Anyukám nem érti, de büszke

A Diplomakiállítást felvezeti Bordács Andrea esztéta, a Vizuális Művészeti Tanszék vezetője.

Köszöntőt mond Horváth Soma, Szombathely MJV alpolgármestere és Lenner Tibor, az ELTE Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ  igazgatója.

A kiállítást megnyitja Söptei Eszter textilművész, múzeumpedagógus, Pulszky Károly-díjas szakmai igazgatóhelyettes (Óbudai Múzeum – Goldberger Textilipari Gyűjtemény) A VMT alumni hallgatója.

Kiállítók

Barabás Leila, Birizdó Liza, Debreczeni Norbert, Egerszegi Luca, Fekete Boglárka, Jenei Bernadett, Kusnyar Zsuzsanna, Laczkó Lotti Georgina, Lantos Nóra, Szabó Zóra, Somogyi Roberta, Takács Réka Rebeka, Tompos Laura, Tóth Andrea Veronika, Varga András képi ábrázolás BA nappalis és
Berényi Kiara, Bicsák-Csigó Beáta, Binder Izabella, Császár-Varga Orsolya, Cserpnyák Tímea, Király Hanna, Korpics Loretta képi ábrázolás BA levelezős hallgatók

Grafika: Debreczeni Norbert, a VMT hallgatója.

A kiállítás a Vizuális Művészeti Tanszék Kiállításrendezés kurzus keretében, közösségi munkában készült, felelős oktató: Salamon Júlia kurátor, kulturális munkás.

A műterem bejárata előtt húzódik egy fizikai és egy régóta ismert, szimbolikus határ: ott, ahol a folyamat rejtve marad a mindenkori publikum előtt, egészen addig, amíg ki nem nyílik az ajtó. Minden művészeti stúdiumokban résztvevő fiatal alkotó életében eljön a pillanat, amikor számot kell adnia önmagáról. A három éve mélyen lapuló mag most végre kihajt.

A Vizuális Művészeti Tanszék képi ábrázolás alapszak három év alatt a hallgatók az autonóm és alkalmazott művészeti órák között ingáztak, saját preferenciáik, szakmai jövőképük, vizuális látásmódjuk alapján megválasztva az utat. (Erre az „Illusztráció” és a „Vizuális művész” szakirányok adtak specifikus lehetőséget a hallgatóknak.) Lírai hangvételű festmények, konceptuális grafikai sorozatok, tervezőgrafikai kiadványok, mozgóképes kísérletek és intermediális munkák születtek, amelyeket ez eddig gondosan öntöztek, ápoltak vagy a szükséges pillanatokban éles ollóval metszettek kertművelésben jártasabbak (művésztanárok és elméleti oktatók, majd végül a konzulensek). Ez a belső munka eredménye, amelyet most a csoportos seregszemlére érkező néző egyben, összefügéseiben is láthat.

Lehet, elsőre nem érti, hiszen nem leshetett be a fóliasátor boszorkánykonyhájába, abba a zárt világba, ahol a művek születtek. De az intellektuális kapcsolódás, a művek jelentésrétegeinek értelmezése mellett fontos a diplomázó közösség számára az alkalom emocionális rétegeinek artikulálása. Ez utóbbiak – legyen szó a saját érzelmi világról vagy a közösség reakcióiról – széles skálán mozognak: a meglepődéstől a bizakodáson és a tétnélküli játszmák unottságán át akár egészen a jóleső elégettséggel kevert patetikus büszkeségig. Most kimondható, leírható, közszemlére tehető – a művek mellett.