hálózatok működnek, és a családok jelentős összegeket költenek különórákra, hogy gyermekeik jobb esélyekkel jussanak be a legjobb egyetemekre.

Ezekben az országokban az árnyékoktatás teljesítménynövelő szerepe már a hivatalos oktatáspolitika részévé vált, míg Magyarországon még mindig inkább egyéni kezdeményezésekre épül.

A hazai árnyékoktatás főként azokra a tantárgyakra koncentrál, amelyek az oktatási rendszerben a leginkább szelektálnak, és amelyek az egyetemi felvételik szempontjából kulcsfontosságúak. Ilyenek a matematika, az idegen nyelv, valamint a szövegértés, illetve a szövegalkotás képességét fejlesztő tantárgyak. A szolgáltatók között főképp magántanárok találhatók meg, de intézményi szereplők is jelen vannak.

Az árnyékoktatás pozitív és negatív hatásairól szólva Győri János megjegyezte, hogy a jelenség egyik nagy előnye, hogy egyéni tanulási igényeket elégít ki, és segíthet kiegyenlíteni az oktatási rendszer hiányosságait. Ugyanakkor problémát jelenthet, hogy az árnyékoktatásban a piaci logika dominál, így elsősorban azok férnek hozzá, akik meg tudják fizetni.

Ennek kapcsán felhívta a figyelmet arra is, hogy az árnyékoktatás és a társadalmi igazságosság kérdése szorosan összefügg: egyes országokban vannak olyan támogatási programok, amelyek lehetőséget adnak a hátrányos helyzetű diákoknak is a részvételre, más helyeken viszont az árnyékoktatás tovább mélyíti az egyenlőtlenségeket.

Bár az árnyékoktatás jelentős társadalmi és gazdasági hatással bír, a pedagógusképzésben nem kap hangsúlyt, de kutatását az sem könnyíti meg, hogy a magánoktatás egyes formái „láthatatlanok” a hivatalos oktatási statisztikákban.

Árnyékoktatás: mindenki ismeri, de kevesen kutatják